Mesélő falvaink sorozatunkba igyekeztünk becsempészni az olvasók számára érdekes történelmi ismereteket is, melyekhez nem egykönnyen férhet hozzá bárki, de kiegészíthetik egy-egy település történeti képét. Így visszatekintünk az Alvég (Illyefalva, Sepsiszentkirály és Aldoboly) régmúltjába is olyan adatok alapján, melyeket Orbán Balázs is csak később jegyzett le a már évekkel azelőtt megjelent közismert, Háromszékről szóló kötetébe.
Az utólagos saját kezű bejegyzésekkel (kiegészítésekkel) többek között e sorok írója is találkozott, amikor Imreh Barna (1908–1982) református lelkész alsórákosi parókiáján együtt tárgyaltuk meg, mit lehetne kezdeni velük. Végül Imreh Barna elvégezte a fáradhatatlan munkát, a kiegészítéseket legépelte, s mint utóbb elmondta, egy-egy példányt megőrzésre – Kiegészítések Orbán Balázs Háromszék kötetéhez címmel – elhelyezett az akkori sepsiszentgyörgyi levéltárban és a Székely Nemzeti Múzeumban. Erről néhány sorban beszámolt a Megyei Tükörben, melynek külső munkatársa volt.
Nem követtük a jegyzetek további sorsát, és ezért volt számunkra örömteljes meglepetés, hogy húsz esztendő múlva, 2002-ben a kiegészítéseket nyomtatásban is közreadta a sepsiszentgyörgyi Charta Nyomda, annak igazgatója, néhai id. Kisgyörgy Tamás az Illyés Közalapítvány támogatásával. Szerkesztette és részletes kísérőtanulmánnyal ellátta Lénárt Anna, gondozta és sajtó alá rendezte Dobra Judit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium magyartanára. Tudtommal objektív okok miatt nem adódott lehetőség minden előkerült és kiegészített Orbán-kötet toldásainak megjelentetésére, s mi a Háromszék kiegészítéseit örömmel ajánljuk azoknak az olvasóinknak, akik előszeretettel gyűjtik a településük történetéhez kapcsolódó adatokat.
Benkő Árpád Jenő polgármester
„Illyefalva városi rangra emeltetett...
s hajdan nevezetes helység volt – írja Orbán Balázs egyik kiegészítésében –, nemcsak vallási, hanem politikai és törvénykezési központja is e vidéknek, nevezetesen törvénybírósága alá tartozott Uzon, Aldoboly és Kökös, amint kitetszik egy 1461. október 21-én kelt okmányból, miszerint Hidvéghi Bálint fia Mihály, Gergellyel, Mihály fiával egyezkedik Illijeffalwa, Vson, Kewkews és Dobolyi bírói jövedelme okán, hogy a jövedelem felét Mihály vegye, az ottani pereket egyedül ő ítélje. Ezt Sepesi Bálint, székelyek alispánja Zentgiorgij városából fenti keltezés alatt kiadott levél által bizonyítja. Illijeffalwa hatvankét kapuval fordul elő, tehát tekintélyesebb Kézdivásárhelynél, s oly nagy, mint Sepsiszentgyörgy, pedig azon időben nagy volt Illyefalván a székely forrongásban való részvétel miatt jobbágyságra vetettek száma, kik nem vétettek fel a fizető porták sorába, ugyanis János Zsigmond 1567-ben Illyefalván Mihacz (Mihácz) Demeternek két, Horwat Janosnak négy ház jobbágyot adományozott. Ez a Sussalics Horváth János 1569-ben János Zsigmondtól (Tordáról, június 13-án) ismét hat ház jobbágyot nyer Illyefalván és Szacsván. Illyefalva szabadalmait érintve látjuk, hogy az 1695-i törvénycikkekben, hol mint mezőváros szerepel s e címre igényt tarthat. Illyefalva gyakran volt dúlásoknak kitéve. II. Rákóczi György letételére bejött török tábor csaknem egészen megsemmisítette (…). Alig heverte ki e csapást, és a minden tatárnál kegyetlenebb osztrák katonaság pusztította és törölte el a föld színéről, ugyanis Thököly beütését követett időkben a háromszékiek csatlakozását azzal bosszulták meg a németek, hogy Veterani olasz származású katonatiszt, német-római császári hadvezér és tábornagy 9. ezredét Illyefalván, Aldobolyban, Szentkirályban (…) szállásolták el s akik akként garázdálkodtak, hogy azok (Szemerjával, Szentgyörggyel, Árkossal és Kőröspatakkal együtt) pusztává váltak, lakói mind a hegyekbe menekültek, s ott pusztult el nagy részük éhen.”
