Az érdeklődést jelzi, hogy a sepsiszentgyörgyi záró­eseményre Felső-Háromszékről és Csíkból is többen eljöttek. Az Equi Aut projekt kezdeményezője Kardos-Bors Zsuzsa klinikai szakpszichológus, aki már két tábort is szervezett autista gyermekeknek a Benedek-mezei lovardában, és maga is tanult lovas terápiát. A megvalósítás nem volt egyszerű, két éve kezdték a szervezést, pályázást (végül a Bethlen Gábor Alaptól kaptak támogatást), de megérte: a saját tapasztalataik és a szülők, nagyszülők visszajelzései szerint a részt vevő gyermekek jobban figyelnek, többet kommunikálnak és nyugodtabbak lettek a terápia hatására. Összesen tíz, 4–12 éves gyermek vett részt a projektben, ők egyenként tíz-tíz alkalommal végeztek célzott fejlesztési gyakorlatokat, mindig az adott gyermekre és az adott helyzetre szabottan.

Szabó Zsuzsanna klinikai szakpszichológus előbb önkéntesként kapcsolódott be a projektbe, elmondása szerint nagyon jó volt látni, hogy ilyen rövid idő alatt mekkorát fejlődtek a gyermekek; a látványos haladás annak köszönhető, hogy magával a lóra való felüléssel egyszerre két területet – a taktilis érzékelést és a mozgást – tudtak lefedni abból az ötből, ami a terápiához tartozik, és egy harmadikkal egészítették ki. Ehhez nyilván megfelelő állatok is kellenek: a Vadon lovas klub lovasoktatója, Nagy Eszter közlése szerint két lipicai kancájuk alkalmas erre a munkára, amelyek nagyon nyugodtan viselnek mindenféle szokatlan megnyilvánulást a zárt térben történő terápiás foglalkozások során. A Benedek-mezei lovardában a hobbilovagoltatás és a versenyszintű díjugratás mellett kezdtek terápiával is foglalkozni.

A lovak jótékony hatására Kondor Ágota állatasszisztált terápiában képzett mentálhigiénés szakember – aki saját magán is tapasztalta, hogy megnyugvást talál a lova mellett – osztályfőnökként figyelt fel, egy diszgráfiás tanítványának teljesítménye már pusztán a hobbilovaglástól is sokat javult; azóta kitanulta az állatasszisztált terápiát, és egészséges embereknek is ajánlani tudja, a lovat különösen azért, mert nagyon jól kapcsolódik az emberhez (ezt kutatások is bizonyítják), és nagyot segít például egy önbizalomhiánnyal küzdő 30–40 kilós gyermeken, hogy egy 500 kilogrammos állatot irányítani tud.

A projektet lebonyolító szakemberek a beszélgetést irányító Benkő Nóra kérdéseire beszámoltak a legemlékezetesebb élményeikről, majd a hogyan tovább módozatait is latolgatták, hiszen egy ilyen terápiához több minden kell: Kondor Ágota szerint elsősorban elkötelezett emberek, de ló, lovarda, lovas emberek, humán erőforrások és anyagiak is. Egy foglalkozáson a gyermek és a ló mellett a lóvezető és a terapeuta is részt vesz, ez a szülőknek már túl nagy költség, amit alapítványok, pályázatok, szponzorok, mecénások bevonásával lehet csökkenteni, de azt kellene elérni, hogy az egészségbiztosítási pénztár is támogassa ezt a tevékenységet, hiszen egy gyógyítási folyamatról van szó. Nálunk még nagyon gyerekcipőben jár: habár folytatnak ilyen jellegű tevékenységeket többen is, hivatalosan csak két éve vették fel a szakmai jegyzékbe a lovas terápiát, és egyelőre kevés a szakember, de ez a jövő.

A témához a közönség soraiból is hozzászóltak: egy édesanya elmondta, hogy súlyos epilepsziával született kislánya van, akinek másfél éves koráig napi húsz rohama is volt, a lovon azonban soha egy sem; másféle terápiákra is járnak, de ez a kedvence, mindenkinek csak ajánlani tudják. Szóba került a gyógytorna is (a lovas terápia a mozgásproblémák, agykárosodások esetében is hatékony, de más szakembert és másféle gyakorlatokat kíván, mint a pszichoterápia), és voltak, akik lovas terápiás központ létrehozásáról érdeklődtek. A beszélgetés hivatalos részének lejárta után még sokan ott maradtak, élénk eszmecserébe merülve.