A baróti önkormányzat régi vágya teljesült a vásár által, hiszen a helyi tanács még a kétezres évek elején, Nagy István polgármestersége idején kifejezte annak megszerzésére vonatkozó óhaját. Próbálták elérni, hogy a kormány rábólintson: a bányavállalat mindennemű (összesen több millió lejre rúgó) adósságának fejében kapják meg a legjelentősebb épületeket. Érdemi választ soha nem kaptak.

Pedig igencsak fontos lett volna, hogy használatban maradjon az épület. A bányavállalat megszűnését követően még kevés ideig bérlők lakták az irodaház néhány helyiségét – többek közt közjegyzői iroda, illetve az MPP-székház működött itt –, de egy idő után az épület fűtését nem lehetett megoldani, és gondot okozott a folyamatosan beszivárgó víz is. A talajvíz mindig is bajt jelentett: a garázsok viszonylagos szárazon tartását csak folyamatos szivattyúzással lehetett megoldani. A szivattyúzás kimaradása után viszont télen-nyáron bő méteren felül állt a víz az alagsorban, sőt, egy idő után kis nádas is kialakult ott, a valamikor délceg központi épületből pedig az elmúlt években Barót szégyenfoltja lett.

A felszámolóbiztos, a Carduelis Consulting IPURL 2022 szeptemberében telekkönyveztette az ingatlant, a felértékelést pedig idén szeptemberben végeztette el. Az eladási hirdetés a România Liberă szeptember 24-i számában jelent meg, az első árverésre október 2-án, a másodikra ezen a héten szerdán került sor. A két időpont közt a 2020–2024-ben tisztségben levő tanácstagok tárgyaltak a kérdésről – titokban akarták tartani a vételi szándékot, ezért az ülést nem közvetítette a városháza –, és politikai oldaltól függetlenül mindegyikük támogatta a vásárlást. A 23-án tartott árverés előtt telefonon több befektető is érdeklődött az ingatlanok után, de vételi ajánlatot egyikük sem tett, így a kilenc épület 2,01 millió lejért a városházáé lett. Az összeg tíz százalékát már kifizették, a többit december 20-ig kell törleszteniük.

Benedek-Huszár János úgy nyilatkozott, bár a megvásárlás előtt nem volt alkalmuk megtekinteni az épületet, azt azért tudták, hogy mit vesznek meg. Mindenképp szerették volna az irodaépület tulajdonjogát, mert jó helyen van, és a városnak szüksége van egy hasonló nagyságú ingatlanra.

A hatalmas épület felújítása mindenképp évekbe fog telni. Benedek-Huszár János abban bízik, hogy nem kell a renoválás minden költségét az önkormányzatnak állnia. Mivel eddig is léteztek ilyen jellegű kiírások, azt reméli, hogy a munkálatokhoz állami és uniós forrást is meg tudnak szerezni. Nagyon örvendene, ha a város hatvanadik évfordulójának ünnepén, azaz 2028-ban úgy tudnának ünnepelni, hogy az épület fel van újítva, be lehet költözni. „Kimondhatatlanul örvendek, hogy a vásár sikeres volt. Bár jobb lett volna a bányavállalat által felénk felhalmozott mintegy négymillió lejes adósság fejében megkapni az épületet – ezt a cégfelszámolás törvényi keretei sajnos nem tették lehetővé –, de így is történelmi jóvátételnek ítélem meg az irodának a város tulajdonába kerülését, mivel annak a bányászati tevékenységnek a megszűntével, amely a 20. század második felében ipari fejlődési pályára állította a vidéket, csaknem eltűnt a vidék gazdasági ereje, helyette munkanélküliség, kilátástalanság, elhagyott épületek és szennyezett ipartelepek maradtak hátra. Évtizedeken át ebben az épületben hoztak olyan döntéseket, amelyek fejlesztették és működtették a várost és a vidéket, alakították azok arculatát, talán jobban, mint az akkori néptanács. Azt gondolom, a város megérdemli, hogy ennek a szimbolikus épületnek a birtokába jutva, azt felújítva olyan városimázst alakítson ki, amelyre büszkék lehetnek a barótiak és az erdővidékiek egyaránt” – nyilatkozta Benedek-Huszár János.