Szilvatapló (Phellinus pomaceus)

A fiatal termőtest felszíne sárgásbarna, bársonyos, majd szürkülő, öregen feketés, sima, gyakran felrepedező, egyedül álló vagy csoportos. Alakja gumós, pata vagy hosszan elterülő, pereme általában lekerekített, ritkábban éles. A termőréteg barna, pórusai nagyon szűkek, szabad szemmel alig láthatóak. A húsa nagyon kemény, fás állagú, barnás, rozsdabarnás színű. Többéves fehérkorhasztó, a mérsékelt öv egyik jellegzetes taplója.

Nem véltelen kezdtem vele a februári taplószemlét, ugyanis Sepsiszentgyörgy leggyakoribb taplója. Jobbára közterületen levő szilvafákon figyeltem meg, kedvence a cseresznyeszilva, beleértve a pirosas levelű, rózsaszín virágú díszváltozatokat is. Fás szárú gazdáját más tájakon mirabolán szilvának is becézik, nálunk inkább a kevésbé hangzatos fosos- vagy fosókaszilva néven ismert. Ezekkel az igénytelen, szerény gyümölcsfákkal (néha bokrokkal) lépten-nyomon találkozunk Sepsiszentgyörgy zöldövezeteiben. Egy részük ültetett, de szép számmal találunk magon kelt példányt is. Illatos, fehéres virágaikkal a kora tavasz egyik jellegzetes színfoltjai. Nincs olyan év, hogy ne teremne. Savanykás, lédús gyümölcseit pedig rendszeresen gyűjtik a város lakói. Ki frissen fogyasztja, ki pálinkának, ki pedig befőttnek vagy lekvárnak használja fel.

Aligha létezik öregebb példány a város szilvafái között, amelynek törzsén vagy vastagabb ágán ne találnánk szilvataplót. Szokása többedmagával megtelepedni. Nem agresszív xilofág, (farontó) az általa megtámadott gyümölcsfa még sokáig él és terem. Nemcsak az élő fán, hanem az elhalt faanyagon is képes tovább megmaradni, hiszen ha kell, könnyedén áttér az élősködő életmódról a korhadékbontásra. Mivel évelő tapló, egész évben a természetrajongók rendelkezésére áll. Más Prunus faj, amelyen városunkban még olykor megtelepszik, a nemes szilva (Prunus domestica) és a díszbarack (P. davidiana).

Farkas János