Kanada Oroszország után a Föld második legnagyobb kiterjedésű országa. Területe 9 970 610 négyzetkilométer, lakossága 2023-ban 40,1 millió volt. Neve a kanata (jelentése: falu, tábor, település) huron vagy irokéz szóból származik. Az európaiak megjelenése előtt az Ázsia felől a Bering-szoroson át érkező indián őslakók és eszkimók népesítették be. Keleti partvidékét 1000 körül norvég vikingek keresték fel. Európa számára azonban a kanadai területek csaka 15. századtól kezdődően váltak ismertté. Az olasz Giovanni Caboto (John Cabot) 1497–98-ban felfedezte Új-Fundlandot, és Anglia gyarmatává nyilvánította. 1534–1536 között Jacques Cartier francia hajós felderítette a Szent Lőrinc folyó menti területeket, és Franciaország birtokának nyilvánította azokat.

Francia és angol gyarmatosítás

A tulajdonképpeni francia gyarmatosítás Québec (1608) és Montréal (1642) városok alapítása után kezdődött. Az Új-Franciaország nevű gyarmat az Atlanti-óceántól a Nagy-Tavakig terjedt. A francia felfedezők a Nagy-Tavak vidékéről leereszkedtek a Mississippi völgyében a Mexikói-öbölig, és észak-amerikai területen még egy francia gyarmatot alapítottak: Louisianát. A Hudson-öböl vidékén 1670-ben megkezdte működését az angol Hudson Bay Company kereskedelmi és gyarmatosító társaság. A térség birtoklásáért folyó angol–francia rivalizálás hosszú háborúskodáshoz vezetett. Franciaország 1713-ban az utrechti békében Új-Fundlandról és Acadiáról (Új-Skócia) lemondott Anglia javára.

Az 1756–1763-as hétéves háborúban az angol csapatok legyőzték a francia hadsereget, és elfoglalták az első észak-amerikai francia gyarmat egész területét, Québeckel együtt. Az 1763-as párizsi békeszerződés ezt a helyzetet szentesítette. A terület akkor kapta a Kanada nevet.

1770-ben Juan Perez spanyol hajós felderítette Kanada csendes-óceáni partvidékét, de Spanyolország 1790-ben lemondott róla Anglia javára.

Az 1774-ben kihirdetett Québec-törvényben a győztes angolok vallásszabadságot és az addigi törvényeik tiszteletét biztosították a francia telepeseknek. A Kanada és az akkor függetlenné vált Amerikai Egyesült Államok közötti határt az 1783-as versailles-i szerződésben állapították meg.

Domínium

A brit észak-amerikai alkotmányozó törvény révén 1867-ben az ország keleti tartományaiból megalakult Kanada Domínium (1867–1931), amely szövetségi és tartományi kormánnyal, illetve kormányokkal, kétkamarás szövetségi parlamenttel, szenátussal és képviselőházzal rendelkezett. Új területek bekebelezése és a Londontól való függetlenedés következett. A Domínium magvát képező négy tartományhoz (Québec, Ontario, Új-Skócia és Új-Brunswick) rendre még más hat tartomány (addig brit gyarmat) csatlakozott: Manitoba (1870), Brit Columbia (1871), Prince Edward-sziget (1873), Alberta (1905), Saskatchewan (1905), valamint Új-Fundland és Labrador (1949). A tíz tartományhoz még két terület, az Északnyugati Terület és Yukon Terület is csatlakozott, s így alakult ki Észak-Amerikában az az ország, amely az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán között a 49. szélességi körtől az északi Jeges-tengerig terjed. 1925 óta Kanada magának követeli az Arktiszt (Északi-sarkvidéket), de nem nagy sikerrel. 1999. április elsején Nunavut („A nép országa”) körzet – amely tizenkétezer választópolgárának 85 százaléka inuit, azaz eszkimó – különvált az Északnyugati Területtől, és Iqualuit székhellyel sajátos önkormányzati státussal rendelkező területté alakult.

1871-ben befejeződött a brit csapatok visszavonása Kanada Domíniumból, Halifax kikötő kivételével. A szövetségi kormány egyre inkább a puszta Kanada megnevezést használta a hivatalos dokumentumokban. A transzkanadai vasútvonal építésének befejezése (1885) Halifax és Vancouver között nagy lendületet adott a gazdasági növekedésnek. Az 1931. december 11-i westminsteri statútum megszüntette Kanada szuverenitásának utolsó, lényegesebb korlátait, és a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjának ismerte el.

Kanada az ENSZ alapító tagjai közé tartozik, 1949 óta tagja a NATO-nak, 1972-től pedig megfigyelői minőségben az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) is. Államformáját tekintve alkotmányos monarchia, államfője Nagy-Britannia uralkodója (jelenleg III. Károly király), akit az általa öt évre kinevezett, a kanadai miniszterelnök által javasolt főkormányzó képvisel.

