Falunapokon egy csokorék ünnepet kötnek egybe a szervezők, s ilyenkor olyan településeken, ahol az emberek adnak magukra s a falu becsületére, előveszik vagy elkészíttetik a legszebb gúnyát. Különösen a lányok, lánykák és asszonyok, ki-ki a magához s a magára illőt. Különösen szépek ilyenkor a székely ruhák, s azok is, akik viselik.
Az eredeti mintázatú és hagyományosan szabott-varrott ruha nem is olcsó. De megéri. Szemléltetésként álljon itt ez a két márkosfalvi kislány és a mama, akire rásugárzik az apró szépségekből egy fénynyaláb.
Erről azért is szólunk, mert ha a csíki falvakon ilyen ünnepek alkalmával végigmegy az ember, egy székely ruhás virágos rétet lát mindenhol. Nálunk, Háromszéken már inkább kikapálták, lekaszálták a viseletet. Polgárosultabbak vagyunk — mondják. Lehet. De hagyományőrzésben hanyagabbak. Még szerencse, hogy vannak szülők, óvó- meg tanítónők, tanárok, akik ébren tartják és ébresztgetik a hagyományos viselet kultuszát, s a papok, lelkészek bérmálásra, konfirmációk alkalmára jól teszik, ha szívesen látják azokat, akik a nemzeti önismeret és azonosság szimbólumait értékelik.
Közeleg a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. Vajon a viseleten felismerhető-e, meglátszik-e majd, hogy ezt Háromszéken tartják?
