Zabola után Kézdivásárhelyen is időscsoportot indított a Gyulafehérvári Caritas. A katolikus egyház szeretetszolgálatának háromszéki munkatársai a csoportot azzal a céllal hozták létre, hogy programjaik és tevékenységeik révén támogatni tudják a felső-háromszéki szépkorúakat. Az időskor nem az élet végét jelenti, hanem annak egy újabb fejezetét, amely tele van újszerű lehetőségekkel, és segít abban, hogy életünk teljesebb, gazdagabb legyen. A több mint hat hónapja életre hívott időscsoport tagjai roppant lelkesek az új céhes városi kezdeményezés kapcsán, és mindannyian egyetértenek abban, hogy a találkozásoknak megvan a saját dinamikájuk, fontosságuk, közösségépítő jellegükből kiindulva pedig minden egyes alkalommal erőt adnak a folytatáshoz, a kitartáshoz.
Mint minden kezdet, a kézdivásárhelyi sem volt zökkenőmentes, ám a Gyulafehérvári Caritas háromszéki munkatársainak kitartása és odaadása meghozta a gyümölcsét. Az ősz folyamán elkezdődtek a rendszeres tevékenységek, amelyekbe alkalomról alkalomra egyre többen kapcsolódtak be. A Kézdivásárhelyi Közösségi Központ szakemberei eleinte a Vigadó Művelődési Központ kistermében várták az érdeklődőket, ám miután megújult a helyi Caritas székháza, már oda hívták az időseket az érdekesebbnél érdekesebb foglalkozásokra. Időközben megindult az önkéntesek toborzása is, hiszen ezek a tevékenységek olykor elképzelhetetlenek segítség nélkül, amikor a fiatalok és az idősek egy közös célért dolgoznak. Ez nem volt másképp azon a decemberi pénteken sem, amikor pár órára bepillantást nyerhettünk a közösségi központ életébe.
A központvezető Hubbes Kinga elmondta, Zabolán eredetileg a hátrányos helyzetű közösségekben tevékenykedtek a Caritas szakemberei, akik eleinte gyerekekkel, fiatalokkal, családokkal dolgoztak, és dolgoznak most is. Miközben egyre jobban megismerték a települést, látták, hogy nagy igény lenne időseknek szóló szolgáltatásokra. Elsősorban olyan idősekre gondoltak, akiknek nincs szükségük otthoni ápolásra, szellemileg és fizikailag még aktívak, de egyre inkább fenyegeti őket az elszigetelődés és az elmagányosodás.
Fábián Lőrinc: ide gyógyulni jövök. Fotó: Tibodi Ferenc
„Ugyanezt tapasztaltuk Kézdivásárhelyen is, ahol, bár több más lehetőség van, mégis nagyon hamar megalakult a csoport. Kimondottan örülök annak, hogy több lehetőség, tevékenység áll az idősek rendelkezésére ott, mert ezek kiegészítik egymást. Mindegyiknek más a célja, más szempontból járulnak hozzá ahhoz, hogy az idősek aktívak maradjanak, jól érezzék magukat és javuljon az életminőségük” – fogalmazott Hubbes Kinga. „Célunk megszólítani azokat az időseket, akik semmilyen tevékenységre nem jutnak el az elszigetelődés, a távolság vagy a korlátozott mozgási lehetőségek miatt. Az idősek számára nyújtott szolgáltatások közé tartoznak a társadalmi elszigetelődés megelőzését célzó csoportos tevékenységek, az egészségnevelés, az önálló életvezetési készségek fejlesztését célzó oktatás. Ezek a tevékenységek hozzájárulnak a fizikai, mentális és érzelmi egészség megőrzéséhez, lehetőséget biztosítanak a szocializációra, az egész életen át tartó tanulásra és az aktív közösségi részvételre” – tette hozzá a vezető.
Bálint Szende, a Kézdivásárhelyi Közösségi Központ pszichológusa kifejtette, hogy az idősek által leggyakrabban megfogalmazott problémák között a leghangsúlyosabb talán az elmagányosodás. Ennek oka, hogy a gyerekek és az unokák külföldön élnek, így ritkán találkoznak, és csak telefonon vagy videochaten tartják a kapcsolatot. „Félnek az időskori demenciától, a fizikai és mentális leépüléstől, szeretnék minél tovább késleltetni ezt a folyamatot, és nem akarnak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Vannak, akik szembesülnek olyan gondokkal is, mint a feledékenység, az alvásritmus felborulása, emésztési zavarok, korlátozott mozgásképesség. Ezek megijesztik őket, és nehezen fogadják el, hogy az öregedés folyamatában ezek teljesen természetes változások. Az általam megismert idősek aktívan keresik a megoldásokat, szeretnék lassítani ezt a folyamatot” – mesélte a segítő szakember.
