Turisztikai és kulturális központ kialakítását tervezi az épületegyüttesben a megyei tanács, emiatt elővásárlási jogot kért az egykori tulajdonos örököseitől, ez ellenben a kilencvenhét gyermek kilakoltatásával járna, ami az itt működő két intézmény vezetői szerint szakmailag elfogadhatatlan, mert a többségében középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekeknek Oltszemen olyan ideális életterét alakították ki az elmúlt tizenhét év alatt, mely városon elképzelhetetlen, egy másik faluban évekbe telne, amíg ehhez mérhető körülményeket tudnának biztosítani.

A kastély örökösei két évvel ezelőtt elégedetten nyugtázták, hogy a benne működő két intézmény oktatási és nevelési szempontból, valamint a fogyatékkal élő gyermekek speciális igényeit figyelembe véve is európai szintű — tudtuk meg Kovács Zoltántól, a negyvenhárom állami gondozott gyermeket nevelő otthon vezetőjétől. A kisegítő iskolával együtt, amelynek Fábián Vince az igazgatója, és amelyben az otthon lakóin kívül még ötvennégy bentlakó diák tanul, olyan életteret alakítottak ki a gyermekeknek, amiről a németországi örökösök tavalyelőtt elismerően beszéltek. Ezzel ugyan nem ellentétes, de más jelentésű Demeter János megyei tanácselnök állítása, aki érdeklődésünkre elmondta: az örökösök arról biztosították, amíg a kastélyban kisegítő iskola működik, addig nem változtatják meg a rendeltetését, de azt is megígérték, hogy eladás esetén elővásárlási jogot biztosítanak a megyei tanácsnak.

A napokban a témáról tanácskoztak az érintettek, a megállapodásról lapunkat Keresztély Irma főtanfelügyelő tájékoztatta. Eszerint Sepsiszentgyörgy polgármestere vállalta, hogy augusztus végére elkészítteti egy megyeközponti és egy kilyéni telekről a tanulmányt, hogy melyik felelne meg jobban bentlakásos kisegítő iskola építésére, amelynek tervezéséhez már idén kérnék a kormány anyagi támogatását, és jövőben hozzáfognának a kivitelezéshez. Keresztély Irma szerint, ha Sepsiszentgyörgyre esik a választás, akkora iskolát kell építeni, hogy később a Kálvin téren működő kisegítő iskola is oda költözhessen, vagyis egy fedél alatt kapna helyet a szentgyörgyi és oltszemi iskola.

A kastély rendeltetését megváltoztatni kívánó megyei tanács álláspontját lapunkkal Demeter János ismertette. Az elnök elmondta, ha sikerül megvásárolni a kastélyt, szakemberektől kérnek véleményt, hogy pontosan milyen célra alakítsák át az épületegyüttest, de az biztos, a műemlék épületet a megye kulturális és turisztikai forgalmába szeretnék bevonni.

Eldöntött tény tehát, hogy amennyiben a kastélyt az örökösök eladják, a gyermekotthonnak és a kisegítő iskolának Oltszemről költöznie kell.

Kovács Zoltán elkeseredetten sorolja, hogy mi mindenért nem lenne ez jó a gyermekeknek. Az 1973-tól itt működő intézmények 1989 előtt ugyanolyan állapotban voltak, mint a többi otthon országszerte. A vizet a faluból hordták inni is, a török vécét öblíteni is. Valóban egy elszigetelt intézmény volt, szó sem lehetett olyan kapcsolattartásról, mint a jelenlegi. Manapság a gyermekek évente több versenyre, fesztiválra, üdülőtáborba mennek, idén kétszer voltak Magyarországon, egyik fürdőzés, másik természetbarát találkozó volt, Luxemburgban Romániát képviselték egy kulturális fesztiválon, egy gyulai intézménnyel cserekapcsolatuk van, az otthon minden lakójával együtt készülnek a vakációban a tengerpartra. De nem csak a kapcsolatok változtak, az épületegyüttes infrastruktúrája is fejlődött, nem állami finanszírozásból, hanem a külföldi támogatók segítségével. Egy angliai gyülekezet jóvoltából vezetékes ivóvízhálózat készült, öntözőrendszert működtetnek, sok svédországi segítséget is kaptak, az épületekben a legkorszerűbb bentlakásokéval azonos a komfort. Kilenchektárnyi szántóterületen gazdálkodnak, van fóliaház és állatgazdaság. Ezek nem csak az önellátást szolgálják, hanem jó gyakorlóterepet jelentenek azoknak a gyermekeknek, akik munkával kívánják kitölteni szabadidejük egy részét, és amire elvégzik az iskolát, egy-két háztáji dologban jártasságra tesznek szert. És az sem elvetendő, hogy gondoskodni tudnak, ha csak részben is, azokról a fiatalokról, akik iskola végeztével az utcára kerülnének, törvény szerint megszűnne az állami gondozásuk, és néhány ruhadarabbal, valamint egyhavi minimálbérrel kellene kilépniük a semmibe. Védett lakást és védett munkahelyet tudnának kialakítani számukra, van is rá példa, idén három fiatalt fogadnak vissza alkalmazottként.

Ezek a gyermekek egy városi bentlakásban egyszerű fogyasztókká válnának, de azok sem találnák a helyüket, akik tanév közben nálunk laknak, és vakációban hazamennek falun élő családjukhoz, mert ezek a gyermekek is szellemi fogyatékosok — hangzik a végszó Kovács Zoltán felsorolásában.

Vitathatatlan tehát, hogy az oltszemi kastély és a jelenleg benne lakó, illetve tanuló kilencvenhét gyermek sorsa szorosan összefügg. Ez nem egyszerű visszaszolgáltatási eset, több annál, egy jól bevált, speciális életteret kell úgy áttelepíteni egy másik helyre, hogy az érintett gyermekek ne szenvedjenek kárt.