Az Oktatásért Érdemrend tisztikeresztjét vehette át Klaus Iohannis államfőtől októberben a bardoci Benkő József Általános Iskola. Tókos Jenő, az intézmény igazgatója úgy véli, bár tanítványaik eredményei is kiválóak, az elismerést a roma gyerekek felzárkóztatásáért és társadalomba való integrálásáért kapták. A sikerhez nagyban hozzájárult a szülők iskolához való viszonyulásának megváltozása, valamint az elhivatott tanári kar áldozatos és kitartó munkája.
Tókos Jenő 1992-ben lett a bardoci iskola tanára, huszonöt éve pedig az igazgatói tisztséget is ellátja. Hogy milyen volt akkoriban, pályája elején az iskola? Összehasonlítatlanul másabb, mint ma. Természetes, hogy így van, hiszen nemcsak a tanügy, de mindennapi életünk is jelentősen megváltozott az elmúlt évtizedekben. A kilencvenes évek elején, sőt, még végén is írógéppel és indigóval dolgoztak, ma már a számítógépet a zsebünkben hordjuk, a táblák pedig intelligensek.
Az iskolaközponthoz tartozó bardoci, erdőfülei, székelyszáldobosi és olaszteleki diákok összlétszáma idén 803. Mintegy felük roma nemzetiségű, Székelyszáldoboson román nyelven tanulnak. Az, hogy a magyar diákok jóformán bármelyik iskolában megállják a helyüket, nem nagy újdonság, mert a képességvizsgákon az országos átlag felett teljesítenek. Szép eredményeket érnek el megyei, országos és akár nemzetközi tantárgyversenyeken is. Az utóbbi években Kolumbán Álmos kémia szakos és Kisgyörgy Kinga, illetve előtte Gabriel Cristian földrajz szakos diákjai remekeltek, az országos megmérettetésekről általában legkevesebb dicsérettel térnek haza, de harmadik helyezésre is volt már példa.
Felzárkóztatni a romákat
A legnagyobb előrelépést viszont a hátrányos helyzetű családokból érkező roma diákokkal érték el. Nagyon sokat javult az iskolalátogatás, csökkent az iskolaelhagyás, és jók az iskolai eredményeik. Aki eljutott addig, az szinte kivétel nélkül sikeresen el is végzi a nyolc osztályt. A képességvizsgát csak ritkán vállalják – azt mondják, nem kell az nekik. Mindennek ellenére már volt arra példa, hogy egy időben a Nicolae Colan szakiskolai osztályaiban talán tíznél is többen tanultak közülük. Az is megtörtént, hogy valakinek sikerült a Mihai Viteazul Főgimnáziumba bekerülnie. Bár ő aztán lemorzsolódott, esete mégis a sikertörténetek közé tartozik, mert mégiscsak a megye legjobb román nyelvű elméleti középiskolájáról beszélünk, rangja van, nem mindenkinek adatik meg ott tanulni.
Ezen sikerek mögött leginkább az áll – mondotta az iskolaigazgató –, hogy sokat változott a szülők nézőpontja: támogatják gyerekeik tanulását. Hogy miért? A visszajelzésük szerint azért, mert külföldön dolgozva rájöttek, oktatás, tanulás nélkül gyerekeik nem vihetik sokra. „Nem azt mondom, hogy mindegyikük aggódik gyermeke jövője iránt, de már sokkal nagyobb az a réteg, amely számon tartja a tanulmányi eredményeiket. Ha külföldre mennek, a gyermekeket egyre kevesebben viszik magukkal, inkább itthon hagyják a nagyszülőknél vagy a rokonokkal, mert nem akarják, hogy hiányozzanak”.
A Benkő József Általános Iskola. Fotó: Fazakas Attila
Segítenek a pályázatok
Sokat jelentenek a sikeresen lebonyolított pályázatok is. A Benkő József Általános Iskola az elmúlt közel húsz évben negyven-ötven kiíráson vett részt egyedül vagy partnerségben a megyei tanfelügyelőséggel, megyei tanáccsal vagy más iskolával. Talán szerénytelenségnek tűnik, hogy nem tudja a pontos számukat – mondotta Tókos Jenő –, de nem az, csak éppen egyik éri a másikat, és nehéz számon tartani.
Az utóbbi időben két jelentős pályázaton vettek részt. A Vino la școală – Schimbă-ti destinul (Gyere az iskolába – Változtass sorsodon – szerk. megj.) a Norvég Alap támogatásával valósult meg, a tavalyi tanév végén zárult le. Három éven át órák után meleg ételt kaptak a részt vevő diákok, majd délutáni tevékenység folyt, fokozottan követték, miként haladnak a tanulásban, melléje tanulási segítséget is kaptak, végül jelentős ruhacsomaggal díjazták kitartásukat. A most zajló, az iskolaelhagyás csökkentésére kiírt, PNRAS 2 nevet viselő országos program keretében többek közt felkészítő órákat tartanak románból, magyarból, matematikából és angolból, sport- és természettudomány-körön vehetnek részt a diákok, öt osztálytermet digitalizálnak, kialakítanak egy filagóriából pados, zöldövezetes, úgynevezett pihenőszigetet, ahol tanárok és diákok megszusszanhatnak, de akár órát is tarthatnak majd.
„A pályázatok zömét az iskola tanárai vagy vezetősége írta meg, szakcég segítségét sosem vettük igénybe. És ez így is van jól! Nagy lelki nyugodtságot ad az, hogy tisztán az van benne, amit elterveztünk, tudjuk, honnan indulunk s hova akarunk elérni” – fogalmazott Tókos Jenő.
Benkő József szobra az iskola előtt. Fotó: Fazakas Attila
Köszönet a kollégáknak
Az iskolaigazgató nem győzi hangsúlyozni, hogy az iskola valamennyi sikerének talán legjelentősebb záloga tanárkollégáinak a szakértelme és elhivatottsága. A pályázatoknak, a javuló infrastrukturális körülményeknek mind sokadrendű szerep jut – a tanárok hűsége a fontos.
A szinte kivétel nélkül szakképzett pedagógusok szeretnek tanítani és értik is a gyerekek szavát. Elégedettek helyzetükkel, nem kívánkoznak el az iskolától, a tanári kar folytonossága pedig kedvező hatással van a gyerekekre és szüleikre is. Ismerik őket, hisznek abban, hogy sok jót lehet tőlük tanulni, megbíznak bennük, készek követni munkatempójukat. Már az óvodásoknál érződik a bizalom, s később sem vesz el.
„Többször is elmondtam már, a bardoci iskola jó hírnevéhez és sikereihez azok a tanárok járultak hozzá leginkább, akik hittel és kitartással dolgoznak a mindennapokban. Hazai pályázatok mennek és jönnek, uniós pénz is akad, programokban is részt lehet venni, de mind nem érne semmit, ha nem lenne ez a remek, több éve kialakult tantestület. Nem győzöm megköszönni, amit az intézményért és diákjaink érdekében annyi ideje tesznek” – fogalmazott Tókos Jenő.
