Annyi rossz államelnöke volt Romániának a rendszerváltozás óta, hogy teljesen érthető, ha nagyon sokan szeretnének valami újat, valaki olyant, aki kilóg ebből a szürke középszerűségből, aki mást mond, mint a többiek, aki szakítani akar az elmúlt évtizedek gyakorlatával. Sokan egy romániai Orbán Viktort keresnek – olyan vezetőt, akinek van víziója, kiáll a keresztény-konzervatív értékek mellett, nemet mond az éppen legdivatosabb, a valóságtól azonban elrugaszkodott, a mindennapi emberek gondjaitól igencsak távol eső ideológiai irányzatoknak. Alighanem e vágyvezérelt gondolkodással magyarázható, hogy néhányan afféle romániai Orbán Viktort látnak a romániai elnökválasztás első fordulójában élen végzett Călin Georgescuban. Ez azonban óriási tévedés.
Igazi értelmiségi vs. félművelt sarlatán
Orbán Viktortól megszoktuk, hogy igazi értelmiségiként elemzi és próbálja értelmezni a körülöttünk zajló folyamatokat. Mi, székelyföldiek legtöbbször Tusványoskor kapunk ízelítőt abból, milyen is az, amikor egy államférfi a megfelelő műveltség, tudás, a korunkban zajló világpolitikai folyamatok aktív szereplőjeként szerzett ismeretek birtokában reflektál Európa sorsának alakulására.
Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, Călin Georgescu is szeret ilyenszerű elméletekbe bocsátkozni – azonban kilóg a lóláb. Georgescunak ugyanis szemmel láthatóan nincs meg az a képzettsége, műveltsége, mint Orbán Viktornak, és ez hamar ki is ütközik, ráadásul nem aktív szereplője a világpolitikai folyamatoknak, „ismerősi körében” nincsenek ott államfők, miniszterelnökök, a világ leghatalmasabb emberei, az általa mondottak nem állnak össze koherens értelmezéssé és cselekvési stratégiává. Georgescu voltaképpen egy félművelt sarlatán, aki össze-vissza halandzsázik, a szép szavak mögött legtöbbször vagy nincs valódi tartalom, vagy teljes összevisszaság rejlik. „Románia semlegessége meg van írva a csillagokban, amelyek őrködnek e nép fölött” – hasonlítsuk össze az ilyen ködös szentenciákban csúcsosodó miszticista blablát azzal a konkrét, pragmatikus cselekvési stratégiával amit például Orbán Viktor az idei Tusványoson felvázolt, és egyértelművé válik a különbség: a két politikust nem lehet egy lapon emlegetni.
A semlegesség hamis mítosza
A Georgescu mellett egyik sokat hangoztatott érv az ukrajnai háború kontextusában értelmezendő: érthető módon sokan félnek attól, hogy Románia is belesodródik valamiképpen a háborúba. Eme aggodalomra játszik rá és ezt a félelmet aknázza ki kíméletlenül Călin Georgescu, aki Románia semlegességéről mond a fentihez hasonlóan kusza, de hangzatos-zengzetes mondatokat. „Románia semlegessége kozmikus elhívás nemzeti szellemünk védelmére” – hangoztatja, majd elmondja: a NATO a leggyengébb katonai szövetség, és ezért nincs is értelme benne maradni.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete jelenleg a világ legerősebb katonai szövetsége, amely minden eddiginél nagyobb, stabilabb és kiszámíthatóbb védelmet nyújt tagjainak. Orbán Viktor maga is gyakran hangoztatja azt, hogy Magyarország helye a NATO-ban van, a szövetség sokkal erősebb, mint Oroszország, és Putyin éppen ezért nem akar háborúzni NATO-tagállammal.
Románia és Magyarország tehát soha nem volt nagyobb biztonságban, mint most a NATO ernyője alatt – Orbán Viktor tudja ezt, Georgescu nem, és a tűzzel, illetve a mi sorsunkkal játszik a NATO-ból való kilépés lehetőségét felvetve. Orbán Viktor a szövetségen belül maradva szorgalmazza a tűzszünetet és az ukrajnai háború tárgyalásos lezárását – Georgescu kivezetné az országot a NATO-ból. Orbán Viktor keleti nyitásról és gazdasági semlegességről beszél – Georgescu „kozmikus küldetésről” és katonai különállásról szónokol, ami azonban védtelenül hagyná az országot egy szemmel láthatóan terjeszkedni kívánó Oroszországgal szemben.
Európa-kritika vagy elfordulás Európától
Hasonlóságot vélnek fölfedezni egyesek Orbán és Georgescu között abban, hogy saját államuk érdekét helyezik előtérbe Brüsszellel, a nemzetközi tőkével, a multikkal szemben. Georgescu elhibázott privatizációról beszél, válaszként pedig államosításról, ami teljes mértékben összeférhetetlen az európai uniós tagsággal – Orbán Viktor az Európai Uniót belülről próbálja irányváltásra kényszeríteni, soha nem vetette fel Magyarország kilépését az EU-ból, sőt, azt hangoztatja, hogy a magyarok lesznek az utolsók, akik elhagyják azt. Orbán Viktor amúgy néhány kérdésben sikerrel is térítette jobb útra az Európai Uniót: a migráció kérdésében például ma már legtöbben ugyanazt mondják Brüsszelben is, mint Magyarországon. Orbán Viktort komolyan veszik Európában és a világban, Georgescutól rettegnek. Magyarország élen járt abban, hogy elősegítse Románia schengeni csatlakozását – Georgescu meglebegtetett intézkedései pedig törölnék az uniós tagság minden olyan előnyét, amelynek köszönhetően jobban élünk ma, mint 1989-ben vagy az 1990-es években. Orbán Viktor azért bírálja az EU-t, hogy jobb útra térítse, Georgescu kivezetne minket az EU-ból.
