Nemrég az ENSZ globális fórumának kapcsán Zelenszkij ukrán elnök az Egyesült Államokba látogatott, úgymond bemutatni az amerikai vezetésnek a „győzelmi tervet”, amellyel véleménye szerint hamarosan megnyerhető a háború, sőt, nem csak megnyerhető, hanem ez a győzelem akár a közeljövőben is elérhető. Zelenszkij győzelmi tervének részletei hivatalosan nem ismertek, azonban bennfentesek kiszivárogtatták ennek a főbb pontjait, ezeket fogom a továbbiakban górcső alá venni, valamint a győzelmi terv egyes pontjainak esélyét latolgatni.
A papír sok mindent elbír
A szavakkal könnyű játszani, a papír sok mindent elbír. Így van ez ezzel a győzelmi tervvel is, hasonlóképpen ahhoz a háborús alaphoz, amit az unió nem átallott békealapnak nevezni. Ennyire lehet komolyan venni ennek a tervnek a nevét, a kiszivárgott részletek ugyanis arról tanúskodnak, hogy az ukránok tulajdonképpen egy dokumentumba sűrítették az eddigi stratégiájukat, nincs új elem ebben a győzelmi tervben.
Az egyik első pont az ukránok azon kérése, hogy sziklaszilárd garanciákat kapjanak arra nézve, hogy a Nyugat szavatolja az ország biztonságát, és ezt ők úgy képzelik el, hogy az ország minél előbb felvételt nyerjen mind a NATO-ba, mind az Európai Unióba. Az Európai Unióba előbb-utóbb mindenképpen felveszik őket, ez nyilvánvaló, de csak a megfelelő felkészülés után. Ez egy reális elképzelés, és ha majd Ukrajnában stabilizálódik a helyzet, akkor az ország valamiféle gyorsított eljárásban az unió tagja lesz, ezen szándékát az unió már elégszer kinyilvánította. Más jellegű azonban a NATO-csatlakozás, Amerika, a NATO domináns tagja határozottan elutasította ezt a kérést. Bárhogy alakuljon az amerikai elnökválasztás, sem Harris elnök, sem Trump nem fogja Ukrajnát bevenni a NATO-ba addig, amíg a konfliktus le nem zárul.
Ugyanakkor a konfliktus lezárása után nagyon is esélyes a NATO-csatlakozás tárgyalásainak a megkezdése, a NATO ugyanis régóta feni a fogát Ukrajnára. Az ukránok azt szeretnék elérni, hogy ez a csatlakozás most, a konfliktus alatt történjen meg, ez azonban semennyire nem reális. Arról nem is szólva, hogy az oroszok már Isten tudja, mióta hangoztatják, hogy Ukrajna a NATO-ba csak az ő holttestükön keresztül juthat be. Mivel látták, hogy a NATO Ukrajnán keresztül terjeszkedik feléjük, lerohanták, és számukra már az is eredmény, ha elérik, hogy létrejöjjön valamiféle demilitarizált övezet köztük és az ukránok között.
Egy másik zavaros pontja a tervnek, hogy Ukrajna diplomáciai úton szeretné rendezni a konfliktust, de kapaszkodjunk meg jól: úgy, hogy nemzetközi nyomás helyeződjék Oroszországra annak érdekében, hogy az hajtsa végre Zelenszkij elnök békeformuláját pontról pontra. Mint tudjuk, ez a békeformula azt jelentené, hogy Oroszország adjon vissza minden területet, a Krímet beleértve, fizessen jóvátételt és hasonlók. Nos, nem tudom, milyen nemzetközi nyomást lehet helyezni Oroszországra olyan körülmények között, hogy a globális dél teljességgel az oroszokat támogatja, mi több, Kína és Brazília bemutatták a saját béketervüket, mely azonnali békeszünetet ajánl, a jelenlegi területi állás befagyasztásával.
Ugyanakkor a Nyugat Oroszországot már tulajdonképpen szinte minden téren szankcionálta, legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban sokan úgy kereskednek Oroszországgal különféle közép-ázsiai országokon keresztül, mintha nem lenne holnap.
Szóval, diplomáciában viszonylag jártas emberként egyszerűen nem tudom, milyen nyomást lehetne helyezni Oroszországra, hogy az csapot-papot hátrahagyva hazamenjen. Nem tudom, miért gondolják az ukránok, nevezetesen Zelenszkij, hogy az oroszok, miután pénzt, energiát, embereket öltek bele ebbe a hadi vállalkozásba, egyszerűen hazamennek dolgavégezetlenül. Putyin ezt otthon sehogy sem tudná megmagyarázni. Meg is jött az oroszok válasza erre, Peszkov elnöki szóvivő közölte, hogy nem tudják őket békére kényszeríteni és „fatális tévedésnek” nevezte ezt a szándékot.
Egy másik sarkalatos kérése az ukránoknak, hogy használhassák a Nyugattól kapott fegyvereket orosz területek támadására, továbbá megjegyzik: a kurszki területeket cserére szeretnék felhasználni az elfoglalt ukrán területekért. Olaf Sholz német kancellártól azonban megérkezett a válasz: német fegyvereket nem használhatnak orosz területen, az amerikaiak a jelek szerint még gondolkodnak. Személyes véleményem, hogy nem fogják megengedni, pontosabban nyíltan nem mondják azt, hogy nem, de privátban igen, s majd cáfolják, hogy esetleg tudtak róla.
Zelenszkij és a kolonializmus
Nem tudom megállni, hogy ne térjek ki Zelenszij ENSZ-ben elmondott beszédének egy igen furcsa vonatkozására, melyben Kína és Brazília együttes béketervére reagált. Van valami igazán bájos abban, hogy Zelenszij a Nyugat kedvenc fogalmával, a dekolonizációval dobálózott, pontosabban azt mondta, hogy az ukrán területek elvesztése „egy olyan brutális koloniális múltra utal, mely senkinek sem érdeke ma, és nem lehet Ukrajnát erre kényszeríteni”.
Elég furcsa kijelentés ez a gyarmatosítás mibenlétéről Ukrajnával kapcsolatosan, ugyanis ha történelmi ismereteinket elővesszük, az ukrán állam területi magja messze nem azonos a mai Ukrajna területével. Teljesen más irányban értelmezhető a gyarmatosítás, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Krím újkori történelme során először a Krími Tatár Kánság fennhatósága alatt volt, majd ezt a területet az oroszok magukhoz csatolták 1738-ban. Ez a helyzet egészen 1954-ig tartott, amikor a szovjetek Ukrajnához csatolták. Ugyancsak ez a helyzet a történelmi nevén Novorosszijának nevezett területtel, mely 1922-ben került az ukránokhoz Leninnek köszönhetően, és olyan orosz telepesek lakták, akik a 16. századtól kezdődően benépesítették a régiót. Ezek történelmi tények.
Valaki elmagyarázhatná Zelenszkijnek, hogy mi a gyarmatosítás és ki minősül gyarmatosítónak, bár biztos vagyok benne, hogy ő ezt pontosan tudja, csak minden új közegben a közeg érzékenységére apellál olyan retorikai elemekkel, olyan keretezéssel, amelyre azonnal erőteljes érzelmekkel reagál. Annyira cheap shotok (olcsó poénok, sunyi húzások – szerk. megj.) ezek, mégis számomra érthetetlen módon mindenki belesétál ebbe a retorikai csapdába.
Végezetül azt gondolom, hogy a győzelmi terv egy üres retorikai elem. Mivel az ukránok már annyit házaltak pénzért és fegyverért, most ezzel a tervvel azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a győzelem ott van az első kanyarban, semmi egyéb nem szükséges hozzá, mint még több pénz, még több fegyver, még több szankció és további orosz területre való katonai behatolás. Mindez olyan körülmények között, hogy a Donbaszban Ukrajna finoman szólva sem áll jól. De mint mondtam, a papír sok mindent elbír, elbírja ezt is.
Benkő Erika
(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)
