A kislányok nem ragadják meg a szorgalmasan író Auer karját s cipelik magukkal a folyosón keresztülvonszolva a harmadik emeletre. Auernek nem kell hát arról fantáziálnia, hogy nagybácsija megjött Amerikából, vagy hogy az igazgató hívatja, mert konferencia volt, ahol a tanárok megállapodtak abban, hogy „egészen kivételes, érthetetlen zseni, amilyent egy században egyet szül csak a korszellem”, jár neki tehát az érettségi bizonyítvány és ezer korona ösztöndíj, a tanáriban tartott „nagy beszéd”. Esetleg a kultuszminiszter hívatja, mert a valaki által beküldött magyar dolgozatát könnyek között olvasták fel az országházban, annak remek színvonala miatt kezet akar fogni vele a kormány képviselője. Álmaiban esélyes az is, hogy Stilizált levélalak című szépiarajzát egy gazdag mecénás harmincezer koronáért megvásárolná a városligeti Feszty-körkép helyére. A negyedik emeleten minden álom szertefoszlik (pedig a rajzot már húszezerért is odaadta volna): „A hírvivő, aki eddig egy szót se szólt, elereszti Auer karját, és szép lassan megindul lefelé. Auer csodálkozva utánafordul, a lépcső alján már ott áll az egész osztály és röhög. Auer egy percig áll, marhák, mondja, aztán dühösen indul, szégyenszemre lefelé, két perc múlva már ő röhög legjobban, mikor Robozzal csinálják végig ugyanazt.

A kislányok nem rajzolják táblára Wlachhoz hasonlóan Kökörcsin tanár urat, alsónadrágban és cilinderrel a fején, miközben az az orrát piszkáló II. Józsefnek tesz jelentést az osztály magaviseletéről.

A kislányok, ha nem hagyják őket tanulni, nem ordítanak és ülnek bele az új, politúros szemétládába és nem húzzák magukra a fedelet. A kislányok közt nincs egy Wlach sem, aki jelt adjon az elhallgatásra és felállásra, hogy Zajcsek azt higgye, a tanár jött be, és rémülten dugja ki fejét. A kislányok kiröhögésükre nem köpnek ki megvetően a ládából és húznák magukra undorral fedelét. A kislányok nem olyanok, mint a kis Löbl, aki a padok alatt mászkál és fogja meg a többiek lábát.

A kislányok pedig semmi esetre sem olyanok, mint a kisfiúk. Mert a kisfiúk arra is képesek, hogy Kelemen hátára rövid jelentést – amely szerint önmagát szamárnak minősíti – tegyenek, majd Roboz hátára is hasonló cédulát ragasszanak, hogy végezetül egymáson és rajtuk röhöghessenek egyre dagadóan, orkánná fajulóan.

Nem, a lányok nem ilyenek. Vagy legalábbis a számomra legkedvesebb nem ilyen. Az is ragaszt cédulát a ház kisebb és nagyobb lakóira, de nem titokban, hanem nyíltan, egyenesen. Betűt nem sokat ismer még, hát rajzol: virágot, mosolygó embert és szívecskét. Ő ilyennek látja a világot.

A szerző felvétele