1825 – Jókai Mór születésének éve. Február 18-án születik Komáromban. Jókay József és Pulay Mária legkisebb gyermeke. Szülei buzgó református szellemben nevelik.

1834 – Kilencéves. Családjuk barátja, a komáromi születésű Tóth Lőrinc közzéteszi egyik kis versét a Társalkodóban. A „csodagyermek” ekkor a komáromi református gimnázium növendéke. Tízéves korában Pozsonyba küldik, itt megtanul németül, két év múlva otthon folytatja tanulmányait. Példás viseletű, kitűnő diák. Édesatyja halála után szellemi irányítását testvérnénjének férje, Vály Ferenc komáromi gimnáziumi tanár végzi nagy sikerrel.

1841 – Ez év őszétől kezdve a pápai református főiskolában folytatja tanulmányait. Írói és festői tehetségével hamar kiválik társai közül. Mindössze egy iskolai évet tölt Pápán, de ez az év fölötte kedvező szellemi fejlődésére. Tanárai közül Tarczy Lajos, iskolatársai sorából Petőfi Sándor emelhető ki. Édesanyja azért nem engedi vissza Pápára, mert félti a tüdővésztől. Enyhébb időjárású helyre kell mennie.

1842 – Joghallgató Kecskeméten. Szorgalmával és tudásával magára vonja tanárai figyelmét. Megírja Zsidó fiú című tragédiáját. Pályázik vele a Magyar Tudományos Akadémia egyik drámai jutalomtételére, kéziratát Petőfi Sándor másolja le.

1844 – Ez év nyarán befejezi jogi tanulmányait. Tizenkilenc éves. Ügyvédjelölt lesz az egyik komáromi prókátor irodájában.

Barabás Miklós rajza Jókairól – 1854. Litográfia a PIM gyűjteményéből

1845 – Jurátus Pesten. Ügyvéd főnökétől lakást és havi hat forint fizetést kap munkájáért. Írói érvényesülését Petőfi Sándor egyengeti.

1846 – Ügyvédi vizsgát tesz. Megjelenik első regénye. Az új nemzedék lelkesen magasztalja elbeszélő tehetségét. Csak egy prókátori ügye van, a pört megnyeri, azután szakít az ügyvédi pályával.

1847 – Átveszi az Életképek szerkesztését. Szépirodalmi folyóiratának Petőfi a leghíresebb munkatársa. Petőfi ősszel megnősül, a Dohány utcában háromszobás lakást bérel, az egyik szobát kiadja az ifjú szerkesztőnek. „Ez is egyike volt – írja később Jókai – a legnagyobb képtelenségeknek, ami valaha poé­ták fejében megfogamzott: egy szép fiatal nő és két fiatal férfi egy közös lakásban.”

1848 – Huszonhárom éves. A márciusi napokban a pesti ifjúság egyik vezére. Habsburg-ellenes, köztársasági érzelmű. Demokratikus lelke­sedésében vezetéknevének y végződését i betűvel cseréli föl. Ez év nyarán nőül veszi Laborfalvi Róza színésznőt. Titokban tartja meg esküvőjét. Neje nyolc évvel idősebb nála, van egy leánygyermeke. A székely származású (édesapja laborfalvi Benke József színész, színházigazgató, drámafordító – szerk. megj.), katolikus vallású művésznő hatása igen áldásos férje pályájára, rendes élethez szoktatja az írót, anyai gonddal őrködik fölötte.

1849 – A Pest felé közeledő osztrák csapatok elől feleségével együtt Debrecenbe menekül. Január első napjai őt is rémülettel töltik el. Szolnokig vasúton mennek, onnan gyékényes szekéren folytatják útjukat; dermesztő hideg van, éjjelenként csak nehezen jutnak szálláshoz. Debrecenben nagy a drágaság, kölcsönpénzből élnek, hónapos szobájukat alig tudják kifizetni. A megszorult írót Nyáry Pál, a békepárti politikus juttatja foglalkozáshoz: szerkesztővé teszi. Jókai elvet cserél, elpártol a túlzó forradalmároktól, a Habsburg-házzal való békés kiegyezés híve lesz. Veszedelmes helyzetbe jut. A köztársaságiak árulót látnak benne, Pálffy Albert lapja, a Március Tizenötödike ingerülten támadja, a Habsburg-ellenes politikusok megfenyegetik, Kossuth Lajos maga elé idézi és meginti. Amikor az országgyűlés április 14-én kimondja az uralkodóház trónfosztását, ismét megváltoztatja politikai felfogását, az Esti Lapokat radikális köztársasági szellemben szerkeszti tovább. Buda visszafoglalása után Debrecenből Pestre megy. (A szabadságharc ügye haldoklik, a politikusok és forradalmi írók az osztrák és orosz csapatok elől Szeged felé menekülnek, velük megy Jókai is. Felesége féltő gonddal kíséri, s elrejti rokonainál Borsod megye egyik falujában, Tardonnán. Néhány hónap múlva visszakerül Pestre.)

