A lapban bemutatott Zsuzsi baba az akkori Aradeanca (Arad) babagyár 50 centis babája volt, s arra biztatta a 10–14 éves gyermekeket, hogy varrjanak számára olyan népviseleti ruhát, amit ott viselnek az emberek, ahol laknak. Megadták a pontos méreteket, megszabták a feltételeket és benevezési lapot is közöltek, valamint díjakat is kilátásba helyeztek.

A Jóbarát a romániai Pionírszervezet Országos Tanácsának hetilapja volt, mely 1967–1989 között jelent meg Bukarestben. S habár a kommunizmus idején volt ez, egy olyan ifjúsági lapról beszélünk, amelyet elismert és komoly szaktudással rendelkező tanárok, újságírók, írók, néprajzosok stb. írtak és szerkesztettek. Néprajzi, irodalmi, nyelvészeti, természettudományi versenyeket szerveztek, és nem utolsósorban jelentős szerepet vállaltak az anyanyelv és a szülőföldhöz kötődés ápolásában. A meghirdetett népviseletvarró pályázat – Varrj ruhát Zsuzsi babának; később Andris babának – egyik ötletgazdája Szentimrei Judit néprajzkutató volt.

Az akkori hírekből tudjuk, hogy rövid időn belül 249 ruhacsomag érkezett a szerkesztőségbe. Hargita és Kovászna megyéből a legtöbb, de Erdély minden tájegységéből, ahol magyarok laktak. A pályázó gyermekek saját maguk által varrt székely, csángó, szász, román népviseleti ruhákat küldtek be két hónap alatt a szerkesztőségbe – ennyi ideig tartott a pályázat –, a 249 pályamunkából a kiváló néprajzi zsűri 163 munkát ítélt díjazásra érdemesnek. A zsűri 10 első díjat, 20 második díjat és 123 harmadik díjat osztott ki. 8 iskolát kollektív díjjal jutalmazott.

Kölcze Piroska, egy angyalosi kislány is benevezett erre a versenyre.

13 éves volt. 1957. július 29-én született Angyaloson. Édesapja, Ferenc mozdonyvezető, édesanyja, Irma háztartásbeli volt. A szülőknek Piroskán kívül még három gyerekük született: Klára, Erzsébet és Gáspár.

A történethez tartozik az is, hogy amikor ehhez az írásomhoz gyűjtöttem az anyagot, természetesen Piroskával szerettem volna felvenni a kapcsolatot. Sajnos, ez nem sikerült, de testvérével, Szőcs Erzsébet doktornővel létrejött egy rövid beszélgetés, aki elmondta, hogy a baba ruhájához szükséges anyagot az édesanyjuk és nagyszüleik népviseleti ruháiból vágták ki és állították össze a pályázat követelménye szerint. A doktornő meghatódva idézte fel azokat a pillanatokat, amelyeket a pályázatnak köszönhettek, a családi közös munkát. Az odaadó munka meg is hozta gyümölcsét: Piroska angyalosi népviseletbe öltöztetett Zsuzsi babája második helyezést ért el a versenyen.

A népviseletvarró verseny díjai a következők voltak: I. díj: egy karóra és egy 160 lejes nagybaba, II. díj: egy nagybaba és 100 lej értékű jutalom, a III. díj: egy 160 lejes nagybaba.

Január 14-én megjelent a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör napilapban egy tudósítás a népviseleti versenyről, továbbá hogy a brassói és háromszéki nyertesek díjazása a mai Székely Nemzeti Múzeumban fog történni. A népviseletbe öltöztetett babák bemutatására a Jóbarát szerkesztősége nagy sikerű országos turnét szervezett, amelynek végén a gyűjteményt a sepsiszentgyörgyi múzeumban állították ki és itt rendezték meg a nyertesek díjazását is.

Első díjat kapott Oláh Rózália apácai és Nagy Ella szentivánlaborfalvi tanuló. A harmadik díjban részesülők között az alábbi háromszéki településekről kerültek ki tanulók: Felsőrákos, Barót, Torja, Kézdivásárhely, Lemhény, Gelence, Polyán, Málnás, Kommandó.

A Sepsiszentgyörgyön kiállított, székely népviseletbe öltöztetett babákra a román magyarellenes politikum felfigyelt, s hogy a helyi illetékesek és a múzeum munkatársai megmentsék azokat a megsemmisítéstől-pusztulástól, 1974-ben a gyűjtemény egy részét átszállították a mai kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumba, majd 1996-ban a másik részét is, amit sikerült addig megőrizni. Napjainkban a 354-ből 247 ilyen baba van kiállítva a múzeum emeleti részén és nagy látogatottságnak örvend.

Amikor Kézdivásárhelyen járok, mindig megnézem a népviseleti baba-gyűjteményt, állva hosszú percekig az angyalosi Zsuzsi és Andris babák előtt. Ilyenkor különös érzések kerítenek hatalmukba: itt állok egy felbecsülhetetlen érték előtt, amit egy egyszerű, 13 éves angyalosi kislány és családja hagyott hátra nekünk. Egy olyan népviseletmintát-alapot, amit szülőfalunkban egy letűnt korban viseltek őseink. Hisz ahhoz semmi kétség nem fér, hogy valamikor az étfalvi, zoltáni, gidófalvi, fotosi, martonosi testvérfalukban élő lányok-legények székely népviselete olyan volt, mint amilyent Kölcze Piroska megalkotott. Mert neki nem volt nehéz: nem kellett régi folyóiratokból ihletődnie, hisz ott volt az anyukája, nagymamája, nagytatája székely ruhája, amit kivéve a szekrényből vagy a padláson tartott ládából, egy-egy darabot kivágva, majd azokat összevarrva felöltöztethette Zsuzsi és Andris babát. Piroska kincse itt van előttem, az ablaküveg mögött. De a mi kincsünk is!

Talán egyszer majd kerül valaki, akár egy gidófalvi, fotosmartonosi, étfalvazoltáni, angyalosi, aki varrni fog egy ugyanolyan székely ruhát, mint amilyen a Kölcze Piroskáé, s ha nem is akadna, aki ebbe beleöltözne és méltósággal viselné, de legalább azt egy védett helyen őriznénk és büszkén mutogathatnánk a falunkat meglátogató idegeneknek, s a mutogatás mellett elmondanánk azt is, hogy ezt a ruhát a valamikor itt élő székely őseink viselték.

G. Szabó Ferenc