Ennek a magatartásnak egy jól meghatározott célja van – a hölgy kegyeit elnyerni –, így különböző módokon kifejezhető: szép szavakkal, bókokkal, kedveskedéssel, és lehet udvarias gesztusokkal, tevékenységgel vagy ajándékozással. A lényege, hogy kifejeződjön a tisztelet, a megbecsülés és a tetszés annak reményében, hogy bizalmas kapcsolat szülessen a felek között. Természetesen a már meglévő kapcsolat megmaradásában is fontos, hogy a tetszés, a törődés, a tisztelet kifejeződésre jusson.

Nem elavult viselkedési forma az udvarlás, habár nyilvánvalóan nem annyira „divatos” manapság – hiszen nincs lovagi torna meg zsebkendő-lebegtetés –, mégis lényeges, ugyanis továbbra is ugyanazok vagyunk: nők és férfiak. A nőnek kell a figyelem, a férfi pedig hódítani akar.

A gyengéd érzések – vagy egyáltalán az érzések – kifejezését nem minden esetben tartja a mai modern társadalmunk „férfiasnak”, mert az ész dominanciáját lényegesebbnek mondják. Pedig az érzelmi intelligencia az alapja mindenféle kapcsolatunk minőségének, így a teljes életre hatással van. Igaz, hogy értelem nélkül nem lehet üzleti sikereket elérni, de a mély és tartós személyes kapcsolatok kialakításához és ápolásához szükség van az érzelmi intelligenciára: az egyén legyen képes kimutatni érzelmeit, konfliktusait megfelelő módon kezelni és mindezt asszertív kommunikációval alkalmazni. Mert nem gyengeség szeretni vagy szeretetre vágyni, ez egy alapvető emberi szükséglet. Mondhatni, inkább bátorság és erő kell ahhoz, hogy valakinek feltárjuk szívünket, amivel sebezhetőek leszünk/lehetünk.

Az udvarlást el lehet fogadni vagy visszautasítani, de szükséges ahhoz, hogy „feltérképezzük” egymást. A szándékot ki kell fejezni, és ha valóban kölcsönössé válik a vonzalom, akkor sem szabad(na) abbahagyni az udvarlást, mert az együttlétet gazdagítja. A nőnek vonzó az erős férfi, aki gyengéd – és a vonzó nő nem gyenge, hanem tartása van. Így egészít(het)jük ki egymást bonyolult és egyszerű módokon, de mindig csak tisztelettel.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó