Az adventi koszorú körül szép számban összesereglett helybélieket Czili Balázs, a Városi Művelődési Ház igazgatója, a rendezvény házigazdája köszöntötte, majd miután a jelen levő legifjabb gyermekek a koszorú első gyertyáját meggyújtották, Czilli Aranka szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta: a várakozás, a csodában való hit, a változás és változtatás hetei jönnek, amikor bármennyire nyomasztóak a valóság terhei, megtanuljuk letenni csalódásainkat, kimondott vagy kimondatlan félelmeink mögött megkeressük és megtaláljuk a hitét annak, hogy minden élet csoda.

Mária és József példájával rámutatott, hogy a szeretet és a remény nehéz körülmények között is megszülethet. „Képzeljük el Máriát, aki szembesült azzal, hogy olyan világban kell megszülni a gyermekét, ahol Heródes katonáinak kiélezett kardja várja. Képzeljük el azt az eltökélt hitet, amibe kapaszkodva nekivág az ismeretlennek, és minden szembecsukott ajtó után továbbmegy, pedig nem tudja, meddig bírja, mikor kezdődnek el a szülés fájdalmai és mi lesz vele, a gyermekével a szülés után. És addig megy, amíg megtalálja azt az istállót, aminek szalmáján életet adhat a csodának. És a csoda nem egy fűtött, agyonbársonyozott plüsspalotában születik meg, hanem egy hideg, sötét és nagy valószínűséggel koszos istállóban. Itt születik meg a szeretet, ami legyőzi majd a kereszthalál félelmét és fájdalmait” – mondta Czilli Aranka, majd arra emlékeztetett, hogy az advent időszaka nem passzív várakozás, hanem a belső és külső világunkban végzett munka, amely során csodák születhetnek, a hit, a remény és a szeretet által az emberek egymás számára is a fény hordozóivá válhatnak a sötétségben. „Várjuk a fényt, higgyünk a fényben, legyünk fények egymás számára a sötétségben” – zárta beszédét Czilli Aranka.

Barticel-Kiss Eszter Orsolya, a csomakőrösi református gyülekezet lelkipásztora ünnepi gondolataiban az adventi időszak mélységeiben rejlő lelki tanítást hangsúlyozta. A 130. zsoltár szavai alapján kiemelte a tehetetlenség érzését, amelyet a világ rendezetlensége és az emberi törekvések tökéletlensége okoz. Az advent azonban arra tanít, hogy ezekben a mélységekben is lehetőség van Isten várására és az ígéreteiben való bizakodásra. A lelkipásztor párhuzamot vont a szőnyeg visszája és az emberi élet rendezetlensége között, és rámutatott, hogy bár az emberek gyakran csak a zavaros oldalt látják, Isten szemszögéből a szőnyeg szép, rendezett mintája bontakozik ki. Az adventi várakozás arra hív, hogy hitben és reményben éljünk, bízva abban, hogy Isten tervei rendet és szépséget hoznak az életünkbe. A reménység és hit által a várakozás nemcsak tűrés, hanem a lelki megújulás ideje lehet, amelyben Isten csodáit fedezhetjük fel – mondta a lelkész.

Az ünnepség hangulatát emelték a Gyerő Katalin tanárnő által felkészített gyermekkórus, valamint a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ Schola Patrona Hungarorum kórusának előadásában elhangzott adventi énekek. Az est végén a kovásznai RMDSZ Nőszövetségének tagjai megvendégelték a résztvevőket, kaláccsal és meleg teával kedveskedtek a megjelenteknek, így zárva a meghitt hangulatú ünnepséget.