A nagy múltú kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad történetének kiemelkedő mérföldköve január 25-i fellépésük a Nemzeti Színházban. A Molnár János informatika szakos tanár által vezetett színjátszó csoport meghívást kapott a X. Pajtaszínházi Szemlére, ahol bemutatta rituális színházi előadását, Arany János Ágnes asszony című balladáját. A 2014-ben indult Pajtaszínházi Szemle a Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság programja, melynek célja elsősorban az anyaországi amatőr színjátszó körök támogatása, mentorálása, valamint a közösségformálás. A programban részt vevő csoportok fellépési lehetőséget kapnak a Nemzeti Színházban a magyar kultúra napja ünnepéhez időzítve. Idén az anyaország 19 vármegyéjét képviselő 19 település színjátszó csoportja mellett három Kárpát-medencei társulat is részt vehetett a jubileumi rendezvényen. Erdélyt a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács ajánlására a kovásznai diákszínjátszók képviselték, míg Felvidéket a csicsói, Vajdaságot pedig a magyarkanizsai színjátszók. Minden előadást nagy érdeklődés kísért mind a közönség, mind pedig a színházi szakma részéről. A csoportok az oklevelek mellett személyre szóló értékelést kaptak. A kovásznaiak előadásából kiemelték az átélést, az egymásra való odafigyelést és a koncentrációt – tájékoztatott Molnár Júlia, a diákszínpad lelkes közreműködője.

A kovásznai diákok gondolatait Szabó Renáta foglalta össze: „Hihetetlen számunkra, hogy ilyen fiatalon a Nemzeti Színház világraszóló deszkáin léphettünk fel. Ez egy olyan kiváltság, amely nem mindenkinek adatik meg. Úgy gondoljuk, a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad történetében ez egy különleges mérföldkő, amelyre mindig büszkék leszünk. Az, hogy egy kisvárosból indulva eljutottunk idáig, bizonyítja, hogy a kitartás, a szenvedély és az összetartó csapatmunka hatalmas dolgokra képes. A Nemzeti Színház légköre egészen lenyűgöző volt. Amikor beléptünk a színpadra, éreztük annak a helynek a súlyát és jelentőségét, ahol Magyarország legkiválóbb színészei is álltak már. A reflektorfény, a színpad, a hatalmas nézőtér felejthetetlen élményt nyújtott, ami egész életünkre hatással lesz.”

Az előadáson a közönség soraiban számos olyan néző is volt, aki Kovásznáról származott el Budapestre. Közülük Nagy István nyilatkozott lapunknak. „Volt diákszínjátszósként el tudom képzelni, mekkora élmény lehetett a mostani fiataloknak fellépni azon a színpadon, ahol Prielle Kornélia, Bodrogi Gyula vagy éppen az »új Petőfi« – Berettyán Nándor – is fellépett. 1998-ban mi is játszottunk Budapesten, Illyés Gyula Dupla vagy semmi című darabját adtuk elő. Az előadást látta Illyés Gyula lánya is, utána az öltözőben sírva köszönte meg, hogy Molnár János tanár úr színre vitte a darabot. Kb. ugyanilyen érzés lehetett a mostani fiataloknak színre vinni Ágnes asszony balladáját” – mondta Nagy István. Hozzátette: „Külön élmény volt olyan emberekkel találkozni, akikkel több éve nem sikerült, és mind-mind kovásznaiak. Az is megtiszteltetés számomra, hogy meghívást kaptam a Debreceni Ady Endre Gimnázium magyar és könyvtár szakos tanárától, Juhász Zsuzsától az őszi hagyományos »kőrösis« fellépésre is. Minden év novemberében a kovásznai diákok Debrecenbe utaznak fellépni és bemutatni egy-egy új darabot Molnár János rendezésében. Szívesen vettem a gesztust, és jólesik, hogy ennyi év után is emlékeznek, emlékezünk a szép dolgokra, és mindez a magyar kultúra napján kiteljesedhet egy fellépéssel, találkozással a Nemzeti Színházban.”