Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében február 20-án, csütörtökön 18 órától nyolc olyan háromszéki költő és író osztja meg írásait a közönséggel, aki rendszeresen és tevékenyen jelen van az irodalmi-kulturális nyilvánosságban is. Megragadva az alkalmat, lapunk kisebb bemutatót készített a szerzőkről. Február 14-én Czilli Arankát, Dimény H. Árpádot, Győrfi Katát és Kopriva Nikolettet hoztuk közelebb olvasóinkhoz, a „felezőnyolcas” másik négy fellépőjét: Miklóssi Szabó Istvánt, Sántha Attilát, Tamás Dénest és Tamás Kincsőt alább mutatjuk be.
Miklóssi Szabó István
E lap hasábjain mutatkozott be versekkel, a strófakomponálásból éppenséggel a bemutató, Bogdán László gyógyította ki. Miklóssi Szabó István (Sepsiszentgyörgy, 1977) író ugyan a húszas éveiben indult, első kötettel mégis hosszú kihagyás után jelentkezett.
Prózájában archaikus, vallási, filozófiai, hétköznapi problémákat ötvöz, nem tartozik a tájleírók közé. Az ógörög világtól a középkori kereszténységen át egészen napjaink problematikus valóságába próbálja ékelni írásait. Nem idegen tőle a blogírás sem, Olvaskola csoportjában a könyvek népszerűsítését tűzte ki céljául.
„Öreg színésznők vacsoráján találtam magam, ahol a gyertyákat kiherélt kandúrok tartották, a kandeláber petróleumból készült, miniatűr tankokkal díszítették; kivénhedt grófok és katonatisztek csókolgatták egymás kezét, hálát adtak a sorsnak, hogy ismét találkozhattak, a túlvilágra több-kevésbé készen, de az élethez ragaszkodva; valami nyomorult szobalány dohos emlékén vitatkoztak, ki mit tett vele, mikor és miért; a színésznők sikamlósan kacarásztak, vizet ittak és bort köptek a poharukba, és megesküdtek, hogy ezt a trükköt Krisztustól tanulták” – írja a Holdanya unokája c. regényében; ugyan nagy általánosítás, de e mondat talán összefoglalja, mire várhatunk a szerzőtől.
Kötetei: Purgatórium, novellák, elbeszélések, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013; Testfüggőség, novellák, elbeszélések, Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2019; Gyémántmozaik, novellák, elbeszélések, Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2021; Holdanya unokája, regény, Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely 2023; Apja fia, kisregény, Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2024.
Sántha Attila
Kevés az a székely, aki úgy járta meg New Yorkot, hogy táskájában a szalonna, hagyma, bicska mellett ott lapult a doktori oklevél is. Sántha Attila (Kézdivásárhely, 1968) oszlopos tagja a magyar irodalomnak, aki a verselés mellett irodalmi irányzatot alapított, ő a transzközép ideológusa, elindítója, irányzat, amely betöltötte a szabadulás (?) után keletkezett űrt. Van könyve, amely tízezres nagyságrendben fogyott. Jóformán egész életében tanulmányozta a székely tájszólást, az a személy, aki tíz másodperc alatt megmondja, ezt vagy azt a székely szót hol és hány kilométeres környezetben használják, ez értendő szó szerint, mást nem is lehet elvárni a székely szótár megalkotójától.
Költészete (más jelző hiányában) ugyancsak erős: „Neki csak a sírhantját láttam, / a kert végében, ahová eltemették. / Utóbb szülei is melléje feküdtek, / ne legyen olyan didergő egyedül. // Nagyapám a fronton harcolt, / nem volt, hogy megvédje nanyámat, / mikor az angolok repülőből / bombázták a szükségét végző falut. // Hogy milyen volt, róla nem sokat tudok, / erős, inas asszonynak tűnik a képeken. / Lehet, a meséket ő mondta apámnak, / ereje teljében halt meg, / negyvenhárom éves korában.” (Nagyanyám)
Könyvei közül a fontosabbak: Münchhausen báró csodálatos versei, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995; Kemál és Amál, Ulpius-ház, Budapest, 2004; Székely szótár, Havas, Kézdivásárhely, 2004; Razglednicák, Erdélyi Híradó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2013; Bühnagy székely szótár, 2. átdolg., jav., bőv. kiad. Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest. 2018; Ágtól ágig, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Bp., 2021.
