Grönland a Föld legnagyobb szigete, ugyanakkor legritkábban lakott régiója és egyike a bolygó legészakibb lakott helyeinek, terület szerint a világ negyedik legnagyobb közigazgatási egysége. A sziget Dánia autonóm tartománya. Földrajzilag Észak-Amerikához, politikailag a dán fennhatóság miatt Európához tartozik.
Nevének jelentése „zöld föld”, az őslakos eszkimók nyelvén a sziget neve Kalaallit Nunaat (magyarra lefordítva „Emberek országa”). Területe 2 166 086 négyzetkilométer, lakossága 56 ezer fő, etnikai megoszlás szerint 88 százalék inuit (eszkimó), 12 százaléka pedig dán származású. Fővárosa Nuuk, korábbi neve Godtháb, a dél-nyugati parton terül el, itt él a lakosság egyharmada. A sziget 84 százalékát vastag, egybefüggő jégtakaró borítja, csupán egy legfeljebb 20 kilométer széles partmenti sáv jégmentes. Ezen a „peremen” él szinte az egész lakosság. Az Északi-sark közelében fekvő sziget stratégiai jelentőségét földrajzi elhelyezkedése és gazdag – jórészt még feltáratlan – ásványkincs-lelőhelyei adják. Donald Trump elnök nyilatkozatai szerint Grönlandot az USÁ-hoz akarja csatolni, megvásárolná Dániától vagy ha kell, katonai erővel foglalja el.
Történelmi háttér
Grönland ismert történelmének kezdete szorosan összefonódott a vikingek történelmével, akik skandináv származású kereskedők, hajósok és harcosok voltak. A viking szó mögött nem annyira etnikum, hanem foglalkozás állt. Európa felől a norvég Gunnbjörn érte el először a „nagy jégtáblát” 900 körül. 982-ben a viking Vörös Erik (Erik Thorvaldsson) kezdte el kolonizálását, aki a Julianechaab-fjord mellett talált üde fű láttán „Graenland”-nek (zöld földnek) nevezte el. Első európaiként az általa vezetett expedíció tagjai telepedtek le a szigeten a 980-as években. Grönland a 10. század végén a Norvég Királyság birtoka lett. 1397-ben a megerősödött Dánia kiterjesztette befolyását Norvégiára (és Svédországra), létrehozva a Kalmari Uniót I. Margit dán királynő jogara alatt. (Kalmar dél-svédországi város). Ezzel Dániáé lett minden norvég birtok, így Grönland és Izland is. Közben, 1523-ban Svédország kilépett ebből a perszonáluniók sorozatára épülő észak-európai birodalomból, de Norvégia egészen 1814-ig, annak teljes széteséséig része maradt. A Kalmari unió megszűnésével a tengerentúli területek – így Grönland és Izland is – Dánia fennhatósága alatt maradtak.
A második világháború alatt az USA a Monroe-doktrínára hivatkozva (ne legyenek európai gyarmatok az amerikai kontinensen) megszállta Grönlandot és az amerikai hadsereg a háború után is ott maradt. 1946-ban Harry Truman, az USA elnöke felvetette a sziget megvásárlásának lehetőségét, de a Dániának tett ajánlatot nem fogadták el. 1949-ben mindkét ország tagja lett a NATO katonai szövetségnek. Egy 1951-es amerikai–dán szerződés jelentős szerepet biztosított az Egyesült Államoknak Grönland védelmében. A „nagy jégtábla” észak-nyugati részén, az Északi-sarkkörtől 1200 kilométerre létesített Thule légibázison eredetileg amerikai harci repülőgépek állomásoztak, de az évek során a korai előre jelző rakétavédelmi rendszernek is része lett. Ma a grönlandi Pituffik amerikai űrbázis stratégiai helyszínként szolgál a rakétavédelmi és űrfelügyeleti küldetésekhez.
A dán uralom alatt Grönland státusza több ízben is megváltozott. 1953-ban gyarmatból Dánia tartományává alakult, majd 1979-ben önkormányzatot kapott, melyet 2009-ben megújítottak. Államfője a dán uralkodó (jelenleg X. Frigyes király). A törvényhozó hatalmat az egykamarás, 31 tagú parlament gyakorolja. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és kormánya kezében van. 1973-ban Dánia csatlakozott az EU elődjét jelentő Európai Gazdasági Közösséghez (EGK) és „magával rántotta” Grönlandot is. 1985-ben Grönland egy népszavazás nyomán kilépett az EGK-ból, mivel nem értett egyet annak a halászattal kapcsolatos előírásaival és a fókabőr-termékekre vonatkozó tilalmával.
Természeti adottságok
Grönland területének túlnyomó része az északi sarkkörön belül fekszik, éghajlata arktikus. Eső sohasem esik, hóesés azonban bármelyik hónapban előfordul. Az októbertől márciusig tartó hosszú tél idején a hőmérséklet heteken át mínusz 40 Celsius-fok is lehet. Időjárása szeszélyes, rendkívül változékony. A hó, köd és a szél országaként is emlegetik. Növényzete szegényes. A jégmentes partot, főleg a fjordokat harangvirág, kamilla, gyermekláncfű és kis bokrok tarkíthatják. Sajátos állatvilága gazdagabb, a szárazon jegesmedve, sarki róka, grönlandi farkas, sarki nyúl, pézsmatulok él, a vizekben (tengerben) pedig halak, fókafélék és cetek (bálnák és delfinek). A természeti adottságok nagyban kihatottak a szigetlakók mindennapi életére is. A lakosság fő megélhetési forrása a halászat és a fókavadászat. Előbbiből a népesség egyharmada él, utóbbi pedig 10 ezer ember jövedelmét biztosítja. (Az EGK-s tagság idején mindkettő veszélybe került). Becslések szerint a grönlandiak legalább egyötöde vándorló halász-vadász életmódot folytat. Földművelésre még a keskeny partmenti sáv sem alkalmas, a dél-nyugati part gyér legelőin folyik jelentéktelen juh- és rénszarvastenyésztés. A hal és a haltermékek a teljes export 90 százalékát teszik ki. A halexport mellett az évek során egyre növekvő turizmus jelent komolyabb bevételt. A hazai össztermék értéke 2005-ben 1,7 milliárd amerikai dollár volt, ennek a felét a koppenhágai támogatás tette ki.
