Zsúfolásig telt a Tanulók Házának legnagyobb közösségi terme cserkészekkel és emlékezőkkel. A programvezető Sorbán Boglárka, a házigazda 14-es számú dr. Kovács Sándor cserkészcsapat cserkésze, rajvezető köszöntötte a résztvevőket, majd Székely István csapatvezető, Sanyi bácsi utódja szólt az egybegyűltekhez, elérzékenyülve említve fel sok szép eseményt és emléket.

Gaál Sándor éppen tíz évvel ezelőtt, a betlehemi lángátadás után ment haza az örök Atyához – a megemlékezés kiemelkedő része volt, amikor filmvetítéshez kapcsolva többen is próbálták összefoglalni néhány tömör mondatban mindazt, amit számukra Sanyi bácsi jelentett. „A cserkészetben látom egyetlen módját annak, hogy a mai ifjúságot természet-, Isten-, haza-, nemzet- és embertársszeretetre neveljük egyszerre...” – ezzel a mottóval indult a visszaemlékező képsorozat. Az Örökifjú cserkészet című riportot egykor Józsa Levente diák (jelenleg segédtiszt) készítette Kálnoky Boris és a Háromszék szerkesztősége együttműködése révén. Hogy a Sanyi bácsi és a cserkészet által elvetett jó magok mikor hullnak jó talajba és hoznak gyümölcsöt, talán csak idő kérdése – jó volt emlékezni a régi szép időkre és eseményekre, amelyek talán egy könyvet is megérdemelnének. Hisz sokágú termőfává terebélyesedett az az életpélda, amit Sanyi bácsi az utókorra hagyott.

Gyenge József öregcserkész, a cserkészek Jóska bácsija részletesen méltatta életútját. 1949-ben a Kisküküllő menti Havadtőn született. Tanári pályáját Kommandón kezdte iskolaépítéssel és számos szakkör elindításával. Részt vett a cserkészszövetség Gyergyószárhegyen tartott 1990-es alakuló ülésén és alapító tagja a szervezetnek. Megalapította a sepsiszentgyörgyi 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapatot, melynek haláláig vezetője volt. A Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt több mint húsz évig, a Magyar Cserkészszövetségek Fórumának alelnökeként szolgált 2005 és 2008 között. 1994-ben vette át az elnöki tisztséget egy igen nehéz időszakban, amelyet nemcsak az állami szervekkel folytatott küzdelem nehezített, hanem a szervezeten belüli feszültségek is. Alapítója volt a Pro Natura mozgalomnak, a Civilek Háromszékért Szövetségnek, ott volt a Sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubja, valamint Sepsibesenyőn és Kommandón a gyermektáborok építésénél. Létrehozta az első cserkészparkot a Vadas-tetőn, ahol a szinte romokban lévő utászházból alakított ki türelmes kétkezi munkával egy ifjúsági és gyerekszállást, erdei iskolát és táborzóhelyet, ahol több alkalommal szerveztek vezetőképző táborokat is. Erdélyben egyedüli cserkészmúzeumot alapított, melybe egybegyűjtött sok írott és tárgyi dokumentumot. Évekig több ezer kilométert utazott, hogy a határon áthozza és Erdélyben minél több csapathoz eljuttassa a betlehemi békelángot Bécsből. Több alkalommal járta végig Bereck­től Fehéregyházáig Petőfi utolsó nyolc napjának helyszíneit. Sikerült elhelyeznie a kelementelki kúriára egy Petőfi- és Bem-bronzplakettet. A Rákóczi-évfordulók alkalmával bejárták a Rákóczi-emlékhelyeket, egészen a Vereckei-hágóig, és két alkalommal eljutott Rodostóba is.

A megemlékező est a Szent József-templomban folytatódott, ahol a szentmisét Kerekes László, a gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke, cserkészvezető mutatta be. A liturgiát Szabó Kamilla, Lukács Szabolcs, Csiszér Emese és Szabó-Dani Tamás zenéje színesítette. „Ezelőtt tíz évvel erre készülődött Gaál Sándor bácsi is, megigazítva a betlehemi lámpásokat, hogy fogadja és továbbadja a betlehemi békelángot. Az ő személye, szeretete a szívünkbe égette jóságát mindannyiunknak. Bőkezűen bánt a szeretettel, és mi mindig hálával emlékezünk rá, imádkozunk érte” – monda Kerekes László atya. Az ünnepi szentmise közös fotó készítésével zárult.