Az államelnök-választás első fordulójában az erdélyi magyar nemzetrész – nem leszakítottként, nem is határon túliként, hanem őshonos, államalkotó országnyi népként – erőt tudott felmutatni. A saját jelöltünkre leadott 416 ezres támogató szavazat elfogadható, szép eredmény, a reánk kényszerített trianoni diktátum okozta megpróbáltatásaink, szenvedéseink ellenére/után is egyértelműen jelzi közösségünk erejét, jövőbe vetett szilárd/verhetetlen hitét.
Ám az első forduló után kialakult, veszélyekkel tele helyzet egyértelműen megköveteli, hogy az erdélyi magyarok parlamenti összefogás-listájára – éppen december elsején – legalább 100–150 ezer szavazattal többet kell leadnunk. Ha az erdélyi magyarság minden szavazati joggal rendelkező tagja (itthon és szerte a nagyvilágban) külön-külön és nemzeti közösségként is egyaránt az önmaga valódi erejének a tudatára ébred, akkor képes lehet/lesz arra, hogy az akaratát minden ellene irányuló elnyomási, beolvasztási kísérlet ellenére is megfellebbezhetetlenül érvényesítse. Hogy a bukaresti törvényhozásban/küzdőtéren a magyar közösség hangját kellően felerősítse vagy akár parlamenti sztrájk által az igazát is kikényszerítse!
A nemrég lezajlott sikeres amerikai elnökválasztás egyértelműen figyelmeztet/üzen: ha Donald Trumpnak sikerült legyőznie az ellene irányuló ellenséges világbirodalmi médiát és a többszörös halálfélelmét is, akkor nekünk, erdélyi magyaroknak is le kell győznünk a kiábrándultságunkat, a közömbösségüket, a kishitűségünket, a felgyülemlett jogos csalódásainkat és az olykor túlzott egyéni érdekeinket. De ugyanakkor le kell győznünk a Bukarestből ellenünk irányított megfélemlítési kísérletek mindenféle változatait is.
Igen, a december elsejei parlamenti választásokon olyan nagy erőt kell felmutatnunk, hogy a választások után Bukarestben is kénytelenek legyenek számolni velünk, akár kormányzati tényezőként is. Kós Károly az erdélyi magyarság erejére utalva a Kiáltó Szóban így fogalmaz/üzen a velünk megnagyobbodott Romániának: ,,Kétmillió állampolgár biztos támogatása, avagy ellenséges indulata nem lehet közömbös egy sokkal erősebb, konszolidáltabb, gazdagabb államra nézve sem, mint Románia.” A szentté avatandó nagy székely püspökünk, Márton Áron az égi honból is figyelmeztet: ,,A közösség ügye a demokráciában is a társadalom minden tagjának személyes ügye. Minden embernek joga van, hogy a közösség ügyéhez hozzászóljon, de minden embernek egyben kötelessége, hogy ezen jogával éljen. A helyzet kedvező vagy kedvezőtlen alakulásáért minden ember felelős. Aki a közügyek iránt közömbös, vagy emberi tekintetből, vagy a pillanatnyi haszonért azokkal üzérkedik, a saját becsületével együtt elárulja a népe ügyét.”
Ha a szép eleink valamikori szálláshelyén, Erdélyben, Székelyföldön, azaz szülőföldünkön egy emberibb és magyarabb jövőt is akarunk építeni, megélni, akkor ebben a történelmi határhelyzetben nagy nemzedékké, erős, összeforrott közösséggé is kell válnunk. A nemzetben gondolkodó, a minket elkötelezetten támogató magyar kormányunk is joggal várja ezt tőlünk!
Veress Dávid, Csíkszereda
