Október 18-án, pénteken a magyar festészet napján először mutatták be a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban a baróti születésű Bodosi Dániel (1913–2006) alkotásait. Mintegy negyven alkotás, zömében olajfestmény került a falakra. A kiállítás kurátora és házigazdája Lénárt Tamás fiatal művészettörténész, aki Darvas Anna Máriával, a művész leányával együtt válogatta ki a számottevő hagyatékból a kiállításra szánt festményeket.
Elsőként az intézmény részéről házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte a megjelenteket, a nagy számban Barótról és Sepsiszentgyörgyről érkezetteket valamint a néhai festőművész családtagjait, többek között leányát, Darvas Anna Mária baróti nyugalmazott matematika-tanárnőt és fiát, Bodosi Imre sepsiszentgyörgyi vállalkozót, szoftverfejlesztőt. Elmondta: a Barót és Kézdivásárhely közötti távolság ez idáig áthidalhatatlan volt, nem sikerült áthozni Bodosi Dániel munkáit a múzeumba, viszont idén a családtagoknak köszönhetően végre megnyílhatott a kiállítás.
A tárlat képeit Jánó Mihály művészettörténész méltatta, aki immár több alkalommal nyitott meg Bodosi Dániel-kiállítást. Elmondta, Erdővidék jeles festőjének „emberi és művészi példaképe Nagy Imre (1893–1976) festő volt, akit személyesen is meglátogatott. Több olyan figurális kompozícióját ismerjük, amelyek a zsögödi mester közvetlen hatásáról árulkodnak. Bodosi a falusi táj- és életképek mellett bizonyára a csíki mester hatására meglepően sok női aktot festett, ám azok nem követik Nagy Imre robusztus, naturalisztikus stílusát, nála finom-szemérmesen, kissé rejtetten észlelhető az erotikus hangulat a festményein. Mindezekkel együtt Bodosi Dániel műveiben mindig megfigyelhető a társadalmi, történelmi érdeklődésének magas szintű művészeti kifejezése.”
A továbbiakban Lénárt Tamás kurátor elmondta: „Három indok szolgálja és igazolja a jelen tárlat jogosultságát: első az adósságtörlesztés, hiszen mindeddig Kézdivásárhelyen nem voltak közszemlén Bodosi Dániel festményei. A magyar festészet napja csak ürügy arra, hogy lerójuk előtte tiszteletünket, és bár a remetefestő nem kereste a nyilvánosságot, önmagához igazodva, céltudatosan építette fel művészetének fellegvárát, annak egyik szobájába invitáljuk Önöket. Második magyarázat a múzeum feladatából ered. A helytörténethez tartozik egy környék múltjának ismertetése és tudományos feldolgozása, de részei régiónk szellemi értékei is, a vizuális kultúra és a képzőművészet. A Banner Zoltán művészettörténész által körülhatárolt székely festőiskola tagjai közül többen vonultak már fel a múzeum időszakos kiállítótermében, e sort gazdagítja Bodosi Dániel is. Számukra kifogyhatatlan inspiráció forrása a szülőföld, és általuk több szálon kötődhetünk Incze István esetében városunkhoz, Bodosi közvetítésével pedig a szomszédos Erdővidékhez. Harmadik érv pedig a festmények aktualitása. Az igazi művészetnek nem ideje, hanem értéke van, ami számára örök jelenlét. Bodosi festményei amellett, hogy rávilágítanak egy tájra, olyan egyetemes igazságokat tartalmaznak, melyek önmagunk vizsgálatára ösztönöznek.”
Végezetül Darvas Anna Mária bejelentette: habár a céhtörténeti múzeumnak gazdag és tartalmas képzőművészeti gyűjteménye van, de az mégsem teljes, hiszen nincs Bodosi-munkájuk, ezért a kiállítás végén az intézmény képtárának adományoznak egy munkát. Dimény Attila köszönettel vette a felajánlást, és azt is elárulta, hogy az lesz gyűjteményük 571. darabja.
A megnyitón közreműködött Józsa Irén nyugalmazott magyartanár, aki Áprily Lajos Ködös évszak előtt, Nemes Nagy Ágnes Lélegzet és Reményik Sándor A teremtés hat napja előtt című verseit adta elő. Az emlékkiállítás jövő év január 8-ig tekinthető meg.
