A hidegebb őszi napok beköszöntével, kivált, ahol bölcsődés és óvodás gyerekeket próbálnak hozzászoktatni a hétköznapi ritmushoz a korai ébresztéssel, öltöztetéssel, megjelenik egy új, igazán jelentős kihívás. A gyermeket fel kell öltöztetni, mert hideg van. Lehetőleg azonban csak rétegesen, mert a bölcsődében, oviban jó meleg vár rájuk – természetesen ez örvendetes –, viszont ennek figyelembevételével kell megválogatni a ruházatot. Szóval, általában több réteg ruhával lépik át reggel az ajtó küszöbét és indulnak el arra, amerre a szülők viszik.

Így veszi kezdetét az integrálás az első tanügyi rendszerekbe, bízva a pedagógusok önzetlen türelmében és oktatási tehetségében. A folyamat során azonban háttérbe szorulnak a „nagykabátos pilóták”, azaz az őket elkísérő szülők.Hiszen a gyermek felöltöztetése, az intézményhez való elkísérése, odavezetése, és át-, felöltöztetése alatt mind-mind topon kell lennie, mindenre kell figyelnie. Adott esetben, ha távolabbról, autóval érkezik, számolnia kell a forgalommal, ahol türelmesen kell közlekednie, mind tettel, mind verbális formában. Közben, ha vannak a kisgyerekek részéről kérdések, problémák, azokat meg kell oldani, vagy legalább átbeszélni.

A nevezett bölcsődében és óvodában, amikor oda beérnek – mindenki sajátos állapotban, a gyerekek arcán az álmosságot szinte mérni lehet –, újból előtérbe kerülnek a nagykabátos pilóták. A gyermek ruházatát igazítani kell a benti klímához, és hogy mindez kellő időben megtörténjen, nem vetkőznek neki a felnőttek, nem vetik le a kabátokat, erre nincs idő, meg amúgy is, a folyamat maximum csak pár perces, hiszen őt is várják a munkahelyen, az egyéb teendők, nem említve, hogy a gyerkőcöt is várják már a terembe.

Ezen a ponton egy-egy óvoda benti előterében az a látvány tárul egy külsős vagy kezdő nagykabátos pilóta elé, amikor nagykabátokban anyukák meg apukák próbálnak úgy öltöztetni, pakolni és igazodni, mint elefántok egy porcelánüzletben. Mindenki megérti amúgy a helyzetet, hiszen ilyen késő ősszel, kivált a reggeli órákban, el lehet viselni a vastagabb ruházatot. Aztán a gyerekek többnyire vidáman, de végül bemennek játszani a pajtásokkal, a nagykabátos pilóták elpakolják a megmaradt kisruhákat egy-egy szekrénykébe, megigazítják ruházatukat, ez többnyire annyit jelent, hogy felhúzzák a kabát cipzárját, lehúzzák annak szárát, és ha van, felteszik a kalapot-sapkát, és úgy indulnak ki az épületből természetesen kimelegedve, mintha most kezdődne a napjuk.

A hétköznapi hősök köztünk élnek, akárcsak a nagykabátos pilóták, akiknek az állandó készültség mellett csak pozitívan szabad – a gyermekeik társaságában – tekinteniük arra a napra, időjárástól, egyéni kedvtől függetlenül.

Lőrinczi Dénes