Több mint száz megszólaló, visszaemlékező, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségéhez különböző módon kötődő, annak tevékenységeiben feladatot vállaló tanító, tanár, hagyományőrző, közösségi szervező, támogató, szervezeti vezető tárgyszerű, de időnként személyes hangvételű elbeszéléseit tartalmazó, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) eddigi harmincöt évének történéseit fényképekkel is illusztráló kötetet adott ki a kolozsvári székhelyű Polis Könyvkiadó. Az esztendők bernice című kiadványhoz megfogalmazott ajánlásában Dávid Gyula kiadóigazgató arra kéri az olvasót, fogadják szeretettel ezt a könyvet, fogadják szívükbe azokat, akiknek a munkája benne kitárulkozik, s főképp azokat, akikért mindez történik.
A kezdetek
„1990. február 18-án Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár épületében találkoztak a csángó magyarok. Kallós Zoltán és Ősz Erőss Péter után Duma Ioanel is elmondta elképzeléseit, többen hozzászóltak, így Nagy Emma, Csicsó Péter, Bernárd Antal, Farkas János, ifj. Erőss Péter és Nyisztor Tinka is. A találkozóra Pusztinából, Klézséről, Dioszénből is érkeztek csángók. A kezdeményezők Székelyföldre elszármazott moldvai magyarok voltak, és székely segítőik” – a kötetben ez az első bejegyzés az MCSMSZ alapításáról. A szerkesztők – Ferencz Éva, Hegyeli Attila és Vajda Éva – ilyen tárgyszerű, rövid tudósításai révén időrendi sorrendben, évről évre követhetőek a történések, ezek a szövegrészek képezik az alapot, terjedelmileg ellenben jóval nagyobb teret kapnak az interjúk és a felkérésre megírt visszaemlékezések.
Tájékoztatnak a szövetség 1991-es bejegyzéséről, a Csángó Újság – a későbbi Moldvai Magyarság – alapításáról, a csíkszeredai József Attila Általános Iskolába befogadott csángó diákok helyzetéről, a hagyományok felelevenítésének szándékáról, a magyar misére vonatkozó kérelemről, az első lészpedi, szabófalvi és magyarfalusi magyarnyelv-oktatási törekvésekről. Az intézményes magyar nyelvű oktatás és a kulturális élet megszervezése érdekében 1995-ben Klézsére tervezett MCSMSZ-közgyűlésre érkezőket, RMDSZ-képviselőket helyi és Bákó megyei szélsőséges csoportok bántalmazták, az adományba hozott magyar nyelvű tankönyveket elégették, ebben a helyi római katolikus egyház vezetőinek is szerepe volt – erről is olvashatunk a könyvben.
Lábnyiki hagyományőrzők a 48. Tatros Forrásánál - Csángó Fesztiválon Gyimesközéplokon. Fotók: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
Lépések oktatásügyben
1997-ben Bákóba költözik a szövetség, egyre több szerephez jutnak a népművelők, önkénteseket toboroznak a fakultatív magyar oktatás érdekében, folyamatosan kérik a magyar nyelvű mise bevezetését a jászvásári püspöktől. 1999-ben MCSMSZ-küldöttség vesz részt Brüsszelben a Regionális Bizottságnak a legelesettebb kisebbségi kultúráknak szentelt ülésén, ugyanebben az esztendőben a szülők kérésére, Kötő József oktatásügyi államtitkár közbenjárására engedélyezték az anyanyelvi órák bevezetését a klézsei iskolában.
2000-ben Andrei Marga tanügyminiszter aláírta azt a rendeletet, amely lehetővé teszi a magyar nyelvű oktatás újraindítását a moldvai csángó magyarok által lakott településeken. Bár a gáncsoskodások, megfélemlítések folytatódtak, először Pusztinán és Klézsén, majd több településen is elindult a magyar nyelv oktatása heti három órában az iskolában.
A csángók jobb megismerése céljából csángó napokat szerveztek Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, konferenciák, tudományos értekezletek követték egymást, székelyföldi zenészek kezdtek oktatni Moldvában, a nem minden kényelmet biztosító, házaknál tartott iskolán kívüli oktatás helyszínein egyre színesebb tevékenységeket folytattak, és a kezdettől a Hegyeli Attila irányításával működő oktatási program egyre több gyermeket vonzott. Ebben nagy szerepet játszott a Csíkszeredában érettségiző, hazai és magyarországi egyetemeken végzett csángó fiatalok hazatérése, a székelyföldi pályakezdők egyre nagyobb számú jelenléte Moldvában. Ennek köszönhetően jelenleg harmincöt településen tanulják a csángó gyermekek a magyar nyelvet, vesznek részt hagyományőrző tevékenységeken, az MCSMSZ mindennemű programjait közel 160-an működtetik.
Elindultak a versmondó, balladamondó, népdaléneklő versenyek, táborok, fesztiválok, a moldvai csángók évről évre részt vettek a csíksomlyói búcsún, a bajban segítették egymást, mint például a 2005-ös trunki, rekecsini árvíz alkalmával, de amint terebélyesedett a tevékenység, egyre érezhetőbbé vált a pénzhiány. Erre érkezett válaszként 2005-től megkezdte működését a keresztszülőprogram, 2007-ben megalakult a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület a csángó gyermekek magyar nyelvű taníttatása érdekében.