Nem volt olyan könnyű magyarnak maradni éltük árán. Illyefalva vezetése, közössége ma is igyekszik behozni a kényszerből fakadó adósságait. Riportutunkon bejártuk a község minden faluját, Sepsiszentkirályt és Aldobolyt is – és nem volt olyan település, ahol a legkisebb rendezvény is ne azt bizonyította volna, hogy az Alvég népe legalább olyan közösség akar lenni, mint amilyen volt ennek előtte.
Szilágyi Szilamér unitárius lelkész
De hol van a Faluhely?
Van a Falupataka mellett, fenn az erdőben egy Szármány és egy Forrós nevű hely, ahol az eke régi falromokat, fokos téglákat és cserépdarabokat forgatott ki, s a szájhagyomány szerint ott régen vár állott. A fenyőerdő előterében, ha jól megnézi a szemlélő, a régi földparcellák barázdáit még látni lehet. A Faluhely nyomába szegődve az akkor 80 éves Bölöni Márton bácsi elmondta, hogy nagyobb iskolás barátaival telepítették a Szármányon az erdőt Magyarország ezeréves fennállásának emlékére. Az erdő előterében feküdt valamikor a falu – így mondták ezt az öregek –, s csak később húzódott le a völgybe.
Török János, az illyefalvi iskola nyugalmazott igazgató-tanára idős Boga Sándorhoz irányított, aki azt állította, hogy ott fenn, a tetőn régészek kutattak. Nos, ez igaznak bizonyult, kiderült, hogy 1910-ben próbaásatást végeztetett itt László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze. „Az Illye-patak bal partján... a Vágott-tető nevű erdő alatt fekszik a Forrós domb nevű őstelep” – írta szűkszavú jelentésében. Adatainak alapján Scheller Herman hannoveri tanár a háromszéki őstelepek közé sorolta ezt a helyet. A valóság az, hogy legalább két helyen vannak romok, de hogy hol ásott László Ferenc, azt ma már nehezen tudná bárki megmutatni, s arra, hogy 1910 után a Forrós domb tájékán régészek kutattak volna, senki nem emlékezett.
Az 1980-ban 81 éves Petruk János bátyánk idézte fel, hogy romok voltak a fenyős tetején, és egy olyan szájhagyományt is, miszerint a faluban álló templomkastély alól alagút vezetett fel a Szármány felé és az Guruzsában ért ki a napra, „no, Guruzsában keressék a romokat!” – mondta. Ott volt egy kicsi vár, az volt a régi falucska menedékhelye. Később leköltöztek a népek, mert ott fenn nem volt elég víz, s itt lenn aztán nagy és erős várat építettek kőből, nem más az – sejtheti bárki –, mint a faluban álló bástyás templomvár és a műemlék református templom.
Kiss Áron gondnok
Zenth Kyral, a Megmaradás temploma és Benedek-mező
Zenth Kyral – így nevezték Sepsiszentkirályt a protestáns kor előtt. Orbán Balázstól tudjuk, hogy a falu a Kálmán és Eczken hely között helyezkedett el: „Ezen utóbbi hegy ilyen elnevezésű (Örlecz nembe osztott) székely ág emlékét védi. Sz.-Király Sanctus Rex néven már 1332-ben önálló egyházközség, Domokos nevű lelkésze a pápai dézsmába nevezett évbe 4 denárt fizet annak a kézi másolatos könyvnek az alapján, amelyet – reméljük – a fehérvári Batthyány könyvtárban őriznek. Az 1567-ki regestrumban ugyancsak Zenth Kyral néven 30 kapuval van bejegyezve. E faluban született Szentkirályi Benedek, kit Csáky Krisztina Bethlen Istvánné küldött 1617-ben Heidelbergbe, hol igen nagy becsülésben részesült, s egy azon korban nagy hírben álló vallásos könyvet írt, melyért többek által megénekeltetett.”
