Minden munkavállaló álma a közhivatalnoki státus: sok szabadnap, a magánszféránál magasabb munkabérek, teljesítményhez nem kötött pótlékok és az a tudat, hogy szinte senki nem dobhat ki, akár elvégzed a munkát, akár nem, mert az esetek nagy számában csak akkor jutsz ilyen álláshoz, ha befolyásos ismerősöd van, pont, mint a kommunizmusban – így jellemezte Marcel Ciolacu miniszterelnök az állami alkalmazottakat, leszögezve, hogy ennek a bőségszaru-gyakorlatnak véget kell vetni. A megoldás véleménye szerint komoly versenyvizsgák megszervezésében rejlik.
Ez nagyon jól hangzik egy éppen beiktatott kormányfőtől, akinek egy 8 százalékot meghaladó költségvetési hiányra kell sürgősen megoldást találnia. A baj csak az, hogy az előző kormányfő is Marcel Ciolacu volt, aki már meghirdette a közszféra reformját és karcsúsítását, be is fagyasztott több tízezer állást, ám az állami alkalmazottak száma ennek ellenére folyamatosan nőtt, jelenleg az 1,3 milliót is meghaladja. Összehasonlításul: a kétezres évek elején nagyjából 800 ezer közalkalmazottja volt Romániának, és bár a lakosság azóta egyre csökken – a becslések szerint mintegy hatmillió román állampolgár él külföldön, azaz 13–14 millió fő lehet a valós létszám –, az államapparátus egyre csak dagad. És nem csupán az a baj vele, hogy ez a siserahad arányaiban kétszer annyi pénzbe kerül, mint mondjuk Németországban, Európa egyik legerősebb gazdaságában, hanem az is, hogy rettentően rosszul teljesít, például az adóbehajtásban, ha csak a költségvetési lyukakat nézzük. Vagy nemzetbiztonsági téren, ahogy ezt a választásokon láttuk. De máshol sem a fejlődést tapasztaljuk: a bürokrácia már-már bénító, a szemlélet, a gyakorlat pedig inkább az állampolgárok megsarcolására és megalázására hajaz, mint a minél jobb közszolgáltatások megteremtésére, az adófizetők megbecsülésére.
E lekezelés jele az örökös ígérgetés is. Az új kormányprogram sok olyan elemet tartalmaz, amelyeket az előzőekben is láttunk, de csak papíron: a valóságban valami egész más lett belőlük. Nézzük csak a nyugdíjak nagy szeptemberi újraszámolását: a méltányosnak és fenntarthatónak nevezett új nyugdíjrendszer már négy hónap után túlságosan súlyos terhet jelent, az inflációhoz és a bruttó átlagbérhez igazodó januári emelést be is kellett fagyasztani, hogy egyáltalán legyenek nyugdíjak 2025-ben, és mivel a speciális nyugdíjakat nem törölték el, a helyreállítási alapból sem hívható le 2,1 milliárd euró. Ami befektetésekre ment volna, tehát segített volna elébb lendíteni a dolgokat.
Amúgy a befektetések szinten tartása is a kormányprogram része, csak azt nem tudni, hogy hol lehet ezekhez forrásokat találni, ha a kincstárban nincs pénz, az EU pedig rossz gazdának nem ad. Így hát kapkod az új (azaz részben új) kormány: ugyanaz a Marcel Ciolacu, aki az előző kabinet fejeként megtagadta ezt, most a szakszervezetek tiltakozása ellenére benyújtja a kiadások visszafogását célzó „salátatörvényt”. A szándék komolyságát az mutatja majd, hogy ezeket a korlátozásokat mennyire fogják betartani, és hogy mi következik, mekkora leépítések lesznek a leginkább túlduzzasztott központi adminisztrációban.
Marcel Ciolacu újonnan beiktatott kormányfő átveszi a hivatalát. Fotó: gov.ro