Mózes László
„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is” – írja Márai Sándor.
E gondolatmenet szerint mindenki része a hazának. Az idős, a vasárnapi államfőválasztás első fordulójában szavazó férfi – megtehetné, hogy távol marad, hiszen kora, fáradékonysága, esetleges betegségei miatt ez akár magyarázható is lenne, de nem: ő jelen van mindaddig, amíg csak teheti –; a vasárnapi istentiszteleten a magvető példázatára építő lelkész, aki beszéde közben aláereszkedik a szószékből és maga köré hívja a gyermekeket, a magvetőről kérdezi őket, majd visszamegy és folytatja szolgálatát; az ugyanott felsíró, még igen aprócska gyermek; a szombat esti előadásban a nézőt lelkével megérintő színész; a reggeli sötétben iskolába induló kisdiák; a zászlót vivő fiatal; a virágárus; az alamizsnát kérő koldus; a park padján ülő, talán a csodára váró; az éjszakai kórházi ágyon a beteget nyugtató nővér...
Többségük, többségünk szívével-lelkével ragaszkodik e hazához. Itt él, nem kívánja elhagyni. Itt élünk, nem kívánunk elmenni, ám szeretnénk szülőföldünket jobbá, emberibbé tenni. Mégis, mindezek ellenére vannak, akik minket, e hazában otthonosságérzettel élőket lenéznek, kigúnyolnak, következetes kéjjel hazátlanoknak neveznek. Bántóan, némelyek vadul, megbékíthetetlenül.
Azok, akik minket hazátlanoknak bélyegeznek, most hatalomra törnek. Még inkább veszélyeztetve bennünket, javainkat, jövőnket. És hogy mire képes a magyar- és idegengyűlölő, nem csupán szélsőséges gondolkodásmódjából, hanem eddigi tetteiből is kiolvasható: támadások, perek sokasága intézményeink, anyanyelvünk, nemzeti szimbólumaink ellen, szülőföldünk ellen; megállították történelmi egyházaink javainak visszaszolgáltatását – a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaállamosították –; ellehetetlenítették a marosvásárhelyi katolikus iskolát; meggyalázták az úzvölgyi temetőt, újabban célkeresztbe kerültek közbirtokosságaink is. És e harsány magyarellenességet tovább erősítenék.
Ne engedjük!... Óvjuk meg önmagunkat, őrizzük meg méltóságunkat, a haza méltóságát.
Sepsiszentgyörgyi fiatalok székely zászlót visznek március tizenötödikén. Fotó: Albert Levente