Érezheti az olvasó, hogy a sepsiszéki protestantizmus legelején járunk, s engedelmükkel megkísérelném elmondani, hogy Sepsiszentkirály hegyen trónoló műemlék unitárius temploma egyike a település legrégebbi épületeinek, melyet a legelején megérintett a protestantizmus szele, és azt sikerült megőriznie a mai napig is. Ez a legrégebb, Szent István idejében épült plébániatemplomra épülhetett rá. A 15. században gótikus arculatot kapott, sekrestyeajtóját és szentségtartó fülkéjét is megtalálták. Kör alakú kőfal övezi, s ebből emelkedik ki a messziről is jól látható harangtorony a maréknyi unitárius gyülekezet harangjaival. Nem régi hír, hogy hungarikummá nyilvánították az imára hívó magyar harangokat, melyeket már rég megkülönböztettek, mint olyanokat, melyek 12 órakor harangoztak a nándorfehérvári győzelem emlékére. Így akkor Sepsiszentkirály harangjai a mi megmaradásunk harangjai, és régi temploma a megmaradás temploma is.
S még itt sincsen vége következtetéseinknek, mert Sepsiszentkirályhoz tartozott a legrégebbi időktől a Sepsiszentgyörgyhöz közelebbi Benedek-mező, ez a történelmi hangzású hely, melyről megkíséreljük elmondani, hogy a már említett Szentkirályi Benedeknek a nevét viselheti, és Sepsiszentgyörgy egyik legrégebbi helyneve. A névadó csakis ez a Benedek, avagy egyik hasonló nevű felmenője lehetett. A Benedek-mező jelenleg is Illyefalva község területe, ügyes-bajos dolgaival ennek önkormányzata foglalkozik. Orbán Balázs utólagos bejegyzésében beszél a szék 1567-i regestrumáról, amelyben Zenth Kirjrál néven szerepel ez a település 30 portával.
Szentkirályi unitárius templom
Világjáró lelkész
A maroknyi sepsiszentkirályi unitárius anyaegyháznak és a hozzá tartozó Botfalu unitárius leányegyházának tavaly májusától új lelkésze van, Szilágyi Szilamér, akit a világhálón „világjáró papnak” neveznek. Mikó-kollégiumi diákként került a teológiára, amit kétesztendei székelykeresztúri segédlelkészi időszak követett, öt évig volt a Nyárád menti Székelyszentlászló–Nyomát lelkésze, majd meghívta lelkészének a sepsiszentkirályi unitárius egyházközség, pontosabban megyebírója, Kiss Áron. Telitalálat volt, mert a lassan kiöregedő közösségekbe olyan lelkész szükséges, aki a gyülekezet megújulásának és megmaradásának egyfajta kovácsmestere.
– Nem kellet sokat gondolkoznom – mondotta Szilágyi Szilamér. – A lelkészi lakás udvarán álló terjedelmes csűr itteni álmaimnak megvalósítására csábított. Alakul az erős csűrépítő közösség, a magyar együtt éneklés megtartó erejével. Lehetőségeket kínál a farsang, hogy lám, el tudnánk-e űzni a közöny telét a lelkekből – tette hozzá.
Találkozásunkkor ugyanis arra készültek, hogy február 15-én humort és jókedvet vigyenek el a község mindhárom településére. A lelkes „csűrépítőknek” a havazás ellenére is csak drukkolni tudtunk, biztosak voltunk abban, hogy az ének és a muzsika elűzi az amúgy is aprócskának mutatkozó hópelyheket.
Új harang Aldobolyban
Alvég kincseit Aldoboly őrzi
Minden magyar harang hungarikum – ismételjük meg Aldoboly esetében is, ahol tavaly szeptember végén új harang csendült meg a református templom tornyában, melyet a székelyudvarhelyi Lázár Imre-féle Selwerk öntőműhely készített.