A kézdivásárhelyi időscsoportban rendszeresek a kézműves tevékenységek. Fotó: Tibodi Ferenc
A kéthetente sorra kerülő találkozások vezetője Bódi Rozália, akinek szociálpedagógusként már van tapasztalata az idősekkel való munkában, hiszen többek között ő felel a zabolai szépkorúakért is. „A csoportos tevékenységek megtervezésekor legfőbb célom az aktív és egészséges élet előmozdítása, a lelki és mentális egészségre való összpontosítás. Személyiségemből adódóan eléggé könnyen ráérzek arra, hogy mi a csoport igénye, ezt mindig szem előtt is tartom, és ennek függvényében tervezem meg ezeket a találkozókat. Ide gyógyulni jövök, mondja az egyik bácsikám, és szavai elárulják, hogy milyen hatással van az idősekre ez a kezdeményezés” – nyilatkozta Rozika, ahogy a kézdivásárhelyi idősek becézik és szólítják a Gyulafehérvári Caritas munkatársát.
Hubbes Kinga elmondása szerint a központban dolgozók fontosnak tartják a különböző rendezvények szervezését, továbbá azt is, hogy a kulturális és művészeti tevékenységek mellett kirándulásokon vegyen részt a csoport, illetve egészségügyi és szociális szolgáltatásokban is részesüljenek a kézdivásárhelyi idősek. „Hangsúlyt fektetünk arra is, hogy otthonukban látogassuk meg azokat az időseket, akiknek korlátozott a lehetőségük arra, hogy kimozduljanak otthonukból és bekapcsolódjanak a város eseményeibe. Társaságot, támogatást, beszélgetést és kisebb szabadidős tevékenységeket tudunk nekik biztosítani, mindezt elsősorban önkéntesek bevonásával. Központunknak már sok önkéntese van, de növelni szeretnénk az önkéntesbázisunkat kimondottan azzal a céllal, hogy minél több időshöz eljussunk” – tette hozzá a háromszéki szakember.
Rendszeresen 25–30 személy látogatja az időscsoportot. Fotó: Tibodi Ferenc
A kézdivásárhelyi Bartók Ilona számára első alkalommal még nem volt teljesen tiszta, hogy hová is jelentkezett, ám miután „kifaggatta” a szervezőket, és rájött, hogy több ismerőse is akad az időscsoportban, egyből megtetszett neki a caritasos kezdeményezés. „Én azóta minden egyes alkalommal eljövök, és nagyon tetszik itt, hiszen sokoldalú tevékenységekben van részünk. Együtt vagyunk, barátkozunk, és itt van lehetőségünk beszélgetni, egymáshoz szólni. Nagyon aranyos Rozi, mindig új és jó ötletekkel áll elő, s azt kell mondanom, hogy jó csoport jött össze. Mindig változik a létszám, mert minden alkalomra mindenki nem tud eljönni, de aki jelen van, az szívesen jön. Kézdivásárhelyen az örömtánctól kezdve a nyugdíjasok vagy éppen a rákosok klubján keresztül van minden, és mindenki megtalálja a helyét. Én két-három helyre is eljárok, és itt is jól érzem magam. Voltunk közösen kirándulni, az egymáshoz való kapcsolódás és odafigyelés sokat jelent számunkra” – mesélte lelkesen a 76 éves asszony. Hozzátette: „Minden találkozás jó és egyedi, minden tevékenységnek külön jelentősége van, és az egésznek közösségformáló szerepe is van. Jómagam is segítek egy idős néninek, aki nem igazán tud járni. Számlákat fizetek, bevásárolok, persze, ahogy az erőm engedi, és szívesen csinálom mindezt.”
A 68 esztendős Fábián Lőrinc nemrégiben veszítette el a feleségét, és bevallása szerint gyógyulni jár a háromszéki Caritas által indított időscsoportba. Elmondta, hogy a szépkorúak körében komoly probléma az elmagányosodás, de örvend, hogy bekapcsolódhatott ebbe a hiánypótló tevékenységbe. „Az idősek számára komoly gondot okoz a magány. Én nemrég vesztettem el a feleségemet, augusztusban halt meg, és ebben az időszakban az embernek nagy szüksége van a társaságra. Jó itt lenni! Kingát és Rozit meghívtam a nyugdíjasklubba, ahol tartottak egy előadást, és onnan is csatlakoztak a caritasos időscsoporthoz. Örvendek, hogy itt pszichológussal is tudtam beszélni, aki azt mondta, hogy ha még szükségem van segítségre, ő szívesen beszélget velem. Ide gyógyulni jövök. Nagyon jó a társaság, kirándulunk, minden tevékenység a kedvemre való, és azt érzem, hogy itt minden foglalkozás mindenkinek a szíve csücske. Közösen megünnepeljük a születésnapokat, és én azért járok ide, mert jól érzem magam, és megpróbálom a dolgokat úgy csinálni, hogy a lehető legjobb legyen számomra” – összegezte a kézdivásárhelyi férfi.