Lészpedi gyermekek Sepsiszentgyörgyön
Magyar házak építése
A magyar kormány támogatásával megkezdődött a magyar házak építése a moldvai csángó falvakban, Pusztina, Frumósza és Csíkfalu után negyedikként Lábnyikban avattak korszerű létesítményt az oktatás számára 2007-ben, amely 2009-ben kibővült táborközponttal, 2020-ban rendezvénycsűrrel és tájházzal. Lábnyik igazi központjává vált a csángó oktatásnak, kultúrának és hagyományőrzésnek, ahol egyszerre több csángó faluból érkező gyermeket is tudnak fogadni.
A magyar kormány támogatásával a moldvai csángó falvakban létrehozott huszonegy magyar ház – olykor felépítésük engedélyeztetésének buktatói ellenére – jól és hasznosan működik, ezek létesítésének lépéseiről is bőségesen olvashatunk Az esztendők bernice című kiadványban. A magyar kormány magas rangú képviselői, a Magyar Országgyűlés elnöke, alelnöke, a parlament külügyi bizottságának elnöke és sokan mások – sőt, 2018-ban Áder János személyében először látogatott el magyar államfő a moldvai csángó közösségbe – nem távolról szemlélték a történéseket, hanem folyamatos jelenlétükkel jelezték, integrált csángó fejlesztési programban gondolkodnak.
Ezzel az üzenettel érkezett 2019 júniusában Bákóba az ottani Magyar Ház avatására Járai Zsigmond miniszterelnöki megbízott, a csángó–magyar együttműködés koordinátora, aki elmondta, az átfogó koncepció, az egységes fejlesztés érdekében a 2000-ben indult és 2012-től hét éven keresztül a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) irányításával működő moldvai magyar oktatási program lebonyolításával a magyar kormány újból a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét bízza meg. Tavaly májusban Orbán Viktor miniszterelnök fogadta Polgár László jelenlegi MCSMSZ-elnököt, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának küldöttsége többször ellátogatott moldvai csángó településekre, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat is több alkalommal visszatért Csángóföldre – ezek mind a csángókkal való törődés, a magyar nemzethez tartozás erősítésének jelei.
2019. január 27-én tartották az első magyar nyelvű szentmisét Bákóban a Szent Miklós-templomban, amit Nyisztor Tinka, a moldvai magyar misézés ügyében 1990 óta eljáró pusztinai néprajzkutató, abban az időben az MCSMSZ vallási ügyekért felelős vezetője méltán tekinthet saját eredményének is. A könyvben jelzi, a jászvásári római katolikus püspökség 1884 óta jegyzett történetében először fordul elő, hogy az egyházmegye területén annak vezetése által elrendelt rendszeres (havi egy) magyar nyelvű misére kerül sor.
Moldvai csángó zarándokok a pönkösdi búcsún Csíksomlyón
Egy szelet csángó történelem
A Polis Könyvkiadónál megjelent kötetben bemutatott harmincöt esztendő nem csak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége története, háromszáz oldalon át végigkövethetőek az egyes lépések előzményei, ezáltal maga a moldvai csángó történelem egy jelenkori szelete. A kiadvány értékes mellékletet is tartalmaz, amelyben az MCSMSZ cselekvési helyszíneiről rövid ismertetőt közölnek, valamint azoknak a hosszú névsorát, akik az elmúlt harmincöt esztendőben előrevitték a csángó ügyet. A szövetség elnökei voltak: Erőss J. Péter+ (1990–1991 és 1993–1997), Bartos János+ (1991–1993), Csicsó Antal (1997–2000), Bartha András (2000–2003), Bilibók Jenő megbízott elnök (2003–2004), Róka Szilvia (2004–2007), Solomon Adrián+ (2007–2014). 2014-től napjainkig Polgár László vezeti a szövetséget.
Arról, hogy mi a feladat a következő harmincöt évben, Hegyeli Attila a végszóban ekképpen nyilatkozik: „A következő évtizedek kihívásának azt látom, hogy fogunk-e tudni az egyre romló nyelvvesztési folyamatban élő csángó közösséghez kapcsolódni, meg tudjuk-e szólítani a csángó fiatalokat, meg tudjuk-e szólítani a városi és nagyközségekben városiasodó moldvai csángó közösségeket és családokat, el tudunk-e jutni hozzájuk az üzeneteinkkel, és elég vonzóvá tudjuk-e tenni a programjainkat, hogy ők ezekhez kapcsolódni tudjanak. (…) Stratégiaépítést úgy érdemes csángókérdésben művelni, hogyha hosszú távon az a cél, hogy a kisközösségeket önállósítsuk, ők maguk kezdeményezzék aztán majd a különböző tevékenységeket, rendezvényeket, oktatást, egyebet.”
És végül magyarázat a címadásra: a bernic, bernyóc, bernyéc házi szövésű hosszú öv, amellyel a csángó lányok, asszonyok a katrincát rögzítik. Jelen kötet bernicként fogja össze ezt a nehézségekkel, de örömökkel, sikerekkel is teletűzdelt harmincöt esztendőt, bízván abban, hogy ez az összetartó, megtartó erő elég erős lesz még jó sokáig.