A Baróti-hegység keleti nyúlványai Doboly felett szinte észrevétlenül belesimulnak az Olt teraszsíkjába. Egy ilyen benyúló földnyelvet neveznek Básvárának az aldobolyiak. Fekvésénél fogva tényleg rászolgál nevére, teteje valóságos kilátó. A helynév nagyon régi, már 1651-ben előfordult írásban a Bás, Básalja, de Básváráról már Orbán Balázs sem sokat tudott kideríteni. Régi építkezéseknek nyomai tűnnek fel – írta. A néphagyomány azt tartja, hogy ott Básh nevű nagy úrnak volt hatalmas vára. A figyelmes vizsgálódás csakhamar rávezeti a kutatót arra, hogy e fennsíkon csakugyan lehetett valami római telep vagy castrum, mely a Komollótól akkortájt levonulhatott római út mellett vagy annak védelmére épült, erre utalnak a fennsíknak ezen a részén lépten-nyomon fellelhető téglatöredékek, cserépdarabok. Érdeklődésünkre a helybeliek, azok, akiknek ott földterületük van, elmondták, hogy az eke vasa szántáskor mindig kidob valami régiséget. Bás oldalában van egy homokbánya, onnan is régi leletek kerültek ki. A helybeliek nem emlékeznek arra, hogy Bás valaha is ásatások helyszíne lett volna.
A szájhagyomány csekély, de a szórványleletek, melyeket Nagy Károly és Gáspár János volt aldobolyi lelkipásztorok juttattak a múzeumba, annál többet mesélnek. Előbbi őskori cserepeket adott át 1887-ben, utóbbi valószínű, hogy kora középkori kápolnamaradványt és temetőt tárt fel Bás közelében. A község lakottságát már az őskor idején az is igazolja, hogy a magasabb Bás-halmon bronzlándzsákat, buzogányokat és vésőket leltek – írta a régész Roska Márton 1929-ben. Bás izgalmas helye Alsó-Háromszéknek, ott kutatni feltehetően hálás dolog lesz.
Az aldobolyi műemlék Hollaky-kúriát is összekapcsolja a szájhagyomány, a hiedelem Básvárával. Az 1950-es évek elején mesélte a kúriában lakó idős Hollaky néni, hogy az udvarház pincéjéből alagút vezetett ki Básvárába. Bás ugyan messze van, a távolságot a nép képzelőereje azonban legyőzte.
A Hollaky-kúria
Veszélyben a Hollaky-kúria
A 17–18. századból származó erődített építmény boltozatos teremsora, rozettás mestergerendái figyelmet érdemelnek. Az ún. „teremszoba” történelmi ihletésű falfestményét Varga Nándor Lajos (1895–1978) készítette a két világháború között. Ottjártunkkor a kúria bejárati ajtaja tárva nyitva volt, veszély fenyegeti a falfestményt...
Történelmi emlékhely a falu temetője is, ahol több negyvennyolcas hős sírköve látható: Abod Zsigmond honvéd főhadnagyé, Reznek Kósa Károly várfogságot szenvedett alszázadosé, Incze Györgyé, aki 21 éves korában esett el a kökösi csatában, dálnoki Lázár Mihály századosé, akinek nevét a ma is létező Lázárfalva nevű falurész őrzi. Aldoboly szülöttje volt Hollaki Zoltán (sz. 1856) és Orbán Ferenc (sz. 1847), írók, földrajzi utazók. Itt hunyt el dr. Szánthó Vitus (1878–1955) jogász, író, Coşbuc-fordító, a Független Székelység szerkesztője.
Idei farsang
Háromszék kuruc tele
nem tompította el a hagyományos farsangjárás hangulatát, énekei-népdalai szabadon nyargalhatták be Sepsi tájait. Illyefalva új elöljárója, Benkő Árpád Jenő Aldoboly határfalu magyarságát sem felejtette el, a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör énekeseit hívta meg, hogy kissé felderítsék a dobolyi magyarok kedvét, ezt követte a szentkirályiak hagyományőrző farsangja.
Szentkirályban láttuk, hogy önerőből cserélik a régi ivóvízhálózat mintegy 1080 méterét. Vizet fog kapni Felszeg is, a községhez tartozó Szalomér lakótelep. Az Anghel Saligny-programban megpályázták az övezet szennyvízhálózatát is, amelyet rákötnek Sepsiszentgyörgy ülepítőrendszerére. Megtudtuk, hogy korszerűsítés előtt állnak és takarékos égőkkel látják el a települések közvilágítási hálózatait.
