Mi pedig ahelyett, hogy örvendenénk, csak fintorgunk. Pedig Ciolacu egy igazi Európa-párti kormányt (mindenki azt akart, nemde?) vezet, mégis fanyalgunk ahelyett, hogy örvendenénk, és a nagy nemzetközi elismerésnek örvendő Iohannis is marad még egy darabig elnöknek. De hát az emberek elégedetlenek, az újságírók is támadják mindkettőjüket, és most, év végén felleltározták „vétkeiket” is.

Ciolacu még a választások előtt megígérte, számlákkal és nyugtákkal bizonyítja, hogy ő fizette azokat a luxusutazásait, amelyekről azt feltételezték, hogy a befuccsolt Nordis cég kontójára történtek (amelyik elköltötte a lakóparképítésre felvett pénzeket és egy lépésre áll a csődtől). Most, beiktatása után ismét arról faggatták, hogy mikor mutatja be a bizonyítékokat? Erre azt válaszolta, hogy írt az angyalnak, jobban mondva Karácsony Apónak (mert a románok Moș Crăciunnak nevezik), és megígérte, hogy december 25-én a karácsonyfa alatt lesznek az említett dokumentumok. Biztosan jó gyerek volt az újsütetű (de tulajdonképpen régi) miniszterelnök, és ott is volt a fa alatt három számla. Persze, a mindenbe belekötő újságírók most azt mondják: a számlák ugyan megvannak, de semmi bizonyíték arra, hogy azokat ő fizette volna. Mások meg kétségbe vonják, hogy valóban azokra a luxusutazásokra vonatkoznának, amelyeken részt vett Ciolacu. A számlák néhány ezer lejről szólnak, márpedig az efféle luxusutazások több tízezer euróba kerülnek, ráadásul a bemutatott dokumentumok azt sem bizonyítják, hogy saját zsebből fizetett.

Iohannis is magkapta a magáét. Első ötéves elnöksége pedig olyan jó volt, hogy népe újra megválasztotta. Nagyszerű ötletei voltak. A jól végzett munka országát akarta megvalósítani, és Művelt Romániát is szeretett volna. Aztán most bírálja még a külföldi sajtó is, honi kritikusaira hivatkozva. A Le Figaro francia napilap összeszedett egy csokorra való itthoni kritikát. A rossz­májúak „egy lusta királynak” nevezik. Tehet ő arról, hogy nem valósult meg két említett nagy terve? Biztosan azért, mert a polgárok nem akarják jól végezni munkájukat, a gyerekek meg nem szeretnek tanulni, és így műveletlenek lesznek, aminek következtében az ország is műveletlen marad. Mandátuma alatt ugyanis 250 000 gyermek (6 és 14 év közti) hagyta ott az iskolát. Hát hibás Iohannis mindezekért?

A nemzeti ünnepkor, december elsején királyunk alattvalóihoz fordult, és azt mondta: „Bocsánatot kérek, mert az évek alatt olyan döntéseket hoztam, amelyekkel elégedetlenséget okoztam, és a legvalószínűbb az, hogy nem magyaráztam meg eléggé”. (Mármint döntéseit.) Egy európai diplomata (a nevét nem idézik) azt mondta: „Valószínű, bezárkózott elefántcsonttornyába”. (Pedig ez nem is igaz, mert milyen sokat ment ki elefáncsonttornyából, Cotroceni-palotájából. Rendesen járt sízni, golfozni és külföldre, még Afrikába is eljutott.)

A névtelen diplomata szerint a Iohannist ért egyes kritikák túlzóak. Igaz, hogy nem reagált megfelelően (egy darabig meg sem szólalt) az ukrajnai háború kitörésekor, és akkor sem, mikor Călin Georgescu első lett az elnökválasztás első fordulójában. Mikor Ukrajna támogatásáról volt szó, meg kellett volna védenie magát a támadásoktól és az orosz félrevezető kampánytól. (Lám-lám, az ő bírálásában is benne van az oroszok keze vagy hangja, mint a romániai választásokban.)

Brüsszelben bezzeg elismerés övezte az állam- és kormányfők, illetve mások részéről. „Az utolsó évek nagy krízisei idején az európai elköteleződés mellett maradt, és nagy erőt fejtett ki országa stabilitásáért” – tartják róla. Ha az unió vezetőitől függene, akkor biztos, ismét elnökké választatnák velünk, és egyetértenének azzal, hogy mandátumai számát kettőről legalább háromra vigyék fel. Azt tévedésként értékelik, hogy NATO-főtitkárjelöltnek jelentkezett, mikor már a volt holland miniszterelnököt, Mark Ruttét támogatták a tagországok.

Bírálói felróják neki hazai politikai döntései hiányát és passzivitását, mert sokszor nem szólalt meg, mikor szólnia kellett volna, pedig biztosan csak azt számította, hogy: ne szólj szám, nem fáj fejem.

Klaus Iohannis. Fotó: presidency.ro