A természeti adottságok nagyban kihatottak az infrastruktúrára. A grönlandi közutak hossza 150 kilométer, ez mind településeken belüli. A települések között nincsenek utak, ezért egyik kisvárosból a másikba csak repülőgéppel vagy helikopterrel lehet eljutni. Egyéb lehetőség még kis távolságokra nyáron a part menti hajózás vagy a szárazföldön a kutyaszán. A szigeten vasútvonal nincs, de repülőterek, kikötők, iskolák, kórházak és kulturális intézmények épültek.
Nagyjából ez van Grönlandon a föld felett – de mi van a föld alatt?
Ásványkincsek
A 20. század elején Grönlandon megindult az ólomérc és a kriolit (alumínium előállításához használt érc) bányászata, ami sokáig óriási bevételt jelentett. Közben a készletek kimerültek, a kriolitbánya 1987-ben bezárt. A szigetnek ásványkincsei vannak bőven. Gazdag olyan – jórészt még feltáratlan – altalajkincsekben, mint a vasérc, réz, ólom, cink, urán, ritkaföldfémek, arany, ezüst, rubin, tórium, grafit, márvány, valamint szén, kőolaj és földgáz. Ezek nagy része még az állandó jég alatt van. Mindenekelőtt a nagy uránkészleteket és az olajmezőket lehetne viszonylag könnyen hasznosítani. Kivételesen nagy üzletet jelent továbbá a modern technikai eszközökhöz elengedhetetlenül szükséges ritkaföldfémek (földpátok) kiaknázása. Ezek jövedelmére a grönlandiaknak égetően szükségük van, jelenleg ugyanis a dánok pénze nélkül nem tudják fenntartani magukat. A nyersanyagkészletek megvannak, iparosítani lehetne (és gazdasági szempontból indokolt is), de hiányzik a megfelelő létszámú és képzett munkaerő, a grönlandiak pedig az iparosítás kapcsán nemcsak a környezetszennyeződéstől tartanak, hanem a bevándorlástól is. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a kínai tőke itt is nyomul.
Harc az Északi-sarkért
Az Északi-sarkvidék ellenőrzéséért már jó ideje folyik a harc: a jég visszaszorulásával hajózhatóvá váló tengeri útért, a gopolitikai jelentőségű területért, de emellett (s talán elsősorban) azért, ami alatta van.
Oroszország az elmúlt évtizedekben fokozta katonai jelenlétét a térségben: egyharmaddal több katonai bázissal rendelkezik az Északi-sarkvidéken, mint a NATO összes tagja együttvéve. Figyelemre méltó, hogy újra megnyitotta az Új-Szibériai szigeteken lévő, 1993-ban bezárt támaszpontját. Itt található továbbá az Orosz Haditengerészet egyik flottája, az Északi Flotta. (A másik három orosz tengeri flotta a Fekete-tengeri, a Balti-tengeri és a Csendes-óceáni Flotta.)
Most úgy tűnik, hogy az USA sem akar lemaradni. Donald Trump elnök többször hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak Grönlandot is ellenőrzése alá kell vonnia. 2019-ben egy amerikai szakértő azt mondta: „Akié Grönland, azé az Északi-sarkvidék. Ez a legfontosabb stratégiai hely az Északi-sarkvidéken és talán a világon”. 2018-ban az amerikaiak újra felállították az Egyesült Államok 2. Flottáját, amely az Észak-Atlanti-óceánért felelős. Az idézett szakértő javasolta, hogy ennek a flottának Grönlandon legyen a bázisa.
A még érintetlen energiaforrások és a globális felmelegedés okozta jégolvadás nyomán megjelenő új szállítási útvonalak miatt Kína úgyszintén csatlakozott a régióért folyó „versenyfutáshoz”. Annak ellenére, hogy 1500 kilométerre terül el a sarkkörtől, Peking nyíltan kijelentette, hogy „sarkvidék-közeli” államként tekint magára, fontos politikai és gazdasági érdekei fűzik a területhez, amelyeket érvényesíteni is fog. A 2013-ban bejelentett „Egy övezet, egy út” program fő célja, hogy az Északi-sarkot is bekapcsolják az Új Selyemút útvonalba és létrehozzák az Északi-sarki Selyemutat. Ebben fő szerepet a jégtakaró visszaszorulása miatt megnyíló új hajózási útvonalak jelentenék az északi (ma még) Jeges-tengeren és a Bering-szoroson át. Ezek lényegesen lerövidítenék az Európa és Ázsia közötti utat a Szuezi-csatornán áthaladó útvonalhoz viszonyítva. (A klímaváltozáshoz az elnevezések is igazodnak: Jeges-tenger helyett újabban Északi-sarki-óceánként hivatkoznak a Kanada, Grönland, Norvégia, Oroszország és az Egyesült Államok határolta vízfelületre.) Az orosz–ukrán háború kétségtelenül hatással van a nagyhatalmi stratégiákra, a világrend alakulására és a világpolitikai kapcsolatok átrendeződésére. Átrajzolódnak a geopolitikai realitások a nagyhatalmak célkeresztjébe került Északi-sarkvidéken, így Grönlandon is.
Németh Csaba
