Szerdán kora délután Baróton is az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek. Az ünnepi esemény a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum és a Gaál Mózes Általános Iskola közös udvarán kezdődött, majd az emlékezők – nagy többségükben az iskolák diákjai – átvonultak a Petőfi utcai 1956-os emlékműhöz és emlékkopjafához, folytatva a megemlékezést, mely komolyságával, zenés-verses programjával, valamint a felszólalók által megfogalmazott üzenetek révén is méltó módon kapcsolódott az 1956-os forradalom szellemiségéhez, eszmeiségéhez.
Az iskolaudvaron először Derzsi-Ráduly Kázmér, a líceum igazgatója mondott ünnepi beszédet, melyben arra kérte a helyi diákságot, hogy a szabadság érdekében ne féljenek a nehezebb utat választani, ahogy 1956 fiataljai is tették, még akkor is, ha ma az értéktelen, könnyebb út a divatos. „1956 a szabadságról szólt, ami végül is nem egy bonyolult fogalom” – mondta a diákoknak, idézve a négy baróti iskolásnak, Bíró Benjáminnak, Józsa Árpád Csabának, Kovács Jánosnak és Moyses Mártonnak az emlékét is, akik „megérezve az eszme fontosságát, segíteni szerettek volna a forradalmároknak”. A kockázatos vállalkozásra induló egykori baróti diákok emlékét Soós Kázmér történelemtanár is méltatta, aki emlékeztetett az 1945–1956 közötti világ igazságtalanságaira is, melyek végül a forradalom kitöréséhez vezettek. Az alkalomhoz illő zenés-verses műsor után megkoszorúzták az iskola udvarán Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton emlékművét, majd a négy baróti diákforradalmár emléktábláját is.
A Petőfi utcai emlékműnél ugyancsak a diákok műsorával kezdődött a megemlékezés. Gazdag Fruzsina verset adott elő, a Gaál Mózes-iskola Aczél Zsuzsanna zenetanárnő vezette diákkórusa pedig énekelt, majd Benkő Levente újságíró-történész mondott ünnepi beszédet, ugyancsak a fiatalokhoz intézve szavait. Arra kérte őket, járjanak azon az úton, amelyet számukra az 1956-os egyetemi ifjúság, a pesti srácok, a szabadságharcosok, a forradalommal együttérző erdélyiek kitapostak, Jeremiás próféta szavaival is aláhúzva gondolatait: „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől: Melyik volt a jó út? És azon járjatok!” – hangoztatta. Idézte végül a ma 94 éves Puskás Attila, 1956-ban a csíki verselő diákok csoportjához tartozó, 25 év börtönre ítélt egykori csíkszeredai tanár szavait, aki azt mondta, mindenekelőtt emberként fordultak szembe a diktatúrával, ami minden becsületes embernek kötelessége lett volna, s amire nincs is különösebben, amiért büszke legyen, hiszen csak azt tették, amit helyesnek tartottak.
Gál Károly parlamenti képviselő arra szólított ünnepi beszédében, hogy „legyünk méltó tisztelői elődeink életének és soha ne engedjük, hogy veszélybe kerüljön a szabadság, amiért ők annyit szenvedtek, mely szabadság természetes, de a hiánya megbénít” – mondta, majd felidézte baróti politikai foglyok – Oláh János, Aczél Ferenc, Bede István – emlékét is.
Az ünnepségen jelen volt a 84 éves Kelemen Csongor, akit az 1956-os események után egy ártatlan beszélgetés miatt 15 év börtönre ítéltek, és aki ezúttal is szívbemarkolóan szavalta el Márai Sándor megrendítő versét, a Mennyből az angyalt. A megemlékezés Tordai Árpád lelkipásztor imájával és áldásával, illetve a himnuszok eléneklésével, valamint koszorúzással ért véget.
