Egy baráti társaságban arról beszélgettünk, hogy időnként hírt adunk egymásnak, egyik arról, amit rajzol vagy amit fest, illetve a másik arról, amit olvas vagy amiről ír.
Bíró János Kézdivásárhelyen született 2002-ben, most negyedéves a budapesti képzőművészeti egyetemen, ahova a rendkívüli tehetségével, rajzkészségével már az első próbálkozásakor bejutott. Tudom, hogy nemcsak nagyon tehetséges, de sokat is dolgozik, idén ősszel éppen Montenegróban, ahol ösztöndíjjal tartózkodik.
Egyik nap üzenet jött tőle: „Jó estét kívánok! Gondoltam, küldök egy kis helyzetjelentőt, mik történnek az elvonulás alatt.” A helyzetjelentő bikákat ábrázoló vázlatokból és kész rajzokból állt.
„Micsoda jó kis stúdiumok! – írtam vissza. Jól gondoltad a helyzetjelentőt, ebben egyeztünk Kiskászonban. Köszönöm szépen! Az én helyzetem: készülök egy előadással Kőrösi Csoma Sándor képzőművészeti ábrázolásairól. Ezt a festményt most fedeztem fel: Kőrösi Csoma Sándort ábrázolja buddhista szentként, egy kis viktoriánus kori nyaksállal (sic!). Nem lenne kedved egy Kőrösi Csoma Sándor rajzra a magányodban? Jövő hétfőn lesz az előadásom, ott bemutatnám” – kérdeztem bizakodva.
„Érdekes egybeesés, tudja, pont így magányomban sok buddhista, zen tanítást olvasok, hallgatok. Ez a munkám is érinti ezeket a tanításokat, pontosabban a »Tíz bika történetét«, ami ebben az esetben az első három bika a 10-ből: 1. Keresem a bivalyt/bikát. 2. Patanyomokat látok. 3. Meglátom a bikát.”
János rajzainak értelmét keresve ezt olvastam:
„A Zen hagyomány írásai közül a tíz bika kép a leghíresebb, amely a bika megszelídítésének kínai példázatát mutatja be. A történet egyaránt gyökerezik a legkorábbi buddhai hagyományban és a taoista történetekben. A hagyománnyal kapcsolatos képsorozatot eredetileg a 12. századi Kínában, feltehetően Kakuan mester dolgozta ki. A képsorozat a buddhizmus tudatosodási fokozatainak, a gyakorlás folyamatának és fejlődésének jelképes ábrázolása. A tanítvány saját elméjével való küzdelmét kívánja jelképezni. A képeken egy ember keres, talál és megszelídít egy bikát. Az ember egy pásztor, aki nem más, mint aki igazi természetét keresi. A bika a tudat, melyet a pásztornak képeznie kell. Vagyis a bika egyfelől a bennünk rejlő Buddha természetet jelképezi, másfelől az ösztönöket, így a bika, amit járomba vagy igába kell fogni, az nem más, mint önmagunk nyers és fékevesztett ereje. Ahogy a bika egyre szelídebbé válik, a fokozatos haladás saját benső folyamataink tudatossá tételének állomásait jelképezi.” (Csörgő Zoltán A buddhista szimbólumok világa.)
Versek is olvashatóak a témában:
1. Keresem a bikát
E világ legelőjén a bikát keresem, s egyre csak a magas füvet hajtom félre magam előtt.
Névtelen folyókat követek, és elveszek a távoli hegyek egymást keresztező ösvényei között.
Erőm elfogy, kimerülök, de a bikát mégsem találom.
Csak a tücsök ciripelését hallom egész éjjel az erdőből.
2. Megtalálom a nyomokat
A folyópart mentén a fák alatt veszem észre először a lábnyomokat.
Majd az illatos fűben is meglátom nyomait,
Sőt a távoli hegyek mélyén is megtalálom.
Ezek a nyomok nincsenek elrejtve, ahogy az ember orra sem, mikor az ég felé tekint.
3. Megtalálom a bikát
A csalogány énekét hallom.
A nap meleg, a szél enyhe és a fűzfák zöldellenek a part mentén.
Itt bika el nem rejtőzhet!
De mely művész képes ilyen hatalmas fejet rajzolni ilyen fenséges szarvakkal!”
(Dobosy Antal fordítása)
A Kőrösi Csoma Sándorra vonatkozó kérdésemre is kaptam Jánostól választ: „Nagyon szívesen, mindenképp megpróbálkozom vele, lássuk, hogy alakul!” A következő üzenet: „Jó reggelt kívánok! Erre jutottam, ha esetleg nem illik az előadásba, vagy késő, én élvezettel foglalkoztam a témával!” Az előadásban természetesen szerepelt ez a nagyszerű, egyedülállóan szellemes mű, amely a jak hátán vándorló, majd buddhista szentté avatott Kőrösi Csoma Sándor jelképes ábrázolása. A címe: Kőrösi Csoma Sándor.
Jánó Mihály
