Az ellések döntő többsége a kora hajnali órákra, kisebb része reggelre és délelőttre esik. Az ellésre készülődő anyajuh nyugtalanul viselkedik, gyakran kel és fekszik, megfelelő helyet keres, legeltetéskor félrevonul a nyájtól, és csak akkor tér vissza, amikor bárányával alaposan összeismerkedett.
Az ellések zöme (70—80 százaléka) hajnalban, esetleg reggel 4—8 óra között esedékes, a többi pedig a délutáni-esti órákban. Bárányzásra az anyajuhokat ajánlatos külön elletőrekeszekbe elhelyezni, ily módon a bárány a föcstejhez kellő időben és mennyiségben jut hozzá, pontosan lehet tudni, melyik bárány melyik anyához tartozik, biztosítja a bárány anyjához való kötődését, a gazda könnyen megfigyelheti az elléseket, és probléma esetén közbe tud lépni, ugyanakkor védi az állatokat a ragadozókkal szemben. Az ellés általában könnyű lefolyású, nincs szükség beavatkozásra. Ikerelléskor az egyes bárányok születése között 2—3 perc, de 2—3 óra is eltelhet. Leggyakoribb viszont az egyórás időköz. A magzatburok visszatartása ugyancsak nagyon ritka.
Közvetlenül a bárány megszületése után az anya eltávolodik néhány lépésre, majd lefekszik melléje, és a bárány fejétől indulva a magzatmázt lenyalja róla. A magzatmáz lenyalása az anya—újszülött közti kapcsolatban az első, de talán legfontosabb mozzanat. Ha ez bármely ok miatt elmarad, a kapcsolat ki sem alakul. A frissen ellett anya egyébként minden bárányt sajátjaként tud elfogadni. A kötődés kialakulásában a magzatmáz szagának és az anya hangjának egyaránt szerepe van. Az anya bárányát addig szopni nem engedi, míg fel nem szárította. Amint a bárány lábra tud állni, szopni próbál, ám a tőgy megtalálása számára nem könnyű, gyakran az anyja mellső lábai közt keresi. Az anya azzal segít, hogy farát a bárány feje felé fordítja, miközben egyik hátsó lábát megemeli, szopás közben bárányát szagolgatja. Saját bárányát a színe alapján is azonosítani tudja, erre bizonyíték, hogyha a bárány gyapját befestik, nem fogadja el. A hangadásoknak is fontos szerepe van, ennek alapján két nap alatt tanulják meg egymás felismerését.
A magzatmáz, szín és hang kialakította kötődés után a bárány mindenhova követi anyját, ötnapos koráig állandóan mellette tartózkodik, és csak néhány méterre távolodik el tőle. Ha az anyák csoportban, elkülönítés nélkül ellenek, megtörténhet, hogy azonos időben több anya is ellik, néhány órára elvesztik bárányaikat, és előfordulhat, hogy ezután vissza sem fogadják. Ha az anya—bárány kapcsolat nem tud kialakulni, a bárány nem szopik, és elpusztul.
A juhoknál fennáll a báránycsábítás veszélye is: a közvetlenül ellés előtt álló juh, vagy amelyik bárányát elvesztette, más anya bárányát elcsábítja. Annak magzatmázát lenyalja, és szopni engedi. Mivel ezek az ,,anyák" az újszülött bárány és a valódi anya közti kapcsolat kialakulását veszélyeztetik, kárt okoznak. Ugyanakkor sok ilyen „anya", amikor megelli saját bárányát, rosszul táplálja, rosszul neveli, a gazda pedig azt hiszi, hogy ikerellő, és az igazi ikerellőre nem fordít kellő figyelmet. Ez okból is ajánlott az elletőrekeszek használata, és a többszörösen rajtakapott csábítókat ki kell selejtezni az állományból.
Az életerős bárányok súlya általában 2,5—3,5 kg, a kosbárányok fél kilóval nehezebbek, az ikrek eggyel könnyebbek. Az egészséges bárány mihelyt talpra áll, azonnal keresi anyja tőgyét, és szopni kezd, de a gyengének az első szopásnál jó, ha segítünk. A kezdeti nehézségek után a második napon már könnyen megtalálja a tőgyet. Az egyedül született bárány felváltva szopja a két tőgybimbót, az ikerellők rendszerint a megszokott bimbót szopják. Egy-egy szopás általában 2—2,5 percet tart, a szopások száma az első héten naponta 30 körüli, majd csökken. A bárány az anyja tejleadását farokrázással jelzi. Az első napokban az anyajuh bármikor hajlandó szoptatni, később a szopások gyakorisága csökken.
Az újszülött bárány első tápláléka a föcstej. Az első szoptatás előtt az anya tőgye körül nyírjuk le a szennyes gyapjúfürtöket, a tőgyet és a tőgybimbót mossuk meg, és az első tejsugarakat fejjük ki, mivel ezekben sok kórokozó található. A föcstej nagyobb fehérje- és zsírtartalmú, mint a későbbi tej, ugyanakkor vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagabb. Legnagyobb szerepe azonban a bárány egészségvédelmében van, ugyanis ellenanyagokat (gamma-globulinokat) tartalmaz, amelyek megvédik a kórokozóktól. Viszont tudni kell, hogy ezek a védőanyagok a születés után csak rövid ideig, mintegy 2—3 nap tudnak lebontás nélkül felszívódni a bélcsatornán keresztül. Ezután a bélfal hámszerkezete megváltozik, és így csökken a bélfalon keresztül történő felszívódás mértéke. Ugyanakkor ez a föcstej-összetétel az ellés után csak öt napig marad meg, az ellenanyagok mennyisége ezután nagymértékben csökken.
