A szervezők lapunknak eljuttatott tájékoztatója szerint az esemény célja személyes és szakmai kapcsolatok felidézése révén tisztelegni Fábián Ernő emléke előtt, aki a kisebbségi lét és a nemzeti identitás jelentős gondolkodójaként nyújtott támpontot társadalomalakító eszméi révén.

Fábián Ernő (Kovászna, 1934. október 12. – Kovászna, 2001. augusztus 9.) a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium végzettjeként került Kolozsvárra, ahol 1956-ban szerzett filozófia–történelem szakos diplomát. Illyefalván kezdte tanári pályáját, itt 1956−1959 között az általános iskola igazgatója is volt. Egyházi esküvője miatt ekkor leváltották és Lisznyóra helyezték. 1960-ban az akkor létesített kovásznai líceumba került, ennek igazgatója lett. Kovászna megye létrehozása (1968) után ott találjuk a Király Károly körül tömörülő elkötelezett helyi értelmiségiek között.

A 80-as években doktori disszertációját visszautasítják azzal az érvvel, hogy nem emlegeti benne elégszer Elena Ceauşescut. Nem javít dolgozatán, inkább lemond a doktori címről. A példaadás erkölcse című könyve 1984. november elején jelent meg, de két hét múlva a kötetet visszavonták a boltokból.

Tagja volt a Ceaușescu-féle parancsuralommal szembeforduló magyar értelmiségiek Molnár Gusztáv köré csoportosuló Limes Körének (Ágoston Vilmos, Balázs Sándor, Bíró Béla, Bíró Gáspár, Cs. Gyimesi Éva, Lőrincz Csaba, Salat Levente, Szilágyi N. Sándor, Vekov Károly társaságában). „Illegális megbeszéléseiket” Bukarestben, Brassóban és Illyefalván tartották, az elsőt 1985. szeptember 20-án, az utolsót 1986. november 10-én.

Munkássága a filozófia és a publicisztika területén egyaránt maradandó nyomot hagyott, számos tanulmányában és esszéjében az emberi lét alapvető kérdéseit feszegette, de mindig figyelemmel követte az aktuális társadalmi-politikai helyzetet is. Filozófiai írásaiban és közéleti szerepléseiben következetesen képviselte azt a meggyőződést, hogy a nemzeti identitás megőrzése és ápolása elengedhetetlen a kisebbségi létben élő közösségek számára.

Az 1989-es rendszerváltás után egy ideig közéleti szerepet is vállalt. Az 1990. februári országos RMDSZ-értekezleten „az önrendelkezés és az autonómia elveinek következetes érvényesítését és programba foglalását” sürgette. A kovásznai RMDSZ és a Nemzeti Megmentési Front Kovászna megyei szervezetének elnöke, a megyei RMDSZ alelnöke, az országos RMDSZ Tanácsadó Testületének tagja, később visszavonulva az aktív politizálástól a nemzetiségi jogok problémakörében közölt cikkeivel, tanulmányaival próbált hatni az események alakulására. Éveken át heti rendszerességgel írta vezércikkeit lapunkban, s amint Németh Zsolt fogalmazott egy régebbi emlékkonferencián: „Nemzetének tanítója volt, oly erős hanggal megáldva, hogy azt meg kellett hallania a magyarság aprajától nagyjaiig mindenkinek.”