Kuti János
Régebben azt mondták a semmittevőkre, hogy fűtők a Napnál, de úgy látszik, manapság is sokan lehetnek ilyenek. Egy-egy eset véletlenül kiderül, és csak irigyelni tudja az ember mindazokat, akik érdemtelenül, de vígan élnek az állam pénzén. Mások meg látják, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége nem térül meg mindig anyagiakban, mert lám, vannak, akik csak úgy, potyára kapnak pénzt a semmittevésért.
Most is pont egy ilyen esetben nyomoznak a külügyminisztériumban, ahol a bérelszámolási osztályon egy alkalmazottat azzal gyanúsítanak, hogy 2012-től idén tavaszig egy Argeș megyei, a hadseregben dolgozó altisztnek és fiának különféle összegeket utalt át fizetésként. Az illető altiszttel több mint tízéves „kapcsolata” volt. Pénzt utalt az altiszt fiának is, aki szintén a védelmi minisztérium alkalmazottja. Bár a két „alkalmazott” soha nem dolgozott a külügyminisztériumban, mégis többet kaptak kézhez, mint maga a miniszter. (Szegények elszegődhettek volna például éjjeliőrnek is, nem hiszem, hogy a külföldi diplomaták éjszaka zavarták volna őket az állam pénzén való szunyókálásban.)
Tizenkét év alatt az így okozott kár körülbelül kétmillió lejre rúg. A sikkasztásra úgy derült fény, hogy idén tavasszal megromlott a hölgy és a férfi között a viszony, ezért cirkuszok közepette szétváltak útjaik. Ekkor határozta el a két katonaember (apa és fia), hogy nyilvánosságra hozzák az esetet, és feljelentették a hölgyet a minisztériumban és az ügyészségen is. Most nyomozás folyik a pénzutaló hölgy ellen, aki beadta felmondását és eltűnt. (Mivel a külügyminisztériumban dolgozott, tudhatta, hogy melyik ország nem adja ki, és lehet, hogy már hét határon túl van.) A külügyminisztériumi főnökök mit sem tudtak a történtekről.
Nem tudom felfogni, hogy a kedvezményezettek miért jelentették fel jótevőjüket, hiszen akár nyugdíjaskorukig is „dolgozhattak” volna (vagyis inkább felvehették volna ugyanúgy a pénzt), sőt, mivel szép nagy fizetésük volt, azután sem lettek volna anyagi gondjaik. Abban reménykedtek talán, hogy ha meg kell téríteni az okozott kárt (a potyára kapott fizetéseket), azt majd a hölgyön be tudják hajtani?
Szintén nyomozás folyik a Lucia Sturza-Bulandra Színház főkönyvelőnője, a pénztáros és egy tettestársuk ellen, akik a gyanú szerint körülbelül négymillió lejt lovasítottak meg a színház kasszájából 2018 februárja és 2019 augusztusa között. (Még mondja valaki, hogy a kultúrára nincs pénz, amikor egy színházból is csak úgy el lehet tüntetni négymillió lejt...) A hamisan játszó pénzügyesek összesen 160 kifizetést eszközöltek 33 ügyfélnek szerzői jogdíjak címén, olyanoknak is, akiknek szerződésük sem volt a színházzal, de voltak, akik kisebb összegeket kaptak a fizetési íveken szereplő pénznél, vagy épp semmit sem.
Nem akarok több ilyen ügyet csokorba szedni (pedig lenne még néhány), de kipattant még egy eset, miután Novák Eduárd volt sportminiszterünk kiteregette az evezősök szennyesét, kritizálva a sportág vezetését. Nyilvánosságra hozta, hogy a Román Evezősszövetség (FRC) olyan jutalmakat osztott szét a szövetség vezetői közt, amelyek magasabbak az olimpiai bajnok sportolók által kapott díjazásnál is. David Popovici olimpiai bajnok úszó például 140 000 eurós jutalmat kapott, az FRC főtitkára és a pénzügyi vezető fejenként 162 000 eurót vihetett haza.
Novák Eduárd elsősorban Elisabeta Lipát (többszörös volt olimpiai bajnok) támadta, aki most az Országos Sportügynökség vezetője. Novák szerint milliók szivárognak el „papírtologatók jutalmazására”. (Ez már ilyen, a pénz is olyan, mint a víz, elszivárog.). Lipă szerint a sportági szövetségek dolgozói is jutalomban részesülhetnek a szabályok szerint, hiszen hozzájárultak a sportolók nemzetközi versenyeken elért sikereihez. (De vajon ki dönti el, hogy ki is járul hozzá a sportoló sikeréhez?) A sportolók úgy érzik, hogy teljesítményüket alábecsülik, míg az adminisztratív dolgozók túljutalmazottak.
Ezek szerint jobb az edzőtermekben medencemosónak, takarítószemélyzetnek vagy golfpálya-karbantartónak lenni, mint a sportpályán izzadni a sikerért. De a sílécviaszozó vagy a korcsolyafenő, a biciklikerék-pumpáló, a labdaszedő vagy az öttusában a lóápoló, a dresszmosó, -vasaló nem járul-e hozzá a sikerhez? Hogy ne legyen vita, törvénybe kell iktatni, hogy mindenki, aki valaha a bajnok sportoló közelében járt, kapjon prémiumot. A pilóták például, akik az olimpiára szállítják a sportolót, vagy a velük fotózkodó politikusok: éppen ők ne érdemelnének külön jutalmat?
Elisabeta Lipă kampányban – az Országos Sportügynökség vezetője a szociáldemokraták Botoșani megyei képviselőjelöltje is egyben. Fotó: Facebook / Elisabeta Lipă
