Tegyük kezünket a szívünkre és valljuk be: mindazok, akik amiatt aggódtunk, hogy Románia államelnöke egy szélsőséges eszméket hirdető, félőrült orosz ügynök lehet, felszusszantunk, megkönnyebbültünk pénteken délután, amikor az alkotmánybíróság ledobta az atombombát – vagy éppen az utolsó másodpercben hatástalanította azt, mint egy B kategóriás amerikai akciófilmben? – és bejelentette az elnökválasztás első fordulójának érvénytelenítését.
Aztán persze rögtön utána jelentkezhetett a lelkiismeret-furdalás, hogy szabad-e ennek örülnünk, hiszen mégiscsak a demokrácia legalapvetőbb értékéről, a választásról van szó, következhetett az aggodalom, hogy mi lesz akkor, ha például utcára vonulnak Georgescu, Șoșoacă és Simion hívei, egyáltalán: mi lesz közép- és hosszabb távon a román demokráciába vetett bizalommal – de az első reakció mégiscsak a megkönnyebbülés volt, hogy a legrosszabbat talán sikerült elhárítani. Ideig-óráig legalábbis – de hát aki időt nyer, az életet nyer. Ha pedig múlt héten végig azon morfondíroztunk és morgolódtunk, hogy lám, ismét a kisebbik rosszat kell választanunk, az alkotmánybíróság ítéletét nyugodtan minősíthetjük szükséges rossznak.
Rossz a szentencia, mert megkésett – nem világos, miért nem lehetett az első óvások után meghozni, miért kellett az újraszámolással bíbelődni napokon át –, és még mindig nem kellő, minden lehetséges kétséget eloszlató részletességgel indokolt. Rossz, mert a társadalom egy jelentős részében azt a benyomást keltheti, azt az érzést erősítheti, hogy bármikor törölhető egy voksolás, ha az eredmény nem tetszik. Rossz, mert igen erős érveket ad az úgynevezett „rendszerellenes” tábornak, és rossz, mert hosszabb távon teljesen beláthatatlan következményei lehetnek.
Szükséges volt ugyanakkor a brutális beavatkozás, mert elhárított egy küszöbön álló katasztrófát. Indokolt volt, hiszen a Legfelsőbb Védelmi Tanács legutóbbi ülésén bemutatott és késve ugyan, de mégiscsak nyilvánosságra hozott dokumentumok tükrében teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy csalás történt, hogy külföldi beavatkozástól sem volt mentes a választási folyamat. Georgescu törvényt szegve és nem magától, önerőből futott fel ennyire, hanem masszív orosz segítséggel, be nem vallott és törvénytelen kampányfinanszírozással. Szükséges volt a taláros testület lépése azért is, mert fennállt a veszélye annak, hogy Georgescu esetleges győzelmét követően kell ugyanezt a döntést kihirdetnie: képzeljük csak el, mekkora felháborodást váltott volna ki egy már megnyert választás érvénytelenítése! És szükséges, elengedhetetlen volt az alkotmánybíróság döntése azért is, hogy a társadalomban felgyülemlett feszültség oldódjon, hiszen egészen elképesztő módon polarizálódott a közvélemény az elmúlt napokban.
De leginkább mégiscsak azért volt olyannyira szükséges az alkotmánybíróság döntése, mert Románia államként küldött világos és egyértelmű üzenetet keletre, Oroszország felé, nyugatra, Európa és Amerika irányába, valamint befelé, a román társadalom egésze felé: nem kíván letérni az euroatlanti integráció útjáról, amelyen elindult 1989 decemberében, és attól sem riad vissza, hogy ha szükséges, az állami hatóságok a lehető leghatározottabb intervencióval, a visszaélés vádját is vállalva tereljék az ország szekerét a helyes irányba.
Ez az üzenet mindent felülír, mindannyiunk számára megnyugtató, s még ha a demokrácia sérülésével járó pirula keserűségét továbbra is érezhetjük szánkban, azért a szívünk egészen biztosan nem kalimpál oly nyugtalanul, mint pénteken délelőtt.
Fotó: Facebook / CCR