Barabás Miklós rajza Laborfalvi Rózáról – 1848. Litográfia a PIM gyűjteményéből

1850 – Édesanyja kibékül vele. „Laborfalvi Róza hódító szépsége még az anyát is elvarázsolta. Nagy latba esett hitvesi hűsége és gondoskodása, melyet a forradalom alatt tanusított férje iránt. Emellett hízelgett özvegy Jókaynénak az a hódolat és bámulat, mellyel a komáromiak adóztak a nagy művésznőnek és a nagy szépségnek. Jókainak és az irodalomnak szüksége volt Laborfalvi Rózára. Ez az asszony ébren tartotta hiúságát, acélozta munkakedvét, nem engedte se elcsüggedni, se elbizakodni. Zsarnoka volt, aki uralkodott felette, és jó szelleme, aki piedesztált építgetett alája. Róza gondja mindenre kiterjed, hogy jó sima papírja legyen, mert csak simára szeret írni, jó tolla, jó tintája, a látogatók elé ő megy ki, egy detektív éles szemével vizsgálja meg s kérdezi ki, mit akarnak, s aztán elutasítja, ha csak nem okvetlenül szükséges, hogy beeresztessenek. A cselédeknek nem szabad énekelni, az ajtókkal nem szabad zörögni, mert az úr ír. Még a mákot is a szomszédban töreti meg, nehogy a mozsár döngése Móricot zavarja. Ír és egyre ír. Este vagy délben mulatságnak felolvassa felesége előtt, amit írt, az beleszól, s megjegyzései folytán igazít rajta, kihúz egy mondatot, hozzátenni javasol egy másikat, s együtt gondolkozik férjével, hogy mi legyen a folytatás.” (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora.)

1852 – Huszonhét éves. Már hírneves elbeszélő. Megkezdődik színházi sikereinek sorozata. A Dalmában Laborfalvi Róza kapja a címszerepet, a színmű zajos sikert arat.

1853 – Telket vesz és nyaralót épít a Svábhegyen. Az esemény híre nagy feltűnést kelt kortársai között; eddig még nem volt példa rá, hogy magyar író házat szerzett volna a tollával. Annak ellenére, hogy hónapról hónapra sokat keres, sokszor jut pénzzavarba; ilyenkor ezüstneműi a zálogházba vándorolnak.

1858 – Megindítja az Üstököst. Humoros lapjának legnagyobb részét évekig egymagában írja, eleinte még a rajzokat is maga készíti. Olvasói tömérdek adomát küldenek be hozzá, ezeket pompásan átírja. Népszerű tréfás alakjai közül leghíresebbek: a kakasfejű emberke, a politikus csizmadia és Tallérossy Zebulon. Ebben az évben választják meg a Magyar Tudományos Akadémia tagjává.

1860 – Bekerül a Kisfaludy-Társaság tagjai közé.

1861 – Az önkényuralom bukása után egybehívott országgyűlésre a Baranya megyei siklósi kerület képviselői mandátummal tiszteli meg. A határozati párt híve, nem Deák Ferenc politikáját követi, gróf Teleki László és Tisza Kálmán ellenzéki álláspontjához csatlakozik. Már első felszólalásával nagy sikert arat az or­szággyűlésben. Rokonszenves szónok, témáit ötletesen fejtegeti, humoros fordulataival jó hangulatot ébreszt.

1863 – Tisza Kálmán balközépi politikájának támogatására megalapítja népszerű napilapját: a Hont. A budai helytartóságon írásbeli nyilatkozatot kell adnia, hogy pártolni fogja a császári és királyi kormányt. Alig indul meg a lapja, helyet ad gróf Zichy Nándor bátor hangú cikkének, ezért haditörvényszék elé állítják, egyévi nehéz börtönre és nemességének elvesztésére ítélik. Szerkesztői működését egyelőre nem folytathatja. A király kegyelméből egy hónap mulva Zichy Nándorral együtt visszanyeri szabadságát.