Hubbes Kinga: az otthonukban látogatjuk meg azokat, akik nem tudnak kimozdulni. Fotó: Tibodi Ferenc
Mit jelent segíteni az időseken? – tettük fel a kérdést Bálint Szendének, aki nagyon reménykedik abban, hogy amikor találkozik a kézdivásárhelyi időscsoport egyik tagjával, akkor az aznap egy kicsivel jobban érzi magát. „Jobban alszik-e már? Felébred-e hajnalok hajnalán? Valószínűleg. Ugyanúgy aggódik-e a több ezer kilométerre lévő gyereke vagy unokája miatt? Biztosan. Megtörténik még mindig, hogy elfelejt valamit megvenni a boltban? Igen. Azonban bízom és szeretnék hinni abban, hogy azon a napon, amikor találkoztunk, egy kicsivel jobban érezte magát. Hogy azon az estén úgy hajtotta álomra a fejét, hogy azt érezte, volt ma valaki, aki végighallgatta, aki nem nézte hóbortos öregnek. Aki azt mondta, mindez, ami vele történik, természetes. Aki nem bámulta a tévét és nem pillantgatott ki az ablakon, hanem türelmesen és figyelemmel végighallgatta őt. Aki kíváncsi volt arra, hogyan gondolkodik a világról. Nem tudom, ez mérhető-e valamilyen segítségmércén, de ha az arcán megjelenő mosoly is számít, akkor a válaszom: igen” – felelte a pszichológus.
A céhes városi időscsoportot látogatók közül többen is kiemelték, hogy az eddigi tevékenységek mindegyikének nagyon örvendtek, ám kirándulásból lehetne több is. „Igen, a kirándulásokból sosem elég. Annak örülök, hogy nem kell az időseket sokat unszolni, hogy kilépjenek a komfortzónájukból. Másrészt pedig igyekszünk ezeknek a kirándulásoknak megteremteni az anyagi hátterét. A 2024-es esztendőben a kirándulások költségeinek nagy részét megyei tanácsi pályázati összegből finanszíroztuk, amit ezúton is köszönünk, hiszen csodálatos nyári élményeket tudtak szerezni az idősek, melyeket a mai napig felemlegetnek. A teljesség igénye nélkül azonban elmondok néhány példát arról, hogy egy-egy találkozó alkalmával milyen tevékenységek zajlanak nálunk: játékos ismerkedés, lelkigyakorlat, imaséta, mozgáskompetencia-fejlesztés, tánc, valamint időskori betegségekkel kapcsolatos beszélgetés” – egészítette ki a foglalkozásokon zajló tevékenységek listáját Bódi Rozália.
A kirándulásokból sohasem elég, mondták az időscsoport tagjai. Fotó: Tibodi Ferenc
Az idős emberekkel való munka lelassulást jelent Bálint Szende számára, és bevallása szerint rengeteg türelem, valamint elfogadás kell hozzá. „Van, aki ugyanazt a történetet elmeséli hétről hétre, talán mert nem emlékszik, hogy már elmondta, de még inkább azért, mert újabb és újabb részlet jut eszébe, más nézőpontból közelíti meg, és azt is tudom, hogy fontos neki, az életére óriási hatással volt. Van, akivel már háromszor is végignézegettük a fényképalbumot, mindig újabb és újabb történetek jutnak eszébe egy-egy fotóról. Ez egy olyan kapcsolódás, olyan interakció, ahol egyszerre van jelen ő, az unokája, a dédunokája és én. Egy bizonyos életkor után a személyiség eléggé bemerevedik, kevés potenciál van már a változásra, a rutinok és szokások mindennél jobban meghatározzák az embert. Talán úgy tudja leginkább elfogadni az életútját és önmagát, megbocsátani magának a hibáit és baklövéseit, hogyha hálásan tekint vissza az életére, ha azt tapasztalja, hogy a vele szemben ülő is teljes elfogadással, megértéssel és tisztelettel van felé” – jelentette ki a pszichológus.
„Pár hónapja még hátrányos helyzetű gyerekekkel és felnőttekkel foglalkoztam, ma már csak idősekkel foglalkozom, ami megkönnyíti a munkámat, mert csak egy korosztályra kell fókuszálnom. Az elmúlt években, mondhatom, a karon ülő babától egészen a 91 éves néniig minden korosztállyal dolgoztam, de számomra az idősekkel való munka a legélménydúsabb. Felemelő érzés az, amikor a találkozó elején szomorúan lép be egy-egy idős bácsi vagy néni, aztán a foglalkozás után széles mosollyal az arcán távozik, és megköszöni, hogy vagyok neki, és hogy dédelgettem egy kicsit a fájó lelkét” – válaszolta meg az idősekkel való közös munkára vonatkozó kérdést Bódi Rozália, a Gyulafehérvári Caritas háromszéki szociálpedagógusa.
Ahogy fentebb is megjegyeztük, az időskor nem az élet végét jelenti, a kézdivásárhelyi időscsoport pedig nem csak a szépkorúak mindennapjait gazdagítja, hanem mindannyiunk számára példát mutat: közösségben, törődésben és odafigyelésben rejlik az igazi erő. Ez a kezdeményezés méltó bizonyítéka annak, hogy sosem késő újrakezdeni, tanulni, kapcsolódni és boldogabbá tenni az életet.