Díjai közül a fontosabbak: Magyar Arany Érdemkereszt (2018), József Attila-díj (2019), Magyarország Babérkoszorúja díj (2023).
Tamás Dénes
Több síkon is jelen próbál lenni az irodalomban. Tamás Dénes (Réty, 1975) számára nem idegen a vers, a próza, az esszé, a kritika. A csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának tanára. Írásaiban sajátos módon járja be, értelmezi az őt körülvevő teret, életet, legyen az hegy, völgy, netán vonatból megpillantott, merengésre hívó táj.
De lássuk magát a szerzőt a valóságában: „Mert lehetne-e élesebben és pontosabban beállni a dolgok közé, szemrevételezni adottságaikat és lehetőségeiket, mint itt, fent ülve a magasban: hátukban az erdő lélegző tömbje, szemközt erdők borította dombok, alacsony hegyek sokasága, fölöttük testes, pufók felhők vonulása, míg mélyen lábuk alatt a város, amire a csikket lehet pöccenteni; szomorkásan mosolyodott el magában, miközben alaposan beleszívott a filter nélküli, kátrányízű cigarettájába, hagyta, a füst lekússzon tüdeje legalsó hörgőcskéibe, ott keresse meg a helyét magának, hogy a feszítő keserűség teljesen áthathassa lényét, majd átnyújtotta Dénesnek a szálat, tudván, ritkán marad csikk belőle, legfeljebb az ujjaik között szétmorzsolódó vég, miután takarosan végigszívják.”
Művei: Honfoglaló esszék (esszék), Korunk – Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2013; minden egész… (novellák), Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016; Az élő ház (regény), Kalligram Kiadó, Budapest, 2019; Rémegyszerű versek, Napkút Kiadó, Budapest, 2020; Könyvjelzők – írások az éppen történő irodalomról, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020; A tó (kisregény), Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2023; A lazacok szeretkezése (versek), Napkút Kiadó, Budapest, 2025.
Szakmai elismerései: NKA alkotói ösztöndíj (2016), Látó-nívódíj (2016).
Tamás Kincső
Állatok, patak, faluvégi ház, gyerekek, irodalom. Tamás Kincső (Csíkszereda, 1982) útja Kőröspatak nyugalmáig átvezetett egy gyógyszerészeti szak elvégzésén; gyerekkora óta tudta, van tehetsége az irodalomhoz, de valamiből meg is kell élni.
Prózájában olyannyira megfogja a valóság fültövét, hogy az már fotografikus: „Bal karomon fehér-piros VIP-karszalag. Kedvenc, zöld, térdig érő nyári ruhámat veszem fel keskeny, fekete övvel, pedig fontolóra vettem az extravagáns kisestélyit, amelyben nem mehettem a grófi esküvőre. Meleg nyári nap, még nyolc órakor is kánikula. Minden más ruha kényelmetlen és főleg túlzás lett volna, állapítom meg a helyszínen. Vizet iszom, literes palackból. A talpas poharat, amelybe kitöltik, a lelátóba nem vihetem, utánam szól, hogy jöjjek be vele. A meccs alatt mellém ül, rágja a körmét. Mások fel-felugrálnak, szidják a játékosokat, szidják a bírót. Az ellenfél szurkolótábora elkerítve szemközt egy kis háromszögben, mint az állatkerti vadállatok. Nem vadulnak, csak dobolnak, énekelnek. Mind férfiak, többségük meztelen felsőtesttel. A játék kezdete előtt a csapat himnuszát felállva kell énekelni. Szorosan állok mellette. Az énektől zengő stadion megható élmény. A vállára döntöm a fejem, átölelem a derekát. Soha nem hallottam a szeretőmet énekelni. Én nem énekelek, megfigyelőként vagyok itt csupán. Az egyetlen, akivel váltok néhány szót, az autószerelő, akinek, úgy tűnik, megszokott ülőhelye van két sorral alattunk.”
Regényei: A Csinált-patak állatkertje, Mentor Könyvek Kiadó, 2016, Marosvásárhely; Módos asszony üres kézzel, Mentor Könyvek Kiadó, 2017, Marosvásárhely; Fehér kavicsok, Kriterion Könyvkiadó, 2018, Kolozsvár.
Elismerései: Móricz Zsigmond Ösztöndíj, 2016; Méhes György Debütdíj (Erdélyi Magyar Írók Ligája, 2016); Communitas Alkotói Ösztöndíj, 2016.
Szabó István