Tényleg annyira haragudnánk Brüsszelre vagy az Európai Bizottságra, hogy lemondanánk uniós tagságunkról? Az áru, a tőke, az emberek szabad mozgásáról? Arról, hogy az EU bármely tagállamában szabadon vállalhatunk munkát, arról, hogy Hollandiában, Németországban tanulhatunk, hogy szabadon utazhatunk a kontinens egészén?
A keresztény értékek védelméről
Sokak számára szimpatikus az is, ahogyan Călin Georgescu a maga istenhitéről beszél és a keresztény értékek védelmében szól – ebben is rokonságot vélnek felfedezni Orbán Viktorral. A különbség azonban, hogy amikor Orbán Viktor azt szorgalmazza, hogy Európa térjen vissza a zsidó-keresztény értékekhez, akkor civilizációs alapról, társadalmi berendezkedésről és működésről beszél, államférfiként, vezetőként szól erről és hoz intézkedéseket ezen eszmék védelmében. De nem halljuk Orbán Viktort prédikálni, nem bocsátkozik teológiai-spirituális okfejtésekbe – politikusként nem ez a dolga, feladata. Ezzel szemben Georgescu eszmefuttatásairól sokszor nehéz eldönteni, hogy ezek társadalmi-politikai programot jelentenek-e, vagy pedig valamiféle miszticista-spirituális tan részeként hagyják el egy önjelölt próféta száját.
Fontos különbség az is, hogy amikor Orbán Viktor miniszterelnökként egyházakról szól, akkor ezalatt az összes felekezetet érti – nem véletlenül a zsidók ma Magyarországon érzik a leginkább biztonságban magukat Európában. Georgescu világképében azonban csak és kizárólag az ortodox egyház szerepel. Sőt: görögkeleti teológusok szerint azokat a tanokat is meglehetősen furcsán elegyíti panteista, New Age-szerű és mindenféle más ideológiai, spirituális irányzatok eszméivel. De ne legyenek illúzióink: Georgescu kereszténységképébe aligha fér bele Dávid Ferenc öröksége, és vélhetően abban is hiába bíznánk, hogy mondjuk Kató Bélával érdemi tárgyalásokba bocsátkozna a szacsvai műemlék templom felújításáról...
Az ortodox egyházzal különben nem lenne semmi bajunk – de azért azt látni kell, hogy ezen egyház egyes képviselőinek jelenlétében és aktív közreműködésével zajlott például az úzvölgyi katonai temető meggyalázása, ezen egyház a levezénylője a „hagymakupolás honfoglalásnak”, és bizony jó néhány ortodox pap támogat szélsőséges eszméket hirdető mozgalmakat. Keresztény hívőkként éppen ezért fatális tévedés lenne Georgescura bízni hitünk védelmét.
Orbán Viktor leszámolt a szélsőségesekkel – Georgescu szövetkezik velük
Miközben a nemzeti értékek védelméről szóló diskurzus kapcsán egyesek ismét hasonlóságot vélnének felfedezni Magyarország miniszterelnöke és Georgescu között, érdemes tisztázni a szélsőségesekhez fűződő viszonyukat. Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülését követően a lehető leghatározottabban lépett fel azon félkatonai szervezetek ellen, amelyek például az utcán masírozva igyekeztek megfélemlíteni a cigány kisebbség tagjait, és 2010 óta gyakorlatilag nem engedett teret szélsőjobboldali erők előretörésének, még ha ezt az az áron is tette, hogy némely „témájukat” átvette és megszelídítette a Fidesz.
Ezzel szemben a szeretetet, békét, megbocsátást hirdető Georgescu nem átallja nyilvánosan csodálni a több százezer ember haláláért felelős legionáriusokat, vasgárdistákat (lásd a lapunk történelem rovatában megjelent cikket). Orbán Viktor nem cseresznyézett egy tálból a régi Jobbikkal – Georgescu szövetségesei azok, akik magyar katonák sírja fölött táncoltak az úzvölgyi temetőkben, akik Sepsiszentgyörgyön vonulnak minden december elsején és június 4-én, akik a lelátókon torkuk szakadtából üvöltik, hogy Ki a magyarokkal az országból.
Teljesen nyilvánvaló mindezek alapján, hogy bárki bármit mondjon, Călin Georgescu nem a romániai Orbán Viktor. Sőt: akár azt is megkockáztatom, hogy Georgescu az, aki miatt Romániában esély sincs arra, hogy a közeljövőben feltűnjön egy Orbán Viktor-szerű karizmatikus, vízióval rendelkező államférfi. Ugyanis Georgescu annyira lejáratja ezt a profilt, hogy Romániában élő épeszű embernek alighanem évtizedekig nem jut majd eszébe kísérletezgetni mindenféle szuveranista eszmével.
Higgyük el: itt, Romániában tényleg jobb, ha az országot Brüsszelből, Németországból, Washingtonból kormányozzák, mint ha Bukarestből teszik azt félig vagy teljesen őrült imposztorok.
