Svájcban van leginkább meghonosodva az a rendszer, hogy a termelők, termék-előállítók és kereskedők vagy értékesítők egymásra támaszkodva és építkezve alakítanak ki egy olyan zárt rendszert, aminek köszönhetően mindenki jól jár: van munkahely, a fogyasztók helyi, kézműves – így egészséges – termékhez jutnak és pezseg a gazdaság is. Ez a modell él Háromszéken is, amint az kiderül a szászfalusi Kovács Kamra tulajdonosaival készített riportunkból.
Anyósreceptek
Kovács Zsigmonddal és nejével, Katalinnal szászfalusi otthonukban beszéltünk meg találkozót, amely egyben a kisvállalkozásnak, a Kovács Kamrának is otthont ad. A kezdetekről a családfő mesélt. „Az egésznek az ötlete – mondjuk úgy, hogy a szikra – 2018-ban pattant ki. Anyósom nagyon jó háziasszony volt, sok receptjét nejem is elsajátította, hogy ne menjenek kárba a régi, hagyományos dolgok. Az alapelképzelés az volt, hogy az általunk megtermelt zöldségekből, amit nem használunk el, feldolgozzuk és eladjuk. Első lépésként saját pincénkben az anyagiak függvényében alakítottunk ki egy kezdetleges manufaktúrát, mivel nem volt meg a hátterünk a szakszerű felszerelés megvásárlására” – magyarázta az első lépéseket Kovács Zsigmond. Felmerült azonban egy lehetőség, a Bethlen Gábor Alapítvány akkoriban hirdetett meg egy pályázatot zöldség- és gyümölcsfeldolgozók létesítésére. „Négy és fél millió forint értékű pályázatot nyertünk, abból a pénzből már tudtunk vásárolni főzőkazánt, üstöt, szecskálót és palackozógépet. Ez segített hozzá, hogy kicsivel nagyobb tételben tudjunk dolgozni” – vázolta az alapok lerakását a gazdálkodó, aki szerint így 2019-ben már sikerült beindítani a vállalkozást.
Megszületett a zárt eladási lánc
Helyzetüket könnyítette, hogy rokonsági alapon szoros kapcsolatot ápolnak egy torockószentgyörgyi panzióval, amely a késztermékek 75–80 százalékát átvette és a vendéglátásban értékesítette. „Ez volt az alap, de két évvel ezelőtt – Könczei Csaba képviselő közbenjárásával – részt vettünk a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron, így alakultak ki jól működő magyarországi kapcsolatok is, amiket azóta is ápolunk.” De jöttek a további fejlesztési lehetőségek is. „Ezelőtt három évvel keresett meg a LAM Alapítvány igazgatója, hogy van egy pályázat, amit ők teljes egészében levezényelnek, mi csak a belegyezésünket adjuk. Ez volt a zárt eladási lánc. Az újabb sikeresen megnyert pályázatnak köszönhetően tudtunk vásárolni egy teljesen új hűtőkocsit, amellyel most már nyáron is gond nélkül szállíthatjuk a feleségem és két lányunk által készített késztermékeket.”
A vállalkozás alapját most már a zárt értékesítési lánc képezi. „Ez kialakított egy olyan kis kört, ami révén több kapu kinyílik. Ha többen vagyunk, akkor erősebbek vagyunk, nagyobbat lehet dobbantani. Illyefalván van egy nagyon ügyes zöldségtermesztő, aki több hektáron termeszt zöldséget, fóliában és termőföldön egyaránt. Szinte mindent megtermel, amit mi feldolgozunk. Szintén Illyefalván van egy üzlettársunk, aki a mi termékeinket is értékesíti. Vagyis az is nagy segítség, hogy az Illyefalván megtermelt, Szászfaluban feldolgozott zöldségek a háromszéki fogyasztókhoz is eljutnak. A lánc alapját az képezi, hogy minden hatvan kilométeres körzeten belül van, így a termelő, feldolgozó és értékesítő egységek is” – magyarázta a tulajdonos.
