A Zöld héten úgy próbáltunk újszerűen tanítani, hogy közben a régi értékek köré csoportosítottuk a meglévő tudásunkat. A heurisztikus tanítás és tanulás módszereit alkalmaztuk. Iskolánk alsó tagozata az elmúlt hetet környezetismereti foglalkozással indította: vendégül hívta Rabocskai László nyugalmazott biológiatanárt, akinek társaságában a tanító nénik és diákjaik egyaránt átélhették a tanulás örömét. A tanár úr a madarak és fák világába kalauzolt el, és megtapasztalt élményei alapján tanított. Megtanultuk, hogy tisztelnünk kell azt a talpalatnyi földet, ahová születtünk, vigyáznunk kell annak élővilágára, tisztán tartva azt.

A községi kultúrotthonban az 50-es és 60-as évek zenéjét hallgatta iskolánk apraja és nagyja, mert időnként szükség van arra, hogy gyermekeink lássák, miként lehet és illik a jó erkölcs határain belül, kulturáltan szórakozni.

A második napon gyermekeink szépérzékét műveltük azáltal, hogy meglátogattuk a Dália kertészet gazdag melegházait, ahol több virágfajtával is megismerkedtünk. Kisiskolásaink legnagyobb örömükre megtekinthették a növényültetést, öntözésének módját, helyes gondozási és életben tartási lehetőségeit, sőt, nekik is alkalmuk adódott kis mikulásvirágot ültetni, amelyet – a kertészet felajánlásával – haza is vihettek.

A hét közepén az egészséges életmódra ösztönző tornatáncot próbálhatták ki, a későbbiekben a türelmet és figyelmet igénylő barkácsolással csillogtatták meg alkotói képességüket. A negyedik napon ismét környezetük megóvására, rendbetételére irányítottuk a figyelmüket: iskolánk fűszerkertjét frissítettük, mint minden évben. Fontos, hogy a gyermek gyakorlati tevékenységeket is végezzen, mert a kétkezi munka nemesíti a lelket s edzi a szervezetet.

A hétvége közeledtét jókedvvel és szórakozással, azaz rövid szüreti mulatsággal koronáztuk meg, befejezésképpen pedig – a felső tagozattal együtt – hét gyümölcsfát ültettünk iskolánk kertjébe azzal a szándékkal, hogy az utánunk következő nemzedékeknek hagyunk termőföldet, árnyas kertet, ahonnan majd megbecsüléssel emlékeznek ránk. Illesse köszönet az illyefalvi Pinus Siculus magánkertészetet, amiért támogatott nemes elhatározásunkban, hogy ily módon is gyarapodjék a gyümölcsösünk.

Mi, tanítók a Benedek Elektől tanult feladatvállalással mondjuk:
„Te csak ragyogj, segélj nekem,
A zord szelet kergesd a messzeségnek.
Mi hasznom benne? én nem kérdezem,
Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”

Bízunk benne, hogy az elődeinktől örökölt tudással felvértezve iskolásaink megállják a helyüket, s idővel erős lelkületű felnőttekké érnek.

Jakab Anna