Mozgalmas az év utolsó időszaka a több műfajt is megszólaltató sepsiszentgyörgyi Voces Női Kar számára, mely az ünnepek előtt-alatt Sepsiszentgyörgyön és a szomszédos településeken, székelyföldi városokban is koncertezik. A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő kórus alapítójával és művészeti vezetőjével, Cserkész Emesével az indulásról és az előző időszakról, az éneklés jelentette örömről és az egymást segítő közösségről, a tervekről beszélgettünk.
Nem csupán Sepsiszentgyörgyön cseng ismerősen – ahogyan mindenki ismeri – Cserkész Mesi neve, de a szűkebb-tágabb térség zenei életét számontartók körében is. Nevéhez évek óta számos fontos zenei kezdeményezés fűződik. Mindennapjait, életét nem tudja zene nélkül elképzelni, „ebbe születtem bele” – mondja, hiszen családjában mindenki zenélt valamilyen formában. Tanulmányait Marosvásárhelyen, Brassóban és Kolozsváron végezte, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára.
A jelenleg tizenkét tagot számláló Voces Női Kar megalapításának előzménye, hogy 2011-ben áthelyezését kérte a sepsiszentgyörgyi művészeti líceumból Kézdivásárhelyre, ahol két évig tanított. A távollét miatt nem tudott részt venni a Pro Musica Kamarakórus próbáin, melynek tagja volt, így útjaik elváltak. Ezt követően merült fel Kozma Csabával folytatott baráti beszélgetések közepette egy új kórus megalapításának ötlete.
Négy fiatalemberrel és hat lánnyal kezdték el a próbákat, 2013-ig ebben a felállásban énekeltek, majd Mesi úgy döntött: legyen csak női kar a Voces. Az ötletet pályatársával, Dombora Anna tanárnővel, karvezetővel is megosztotta, összefogásuk nyomán 2014 januárjától már igen népes, mintegy hetvenfős kórust vezettek, mígnem úgy döntöttek, külön úton folytatják. Dombora Anna vezetésével megalakult a Canticorum Női Kar, a Voces Női Karhoz pedig további tagok csatlakoztak. „Fodrásznő, ügyvédnő, jogász, olyanok, akik kicsit tudtak énekelni, de nagyon kitartóak és lelkesek voltak” – idézte fel Mesi, megjegyezvén: a Voces tagjai közül jelenleg csupán ketten képzett zenészek.
A közös éneklés öröme
„Tulajdonképpen így indultunk. 2014-ben volt az első koncertünk a Múzeumkertben a Szent György Napok keretében, majd sorra jöttek a felkérések kórustalálkozókra, kisebb-nagyobb koncertekre, a kolozsvári magyar rádióhoz, és már 2016-ban részt vettünk egy nemzetközi kórusfesztiválon Prágában.
Nem versenyekre készültünk, hogy minél több diplomát, trófeát szerezzünk. Sokkal inkább az volt a cél, hogy jól érezzük magunkat és jól érezze magát a közönség is, amely eljön a koncertjeinkre. A repertoárt mindig a lányok képességeihez igazítottam, de a mérce egyre magasabb volt, így mindenki hatalmasat fejlődött a tíz év során. Nem tudom igazából behatárolni, milyen stílusba, műfajba tartozunk, mert nagyon sokfélét kipróbáltunk és művelünk most is, általában a felkéréseknek megfelelően állítom össze a műsort. Előfordul, hogy egyszerre háromféle koncertet adunk: egy rockabillyt, egy karácsonyit meg egy gospelt. Igyekszünk magunknak megfelelni, magunknak eleget tenni” – vázolta érdeklődésünkre.
A Voces működésének fontosabb állomásai között Mesi az első külföldi útjukat, a prágai kórusfesztivált említette, ahová a miniSnaps gyermekegyüttessel és azok szüleivel utaztak ki – szép kirándulás és szakmai tapasztalat is volt egyben. Egy évvel később, 2017-ben egy általa jól ismert helyszínre, a Szardínia szigetén tartott fesztiválra vitte el a 62 főt számláló csapatot, a fellépéseket akkor kisebb nyaralással kötötték össze. Nem kis dolog volt ezt megszervezni, volt, aki repülővel, volt, aki autóval utazott, de az élmény mindenki számára felejthetetlen maradt. „Ahogy többnapos maratoni próbáink is, ahol reggeltől estig énekeltünk, együtt keltünk és együtt feküdtünk, engem nagyon-nagyon feltöltöttek ezek a napok” – idézte fel.
A Voces megalakulásától 2019-ig évente részt vett a Szimfonikus Napokon. A tíz kiadást megért rendezvényt 2009-től kezdődően a Voces-Proart Egyesület azzal a céllal szervezte meg, hogy a Sepsiszentgyörgyről elszármazott zenészek és énekesek számára lehetőséget teremtsen az itthoni fellépésre, bemutatkozásra. Mesi voltaképp így hívta haza a tanulmányaikat más városokban folytató egykori diákjait egy fellépésre, és így állt össze a Sepsi Kamarazenekar is – emlékezett vissza.
