Nagy D. István
Vasútfelújítási láz kerítette hatalmába az elmúlt pár évben Romániát, több olyan hosszabb, jelentősebb pálya rendbetételének is nekilendültek, melyek korábban kiemelt példái voltak a csapnivaló közlekedésnek, szánalmas menetidőknek, rossz karbantartásnak. Derék dolog ez, mondhatnánk, még ha kissé megkésett is, csakhogy, amint oly sok mindennél ebben az országban, a látszat mögött sajnos sokkal silányabb a helyzet. És ezen az sem sokat segít, hogy a kormány képviselői időről időre bölcsködnek egyet az állítólag dübörgő felújításokkal, új szerelvények vásárlását lengetik be, illetve pár kivétellel egyelőre csak papíron létező megvalósításokról számolnak be (lásd az óránként 160 km-el közlekedő szerelvények története).
A csilivili számokon túl – melyekből legutóbb a szállításügy államtitkára dobott be párat: 600 kilométernyi sínpár felújítva, 1200 folyamatban, további ezer előkészületben – egy sokkal szürkébb világ sejlik fel. Mert való igaz, hogy a felújítások több helyen elkezdődtek, de rendszerint alapos késéssel, kaotikus körülmények között (lásd a Kolozsvár–Nagyvárad kiemelten forgalmas szakasz körüli, máig megoldatlan kálváriát), a legtöbb helyen elképesztően lassan haladnak (példa a Brassó és Segesvár közötti szakasz), illetve ott, ahol már végeztek a felújítással, mégsem száguldozhatnak a szerelvények, merthogy valami kimaradt: a karbantartás megszervezése. Utóbbira példa a Brassó–Bukarest szakasz, melynek Bukarest és Predeál közötti részén sebességkorlátozást kellett bevezetni az említett ok miatt.
Amennyiben a fentiek alapján nem éreznénk úgy, hogy bizony nevetséges a kormányzati nagy mellény, idézzük fel, hogy a vasúti hálózat és szolgáltatás elég jelentős része továbbra is valahol a múlt században ragadt. Nem ritka, hogy a használatban lévő pályák sínpárjai még az Osztrák–Magyar Monarchiában készültek, legtöbbjük Resicabányán, amint az sem, hogy a közlekedő mozdonyok és a vasúti kocsik kora esetenként a bő fél évszázadot is meghaladta, a műszaki állapotuk pedig igencsak kétséges. Utóbbinak „köszönhetően” Románia egyértelműen bajnok lett, az EU-ban legalábbis, az évente kigyulladó mozdonyok számát illetően. Hadd ne feledjük ugyanakkor, hogy a matuzsálemi korú, középkori menetidőt produkáló szerelvények jelentős része továbbra is koszos, gondozatlan, a szolgáltatások jobb esetben közepesek, ellenben drágák.
És ha a fentiek alapján azt hinnénk, hogy ennél nincs lennebb, csalódnunk kell: egy, a vasúti közlekedésre szakosodott portál megszerezte a december elsejétől alkalmazandó menetrendtervezetet, mely szerint – kapaszkodjunk – jövőre számos járatnak még több idő kell majd, hogy eljusson A-ból B pontba. Olyan pályákon is, melyeket részben már felújítottak.
Itt tartunk tehát: több mint három évtizeddel a rendszerváltás után még mindig sóváran várjuk, hogy egyszer csak Romániában is beköszönt a modern vasúti közlekedés korszaka, gyors, pontos, rendezett szerelvényekkel, minőségi szolgáltatásokkal. A felújítások, fejlesztések csigát is megszégyenítő tempóját elnézve azonban könnyen előfordulhat, hogy e vágyunk, legalábbis számunkra, csak álom marad.
Fotó: Facebook / CFR Infrastructura
