A tegnap elfogadott kormányrendelet szerint az államfőválasztás első fordulóját május 4-én tartják, a második, döntő szakaszt két héttel később, május 18-án. A kormány érvelése szerint az öt hónapos csúszás lehetőséget teremt, hogy becsületesen megszervezzék a voksolást, kiküszöböljék a decemberi kudarchoz vezető hibákat.

Nem tették meg hamarabb, pedig a román választási rendszer visszásságaira sokan, sok módon felhívták a figyelmet. Például az abszurd módon túlszabályozott plakátolásra: a hivatalos kampány előtt mindent elleptek az óriáshirdetések, melyek aztán egy csapásra eltűntek, a választások előtti 30 napban pedig csak szabványméretű nyomtatványok voltak láthatók, kizárólag az erre kijelölt helyeken. (Ott is csak azon jelölteké, akik még egyáltalán fontosnak, eredményt ígérőnek találták ezt a reklámformát.) Vagy az audiovizuális médiára kiszabott esztelen korlátokra, csupa olyan szabályozásra, amely a 15–20–30 évvel ezelőtti valósághoz igazodott. Mintha észre sem vették volna, hogy a kampány jelentős része átköltözött az internetre, a közösségi oldalak váltak a leghatásosabb népszerűsítő platformmá. Annyira futotta csupán, hogy a kampánycsend idején a rendőrség árgus szemmel követte a Facebookot, figyelmeztette, bírságolta azokat, akik jelét adták valamelyik párt, jelölt támogatásának. Hogy mi zajlott más felületeken, mi történt a TikTokon például, arról csak utólag alakulhatott ki némely sejtésünk, és sajnos a hatóságoknak is, pedig számos intézménynek lett volna tiszte szavatolni a kampány méltányosságát, a választások tisztaságát. Mint kiderült, nem tudták, nem tették.

A novemberi, decemberi történések megismétlődésének próbálja most elejét venni a kormány, és végre megteszi, amit már korábban kellett volna: a nyomtatott sajtóra, tévékre, rádiókra, plakátokra érvényes szabályozást kiterjeszti az online platformokra, közösségi oldalakra és nagy keresőmotorokra is. A Facebooknak, a Google-nak, de a TikToknak is kötelessége lesz megjelölni a politikai reklámanyagokat: hogy ki készíttette, de azt is, hogy ki fizette, magánszemély vagy cég, esetleg párt. Ha nem teszik, tetemes bírságra számíthatnak, Marcel Ciolacu fenyegetőzése szerint ez akár forgalmuk 5 százalékát is kiteheti, ami a nagy szolgáltatók esetében több milliárd euróra rúghat.

Elegendő lesz-e a törvénybe iktatott szigor, hogy elejét vegye a hamis kampányolásnak? Nehezen megmondható, hisz az már kiderült, mennyire átláthatatlan az online platformok világa, milyen könnyű a bújtatott reklámok ellenőrizetlen terjesztése, hogyan manipulálhatóak rejtett algoritmusokkal a valakit vagy valamit népszerűsítő tartalmak. Megijednek-e a nagy szolgáltatók, szigorúbban figyelik-e majd a kampánytartalmakat, elég riasztó-e a többmilliós, akár milliárdos bírság, hogy ne engedjenek bizonyos érdekeket érvényesülni? Ez is talány.

Ingoványos tereppé vált az életünket, véleményünket egyre jobban befolyásoló online világ, amely nemcsak a valóságot közvetíti gyorsan, ellenőrizetlenül, de sok torz, hamis tartalmat is. Ebben próbál rendet vágni a román kormány. Milyen sikerrel és eséllyel? Senki nem tudhatja, de muszáj lépniük, mert ha nem, az algoritmusok és az online tér kényének-kedvének kiszolgáltatottá válik modern demokráciánk alapvető intézménye, a választás.

Fotó: Pixabay.com