A Voces Női Kar rendszeres fellépője a jelentős háromszéki eseményeknek, a március 15-i megemlékezéseknek és karácsonyi rendezvényeknek, a Szent György Napoknak, de az István, a király Székelyföldi Nagyprodukcióban is hallhattuk őket. Részt vettek különböző zenei projektekben is olyan előadók társaságában, mint Luiza Zan jazzénekes, Pakot István énekes, Szilágyi Zsolt Herbert zongorista, Cserkész Adalbert Jimmy gitáros-dobos, a néhai Cserkész Béla klarinétos, Kerezsi Csongor basszusgitáros, Kolcsár József színművész, Gajzágó Zsuzsa színművésznő, Benedek Ágnes színművésznő, István Ildikó énekesnő, Várkonyi Eszter színművésznő, és legutóbb Mága Zoltán hegedűművész koncertjén is felléptek.
Megtartó, gyógyító közösség
Felvetésemre, hogy mi tartja össze a Voces tagjait, miért jó együtt lenni, Mesi tömör, egyenes válasszal szolgál: mindenben segítik egymást.
„Daganatos beteg vagyok, és ha ez a kórus nem lett volna, nem biztos, hogy talpra állok – vallotta be. – Ők nagyon sok erőt adtak nekem, és már a műtétem után öt nappal felvánszorogtam a színpadra velük énekelni. Az alatt az év alatt, amíg nem dolgoztam, betegszabadságon voltam, mindig ott voltak velem, mindig jöttek és mindig bíztak bennem, bíztak abban, hogy meggyógyulok. Azt hiszem, a szeretet az, ami összetart bennünket. Azt hiszem, ők tanítottak meg arra is, hogy szeressem az embereket. És ez nagyon fontos, azóta teljesen másképp élek. A betegség megtanított arra, hogy figyeljek magamra és az emberekre, hogy lássam a szépet, a jót, és higgyek magamban, az embertársaimban. Tavaly a születésnapomra kijöttek hozzám. Nagyon rosszul voltam akkor. Hoztak egy fényképalbumot. Sok fénykép volt benne, de nem töltötték be az albumot. Akkor azt mondtam, ezt együtt kell kitöltenünk, tehát itt nekem még dolgom van!”
Bár sokan kérték, hogy ne tegye, inkább pihenjen, Mesi szeptembertől visszatért az iskolába. Határozottan állítja, ha nem tanítana, nem dolgozna, hanem otthon ülne, ahogyan tavaly tette, „akkor lehet, hogy most nem lennék itt, és az eredményeim sem lennének olyanok, mint amilyenek: jók az eredményeim. Nagyon sokat segít a zene” – ismerte el mosolyogva.
Jubileumi számadás
A Voces Női Kar november elején a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott hangulatos koncerttel ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Az alkalomra a karvezető összegyűjtötte az előző évek fotó- és videóanyagát, számba vette a fellépéseket. „Nagyon szép összeállítás született ebből, magam sem hittem el, hogy ez a tíz év így elrepült, ennyi mindent csináltunk” – mondta. A nyáron egy rockabilly-dal videóklipjét is elkészítették a tizedik évfordulóra az Amerikából hazaköltözött filmes Nicolae Ciorogan, illetve a Crazy Plumbers Együttes és a Motorious Tramps motoros klub tagjai közreműködésével.
Mesi számításai szerint kórusuk tíz év alatt mintegy 150 koncertet adott. Az előző években 32 tagja volt a Voces Női Karnak, közülük ketten alapító tagok és jelenleg is énekelnek a kórusban, mások 9–10 éve csatlakoztak a csapathoz. A lányok heti rendszerességgel próbálnak a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola által biztosított próbateremben. Mesi szerint ennek egyebek közt az a hozadéka, hogy így kicsit kimozdulhat otthonról mindenki, a kisgyermeket nevelő kórustagoknak jólesik kilépni néhány órára a megszokott környezetből. Úgy tartja, „a zene az munka, és nem is kevés, de az ének által mindenki boldogabb”.
*
A Voces Női Kar tagjai:
Geréb Emőke (alapító tag), Welbanks-Székely Edit (alapító tag), Hollanda Andrea (2014), Kádár Andrea (2014), Pásztori Rebeka (2014), Pilbáth Zsuzsa (2015), Berde Imola (2016), Hankó Emőke (2016), Kristóf Tünde (2016), Benkő Orsolya (2019), Kolumbán Zenge (2024).
*
A Voces tízéves születésnapjára készített videóklip megtekinthető alább:
