Az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc emléknapján számos érdeklődő fürdővendég jelenlétében emlékeztek a kovásznaiak a központi parkban álló 1956-os kopjafás emlékműnél.
A jelen levő városvezetőket, az egyházak és magyar civil szervezetek képviselőit, valamint az emlékező közösséget Fülöp Csaba, a Magyar Polgári Erő önkormányzati képviselője köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy ez a nap az összetartozás és a hazafiasság ünnepe, amelyre méltán lehetünk büszkék. 68 évvel ezelőtt a pesti srácok bátran harcoltak a kommunizmus zsarnokságával szemben, reménnyel a szívükben, hogy lyukat üthetnek a kommunista tömb falán és kivívhatják a hőn áhított szabadságot, a nemzeti szuverenitást. „Az 1956-os események során a pesti diákok, majd később a hozzájuk csatlakozó tömegek a szabadság és a demokrácia iránti szenvedélyükkel bebizonyították, hogy a szívükben él az örök vágy a függetlenségre és az emberi jogok tiszteletben tartására. Azok a bátor emberek, akik harcoltak a forradalom során, példát mutattak a világnak a következetesség, az állhatatosság és a hazaszeretet erejéről” – mondta Fülöp Csaba. De nincs vége a küzdelemnek, össze kell kapaszkodnunk és meg kell védenünk szuverenitásunkat és józan eszünket az őrültek támadásaitól, vélekedett Fülöp Csaba, majd kijelentette: „A mi erőnk a közösség erejében van! Gyerekeink, unokáink tudatába bele kell nevelnünk a hazaszeretetet, a jogainkért való kiállás erényét, a kitartás erejét és a nemzeti öntudatot. Csak így lehet magyar jövő a Kárpát-medencében, Magyarországon és Székelyföldön is.” Fülöp Csaba gondolatai után Pătrânjel Viktória VIII. osztályos tanuló elszavalta Szentkuti Ferenc Hősköltemény egy pesti srácról című versét.
A megemlékezés szónoka, Erőss Bulcsú, a Magyar Polgári Erő sepsiszentgyörgyi elnöke Márai Sándor Mennyből az angyal című verséből idézett, majd kijelentette: igen nagy dolog a szabadság, egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága. „Talán a legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni, akár fegyvert fogni, ha pedig kell, életét adni a szabadságért” – vélekedett. „Mintha az ötvenhatos harcok puskaporos illata még ma is érezhető lenne. Úgy gondolom – folytatta –, hogy nekünk, fiataloknak, középkorúaknak és öregeknek emlékeznünk kell erre a nagy eseményre. 1956 októberében az emberi természet legszebb oldalát mutattuk meg a világnak. Az ötvenhatos magyarok hitet adtak nekünk, hogy a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Tóth Ilonka, Mansfeld Péter Pongrátz Gergely, Wittner Mária és sok százezer magyar honfitársunk példát mutatott számunkra bátorságról, önfeláldozásról, kitartásról. Nekik is köszönhetően nekünk ma nem kell fegyvert fognunk, nem kell életeket áldoznunk a szabadságért” – hangsúlyozta Erőss Bulcsú.
Barticel-Kiss Benjámin református lelkipásztor ünnepi gondolatai után koszorúzásra került sor, majd nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés, amelyen közreműködött a 109. Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Szívmelengetők zenekar alkalomhoz illő dalokkal Antal Ernő kántor és Vajna János vezetésével.