A köztársasági elnök felidézte, a szabadság megélése ott kezdődött, hogy a temesváriak – magyarok és románok együtt – megvédtek egy magyar családot, sorfalat alkottak, hogy együtt védjenek meg egy magyar lelkészt, és ezzel egy olyan folyamatot indítottak el, amelynek hatására megdőlt a népnyúzó Nicolae Ceaușescu terrorállama, megbukott az embertelen kommunista rendszer. Rámutatott, Tőkés László temesvári lelkészként már évekkel korábban elkezdett közösséget építeni, beszélni „a szólni nem tudók helyett, és a szólni nem merők nevében is”. Bátor kiállására, szókimondására mások is felfigyeltek, a belvárosi református templom zarándokhellyé vált, már nem csak reformátusok és nem csak magyarok közösségévé, amely már a kommunista titkosrendőrséggel, a hírhedt Securitatéval is szembe mert szegülni. Megállapította: Tőkés László bátor kiállása fogta közösségbe Temesvár népét, az ő szilárd ellenállása nyomán robbant ki a felkelés, amely elsöpörte a diktatúrát.

Kiemelte, a román–magyar közös történelmet jó néhány fekete folt tarkítja ugyan, de hiba lenne csupán ezekre fókuszálni. A két nép ugyanis nemcsak egymás mellett, hanem sokszor együtt élte meg történelmét, amelynek kiemelkedő pillanata volt a románok és magyarok 1989-es temesvári összefogása, bátor kiállása. „A szabadság közös. Nincs külön román szabadság és nincs külön magyar szabadság” – szögezte le Sulyok Tamás. A közösségnek, az összefogásnak, az összetartásnak nincs alternatívája – tette hozzá. „Temesvár eszménye arra tanít, hogy az igazságért kötelességünk küzdeni, hogy mindig tegyük meg, amit megtehetünk. Nem hagyhatjuk, hogy belénk fojtsák a szót” – hangsúlyozta az államfő a megemlékezésen.