Meseíró Benedek Elek apónk tiszteletére, valamint a magyar népmese napjának megünneplésére óvodánk, a Hófehérke Barangolás a népmesék birodalmában címmel, a városi önkormányzat támogatásával kapcsolódott be a Mesélő Háromszék és a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház által szervezett Mesemécses megyei szintű projektbe.
Fontosnak tartottuk ezt a programot, hiszen mi is valljuk, hogy óvodás korban el kell szórni a népmesék rejtélyes, varázslatos magvait, aranyporait, melyek idővel meghozzák gyümölcseiket és egyre ragyogóbbak lesznek, így válnak a felnövő gyermekek népmesei örökségünk éltetőivé.
A népmesék birodalmába utazva elsősorban az érzelmi nevelésre fektettük a hangsúlyt, hiszen a mesék megtanítanak bennünket az elfogadásra, egymás segítésére, bátorítására, a kudarcok és bukások megélésének feldolgozására, valamint a szeretetben való együttélésre. A népmesék által elődeink bölcs tapasztalatait, üzeneteit adtuk át óvodásainknak, ugyanis amikor mesét mondunk, akkor tulajdonképpen egy-egy életigazsággal ajándékozzuk meg őket. Azt tapasztaljuk a mindennapjainkban, hogy a digitális világ hatására a népmesék kikopnak, kiszorítódnak a családok életéből, ezért úgy érezzük, még nagyobb felelősség hárul ránk, óvodapedagógusokra.
Kéthetes projektünk időszakában tudatosan figyeltünk arra, hogy értékes és egyben tartalmas népmesékkel ismerkedjenek meg óvodásaink, amelyek megtanítják őket kiállni a hét próbát, legyőzni a gonosz sárkányt vagy boszorkányt, elfogadni a legapróbb élőlények, a csúf, de bölcs öreganyó segítségét és igazi mesehősökként kitartani a végsőkig. Kiszakadva közvetlen fizikai környezetünkből, a drámapedagógia eszközeinek alkalmazásával a gyermekek naponta „belebújtak a mesékbe”, így jobban elvarázsolódtak, könnyebben ráéreztek a mesék üzenetére, amelyeket mozgásokkal, gesztusokkal, gondolataik és érzelmeik megfogalmazásával kifejezhettek. Ráhangolódásként mesecsalogató mondókákat, valamint varázseszközöket használtunk, akárcsak a mesehősök: meggyújtottuk a mesemécseseket, behintettük a gyermekeket „aranymeseporral” és megszólaltattuk a varázserejű lélekharangokat. A „mesébe bújások” élményei „mesés alkotásokra” késztették óvodásainkat, ugyanis a kedvenc mesehőseiket saját belső képi világuk alapján megformálhatták, kivetíthették.
Ebben az évben visszahívtunk óvodánkba régi tanítványokat, ők voltak a kis mesemondóink, a Mesefolyam tevékenységünk főszereplői. Az iskolások ugyanolyan lelkesedéssel fogadták a mesemondásra való felkérést, mint az óvodások a mesehallgatói feladatot. Volt tanítványaink bekapcsolódása megerősített bennünket abban, hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló, illetve mesés tevékenységeink folytatására buzdít minket. Olyan szerencsében volt részünk, hogy egy feldolgozott népmesét sikerült bábos előadás formájában is megtekintenünk; ez új színfoltja volt projektünknek, és óvodai tevékenységeinkhez hasonlóan játékos formában világított rá a népmesék értékeire.
A sok-sok mesemondás, mesékbe bújás és a bábos előadás segített tudatosítani és elmélyíteni az óvodásokban a mese fontosabb jellemzőit: a kezdő és záró formulákat, a mese témáját, fordulatait, szereplőit, helyszíneit, varázseszközeit, a mese kimenetelét és végkifejletét. Óvodásaink útnak indulva, akár a mesebeli szegény legény, próbák sorozatát derekasan kiállva jutottak el az óriások birodalmába, ahol megtalálták a királykisasszony elrejtett koronáját. Az útközben szerzett tapasztalatok, a segítőkészség, ügyesség, kitartás, bátorság, ötletesség, problémamegoldó képesség a gyermekek énképét és önbizalmát erősítette.
A mesebarangolást egy kerettörténetbe foglalva valósítottuk meg, amelyet a kis barangolók meghallgattak még a bölcs öreganyóval való találkozás előtt, aki jó tanácsokkal és pontos útbaigazítással látta el őket. Első próbatételként a szorgos vándorlegények és leányok egy kemencét kellett kitisztítsanak, melynek elvégzése után jutalmuk „hamuban sült pogácsa” és „parázs” volt. Ezután a sűrű, sötét erdőn átjutva magukkal vihették a jól megérdemelt „bátorságkövet”. Megtalálva az élet vizének forrását megtöltötték a kiszáradt kutat, tarisznyájukba kapva egy üveg „élet vizet”. A tulipános ládába rejtett fejtörő kérdésekreválaszolva „igazgyöngyöt” kaptak a mesebarangolók. Az üveghegy tetején levő veremben keresgélve megtalálták a koronáról lehullott aranycsillagokat, melynek jutalma „aranytallér” volt. Az „aranydió” elnyeréséhez pontosan, aprólékos munkával szétválogatták a gonosz boszorka által összekevert magokat. A mesebarangolás végállomására egy ingoványos mocsáron át lehetett eljutni, ahol a gyermekek megtalálták a „királykisasszony koronáját”. Minden bátor leány és legény a mesebarangolás során begyűjtött jutalomtárgyait hazavihette a saját mesebatyujában. Hisszük, hogy felkeltettük a gyermekekben a mesék iránti érdeklődést, megéreztettük velük és tudatosítottuk bennük, hogy a mesék csodákra képesek.
E csodálatos két hetünket mesék szőtték körül, sok érdekes és izgalmas dologban volt részünk, álmodtunk, képzelődtünk, láthatatlan dolgokat tudtunk meglátni, elszántan, teljes lényünkkel elvarázsolódtunk, vagyis mindre képesek lettünk. Bízunk abban, hogy mesés tevékenységeink életre szóló nyomot hagytak mesebarangolóinkban, akik magukkal viszik ezt az élményt és felnőttként is a népmeséink éltetői lesznek.
Bedőházi Emese Aranka és Vasile Ágnes,
a projekt koordinátorai
