Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézus 5,15–16)
„Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; de ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom” – írja Szent Ágoston. Talán nem tévedünk, ha úgy fogalmazunk, hogy az idő drága kincs, amely fölött rendelkezhetünk. Mostanában különösen úgy éljük meg, hogy az idő kiszalad a kezünkből! Beszélünk felgyorsult időről, túl rövid napokról, lepergett életről, kétségbeesve nyugtázzuk, hogy milyen gyorsan nőnek a gyermekek, mi pedig öregszünk.
Miközben állandó panasszá váltak ezek a mondatok, mintha mi semmiről sem tehetnénk, a Szentírás tükröt tart elénk és megkérdezi: ember, nem élsz te esztelenül? Kihasználod bölcsen az alkalmas időt? Nem pazarolod a napodat és ezzel együtt az energiádat, egészségedet olyan dolgokra, amelyek nem is fontosak? Érted-e, hogy az Úr nem olyan életed szánt neked, amelyen végighajszolod magad? Ha ezeket a kérdéseket Istennek fel kell tennie, akkor a választásainkkal van a gond, nem az idővel! Ezért nyugtalanít minden visszapillantásnál az elvesztegetett idő gondolata. Az az idő tekinthető elveszettnek, amelyben nem jól éltünk, nem szereztünk tapasztalatokat, nem tanultunk, nem alkottunk, nem reménykedtünk, nem szerettük Istent és embertársainkat, nem imádkoztunk. Az ilyen idő kihull a rostán: csak úgy eltelt, tartalom és fajsúly nélkül! Nehéz ezzel szembesülni, mert nincs elfogadható magyarázatunk rá! Minden adott ahhoz, hogy tartalmas és áldott legyen az időnk! Hatalmas eszköztárunk van arra, hogy jót akarjunk és tegyünk, csak fel kell ismerni, hogy az idő erre adatott!
Az idei év adventi időszakában készíts mérleget, gondolatban számolj el az eltöltött idővel, mert minden advent azt hirdeti, hogy az Úr közel! Ha nem tetszik az eredmény, akkor változtass az életeden! Kérd az Urat, hogy segítsen ebben téged! Ezen az ünnepen lassíts, hiszen érkezik hozzád a Megváltó! Gyermekként érkezik, hogy ülj le mellé és gyönyörködj benne! Nem látod őt meg, ha az ünnepen is végigrohansz! Készülj a fogadására, mindennap egy kicsit több csendet ajándékozva a lelkednek! Vedd észre azokat, akikkel ünnepelni készülsz és akikkel talán rég volt egy csendes délutánod! Imádkozz, énekelj, töltse meg a házad az ünnep illata, és örvendj minden áldott pillanatnak! Ma még megteheted, vedd észre! Ajándékot kaptál: az időt! Még várhatsz, még tehetsz, még szerethetsz! Akkor ez lesz az az advent, amikor az Úr, aki közel van, hozzád is megérkezik!
Áldott adventet kívánok!
Dénes Előd lelkipásztor, esperes
.jpg)
