Saját jéghegy címmel nyílt meg csütörtökön este Gyenes Zsófia szín- és textiltervező, valamint Gróf Ferenc képzőművész közös kiállítása a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben. Megnyitóbeszédet Bíró Noémi filozófus mondott, a tárlat része a 8. Székelyföldi Grafikai Biennálénak.
A huszonnégy éve Franciaországban élő Gyenes Zsófia és Gróf Ferenc első közös tárlatának Sepsiszentgyörgy ad otthont. A Saját jéghegy című kiállításon a művész páros elmúlt egy évben készült munkái láthatók, amelyek „az ökológiai és gazdasági kilátástalanság diagramjaiból, infografikáiból és politikai szlogenjeiből merítenek inspirációt, hogy új építőelemeket hozzanak létre”.
A kiállítást méltató Bíró Noémi, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófiadoktori iskolájának hallgatója világunk válságai kapcsán kiemelte: „leglátványosabb válságunk kétségkívül a környezeti válság, amely egyszerre idézi elő a jégsapkák olvadását, pusztító szárazságokat és soha nem látott árvizekkel járó viharokat”. Mint fogalmazott, a kiállítás anyaga egy metaforához kapcsolódik: „Maria Mies 1999-ben kiadott, Veronika Bennholdt-Thomsennel közösen írt könyvében a jéghegy metaforáját alkalmazza a kapitalista gazdasági – és társadalmi – rend illusztrálására. A jéghegy csúcsa a tőke és a munkaszerződés által szabályozott bérmunka világát jelenti, míg a felszín alatt láthatatlan szférák sorozata húzódik meg, amelyek ennek alapját szolgálják: az informális, nem szabályozott munkaviszonyok, a gyerekmunka, valamint az önfenntartó, nem piaci alapú gazdálkodás. Hasonlóan rejtett mező a többnyire nők által végzett házimunka és gondoskodó munka, azaz a társadalmi reprodukció szférája, valamint a gyarmatok kisajátítása. Mindennek az anyagi alapja pedig a természet. Ez a patriarchális kapitalizmus modellje, ahol a látható gazdaság a kisajátított területek láthatatlan életvilágán lebeg.”
Hozzátette, Gyenes Zsófia és Gróf Ferenc munkái „a jéghegy-metafora kiterjesztett asszociációs mezőjében helyezkednek el”. „A kiállított művek anyaghasználata – textil, pecsétek, gázbeton tömbök, öntöttvas, a Dunaferrből gyűjtött pigmentek – a jéghegy szintjei közötti összefüggéseket teszi láthatóvá, tapinthatóvá. Ez több azonban – folytatta Bíró Noémi –, mint a láthatatlan struktúrák megvilágítása: az alkotók alapelemeikre bontják ezeket, majd az elemeket, sokszor játékos módon, újabbnál újabb variációkba rendezik.”
Tárlatvezetése során Gróf Ferenc elmondta: tárlatuk nem kifejezetten grafikai, műveik alkotásakor pedig a jéghegy láthatatlan része érdekelte őket. Kiállításuk anyagát nem tekintik lezártnak, egyfajta kollekciót próbálnak összeállítani. Egy nappal később, pénteken délután – immár a pulzArthoz csatlakozva – Gróf Ferenc műhelymunkán ismertette az általuk is használt sokszorosító technikákat, pecsétek és nyomódúcok segítségével textil- és papíralapú grafikai munkákat készítettek, figyelve a kiállítás által felvetett kérdésekre is.