Több lábon, önállóan
A család egyébként gazdaságilag több lábon áll, és teljesen az önellátásra rendezkedtek be. „Mindent igyekszünk előállítani a kenyéren és a mosószereken kívül. A Kovács Kamra nem a fő foglalkozásunk, csemegekukorica-termesztésből származik a fő jövedelmünk. A kukoricából az első osztályút nyáron értékesítjük, a másodosztályú a fagyasztókamrába kerül, így folyamatosan tudunk szállítani. Ide kapcsolódik, hogy a kukorica esetében is vannak a kicsi csövek, amelyeket nem lehet értékesíteni, így pár évvel ezelőtt építettünk egy kisebb disznófarmot is, így ebben az esetben is sikerült bezárnunk a kört, nincs veszteségünk ebből a kultúrából sem” – vázolta, hogy miként lehet újabb megoldásokat találni egy önellátó gazdaságban.
Házias ízek. A címke csak a szállítás pillanatában kerül rá az üvegekre
A család egyébként mindent helyi szinten szerez be. „Amennyiben itt a faluban kerül plusz zöldség, akkor azt átvesszük. Mi egy részét meg is termeljük, ez az almapaprika, vagy amit még felhasználunk: zöld növények, hagyma stb. Ezeket csak állati eredetű trágyával kezelt földön termesztjük, nincsenek vegyszerezve. Nem azt mondjuk, hogy bio, de mellőzzük a kémiai dolgokat. Van egy ügyes gazdálkodó Lemhényben is, az uborkát – amit nem tud Illyefalva biztosítani – tőle vásároljuk meg. Tehát legelőször innen a faluból, a környékről származik a nyersanyag, ha mégis valamire szükség van, csak akkor következhet a brassói piac. Viszont ott is meg van, hogy kitől vásárolunk, tudjuk, hogy kistermelőtől származik az áru, és nem Törökországból vagy máshonnan” – magyarázta Kovács Zsigmond.
Kis manufaktúra
A Kovács Kamra évi feldolgozó kapacitása tíz és tizenöt tonna között alakul, amit megbír a család. „Nagyjából 27–30 termékünk van, ami a paradicsomlétől kezdve a többféle zakuszkáig, lekvároktól szörpökig a teljes termékpalettát átöleli. Van dunsztolt vinete, készítünk csípős hagymalekvárt is. Ez utóbbi Magyarországon aratott nagy sikert, és azóta is a kiállítások királya. Magyarán, próbálunk mindent elkészíteni, amit a feleségem édesanyja hátrahagyott” – mondotta Kovács Zsigmond.
„Az örökölt recepteken menet közben javítottunk is – vette át a szót Kovács Katalin. – Kísérleteztünk, a recepteket csiszolgattuk, hogy miként lehet még jobb, de az alapot továbbra is a hagyomány képezi. Amit kell, azt üstben főzzük, a dunsztolás is hagyományos módszerrel történik, bár van korszerű sterilizáló kazán is. De a legfontosabb, hogy nem használunk vegyszereket” – magyarázza Kovács Katalin, aki szerint eléggé nagy munkabefektetéssel jár a tevékenység. „Van ugyan az üstön motoros keverő, illetve ott a palackozógép, de a munka zöme így is kézzel történik” – pontosít.
A visszajelzések pozitívak, ennek az a legfőbb bizonyítéka, hogy van rendelésük. „A torockószentgyörgyi panzióban az előző évekhez képest nőtt a forgalom, így az idő teltével több munkánk volt nekünk is” – mondotta Katalin.
A házaspár hangsúlyozta: továbbra is kis manufaktúraként akarnak dolgozni. „Nincs értelme nagyobbra nyújtózkodni, mert akkor elvész az egésznek a varázsa. Most mindenre van gép, így csak a pénzen múlik, hogy meddig lehet fejleszteni. Mi viszont úgy gondoljuk: ami gépesítve van, az már nem házi termék, tehát a vállalkozás marad a házunk pincéjében. Így tudjuk tartani a megszokott és elvárt minőséget” – összegzett a Kovács házaspár.