Québec és...

Kanada tíz tartományból és három területből álló szövetségi állam. A szövetségi (központi) kormányon és kétkamarás parlamenten kívül minden tartománynak – szövetségi államnak – egykamarás választott törvényhozó testülete, valamint kormánya van. A területek politikai hatalma kisebb, ami lakosságukat több szempontból hátrányosan érinti. A két évszázados múltra visszatekintő etnikai, nyelvi és kulturális különbségek és az azokból fakadó ellentétek az angol-kanadaiak (a lakosság háromnegyed része) és a francia-kanadaiak között (a lakosság csaknem egynegyede, melynek túlnyomó része Québec tartományban összpontosul) gyakran kiéleződtek.

Québec múltja gazdag francia hagyományokban. De az angolok fokozatosan visszaszorították a franciákat. Québec franciái az ország angol többsége által elnyomottnak érezték magukat. A szeparatista mozgalom a hatvanas évek elején kezdett fellendülni, hangsúlyozva a québeci francia közösség nemzeti törekvéseit. Franciaország elnökének, Charles de Gaulle tábornoknak emlékezetes 1967-es látogatása új és döntő lökést adott az elszakadást célzó mozgalomnak. A tábornok-elnök a montréali városháza erkélyéről éltette a „szabad Québecet”. A közben megjelent politikai párt, a szeparatista Québeci Párt megnyerte a tartományi választásokat, és maga alakított helyi kormányt. 1980-ban népszavazást tartottak Québec állami függetlenségéről. Ezt – mint ahogy a későbbi hasonló népszavazásokat is – a szeparatisták elvesztették, állítólag azért, mert a québeci lakosság attól tartott, hogy a létrejövő független államuk világpiaci áron lenne kénytelen beszerezni teljes kőolajszükségletét. Ha valóban így történt, azokat igazolja, akik úgy szokták jellemezni Québec népét, mint francia kultúrájú és amerikai civilizációjú embereket.

…az olaj ára

A kanadai föderáció területén a lakosság és a természeti kincsek megoszlása nagyon egyenlőtlen. A fejlett feldolgozóiparral rendelkező, energiafaló Québec és Ontario keleti tartományokban Kanada lakosságának kétharmada él. A nyugati Alberta tartományban – például – a lakosság alig egytizede él, de ez a tartomány adja a hazai kőolaj- és földgázkitermelés 85–90 százalékát. A természeti kincsekben gazdag nyugati tartományok az energiahordozók (főleg szénhidrogének) árának emelésében érdekeltek, de a nem nyugati kanadaiak nem akarnak többet fizetni. „Az energiavita feldarabolhatja az országot” – figyelmeztetett a szövetségi kormány egyik minisztere.

Egy 1980-as felmérés szerint az albertai lakosság 70 százaléka vélte úgy, hogy a szövetségi főváros, Ottawa megrövidíti őket. Ugyanakkor a megkérdezettek többsége azt vallotta, hogy a nyugati tartományokat több szál fűzi az Egyesült Államokhoz, mint Kanada más részeihez. A „kelet–nyugati” vita, amely – sokak szerint – a nemzeti dezintegrálódás folyamatát élteti Kanadában, tágabb, észak-amerikai vonatkozásban az integráció útját egyengetheti. A déli kolosszus „szívó” hatása szinte megállíthatatlannak tűnik.

Ahogy Washingtonban látják

A Kanada és az Amerikai Egyesült Államok közötti határ két nem egymást követő szakasza – az egyik Kanada déli része és az USA északi része (6416 kilométer), a másik pedig Kanada nyugati része és Alaszka (2477 kilométer) között – a maga 8893 kilométerével a világ leghosszabb szárazföldi határa. Washington nehezményezi, hogy a föderatív monarchia nem lép fel kellő határozottsággal és hatékonysággal az illegális migráció és a kábítószer-csempészet ellen.

Amióta az északi-sarki jég lassan elkezdett visszahúzódni (a globális felmelegedés következményeként), a térség iránt a még nem használt hajózási útvonalai és a még feltáratlan ásványkincsei miatt több ország érdeklődik és verseng. Az Egyesült Államok Oroszországot tekinti fő vetélytársának az Északi-sarkon, a második helyre Kínát teszi. Washingtonban többen úgy látják, hogy a „szabad” Nyugat csak akkor tudja ellensúlyozni Oroszország óriási előnyét és túlsúlyát az Északi sarkvidéken, ha Kanada (és Grönland is) az Államokkal egyesül. Ennek érdekében Donald Trump elnök – amint mondta – nem alkalmazna katonai erőt, hanem a gazdasági erőre támaszkodna, hogy Kanadát az általa kijelölt útra terelje. (25 százalékos vámot vetne ki a kanadai termékekre az USA, ahová Kanada exportjának 75 százaléka irányul, és amitől közel kétmillió kanadai lakos megélhetése függ.)

Németh Csaba