Születésének 200. évfordulóján megkoszorúzták Jókai Mór szobrát szülővárosában, Révkomáromban. Fotó: Facebook / Dr. Szili Katalin

1865 – A siklósiak újra megválasztják képviselőnek balközépi programmal. A Honban, az Üstökösben és az országgyűlésben feltűnő sikerrel népszerűsíti Tisza Kálmán ellenzéki politikáját, szemben a Deák-párti többséggel. Képviselőházi felszólalásai sokoldalúak; a közjogi, pénzügyi, igazságügyi, egyházi és katonai kérdésekhez sorjában hozzászól. Most is, később is bőven merít a képviselőházi folyosó adomatárából. Mikszáth Kálmán írja: „A folyosó maga a teljes tudás. Mert a folyosón minden ott van, amire egy írónak szüksége lehet. Ha bányát akar leírni, a selmecbányai képviselő tanítja ki; tengeri viharhoz jók a veszprémi követek is, akik a Balaton háborgását ismerik; ha a finánciák szövevényén kell a regény valamely bonyodalmának ide vagy oda fordulnia, Wahrmann Mór az útmutató. Szóval itt be lehet fogni effajta munkába az egész országot. Ha valamelyik honatya jó adomát vagy csak egy zamatos mondást hall, azzal dicséri meg: No, ezt elmondom Jókainak. Mint méhek csápjaikon a mézet, szállítják neki az anyagot az ő tündérpalotáihoz.”

1869 – Párbaja Pulszky Ferenccel. A Honban Csernátony Lajos megsérti Pulszkyt, aki Jókaitól kér elégtételt, a szerkesztő kénytelen pisztolyra kiállni. Voltaképpen azt sem tudja, miért kell verekednie, olyan közömbösen irányítja lapját. Ebben az évben buktatja meg a budapest-terézvárosi választáson Gorove István kereskedelmi minisztert. A filoszemita regényíró ügyét a zsidók viszik diadalra. A zsidóság csak az imént kapja meg a parlamenttől a polgárjogot, de erejét mindjárt megmutatja minden olyan kerületben, ahol jelentékenyebb a kisebbsége. Két napig és egy éjjel tart a fővárosi erőpróba: Deák Ferenc pártja elbukik a balközépi ellenzékkel szemben. Jókai ekkor áll dicsőségének tetőpontján. Hálából Pozsonyban mandátumhoz juttatja Hon-beli zsidó munkatársát, Horn Edét. „Ha vidékre utazott, a peronokon szónoklatok vártak rá, és fehér ruhás leányok. Kijött a városi magisztrátus is, élén a polgármesterrel. Diadal­ívek alatt, nem ritkán tarackdurrogások közt vonult be a városokba, mintha az övé lenne az ország és a hatalom” – jegyzi fel Mikszáth Kálmán.

1875 – A balközép egyesül a Deák-párttal, Tisza Kálmán elfogadja az 1867-es közjogi alapot, vele együtt Jókai is kormánypárti lesz. Az ellenzéki elvek „szögre akasztása” az ő népszerűségét is megtépázza, ettől kezdve egyre nehezebben jut mandátumhoz, Tisza Kálmán jóakarata szorít helyet számára a képviselőházban. A miniszterelnök a hírneves írót, a humoros szónokot és a kellemes kártyapartnert egyformán megbecsüli benne. „Jobb ember, szelídebb ember a politikai deszkákon talán sohasem fordult meg Jókainál. Nyilatkozataiban óvatos, senkit sem kicsinylő. Rosszat nem mond senkiről. Nem kíváncsi. Ha valamit hallott, nem adta tovább. Modora nem követelő, társalgásából nem tűnt ki fölénye, inkább a szerénysége érdemelt némi gáncsot, mert ha egy miniszter vagy egy nagy úr megszólította a folyosón, ez a nagy ember annyira elfelejtette, ki ő, hogy minden szokás ellenére felállt, mert úgy hitte, hogy csak állva beszélhet egy-egy ilyen pöffeszkedő paránnyal, kit a holnap el fog söpörni, ahonnan jött, a semmibe. Önérzetes írótársai, a nálánál kisebbek, sokat gúnyolták amiatt, hogy a fejét nem tudja hordani olyan magasan, ahogy az ország első íróját megilletné. Bárányszelídségét csakhamar kiismerték a miniszterek is, tudták, hogy jó, engedékeny és a sarkára nem áll, mint a többiek, ha a miniszter nem tesz meg nekik valamit, tehát nem tettek a kedvéért semmit; befolyása csekélyebb volt, mint akármelyik névtelen, szürke mameluknak. Apránkint szinte általános véleménnyé vált az országban, hogy rossz politikus, hogy nem ért a politikához és nem való arra. Fájt ez neki, és igazságtalan bírálat volt, szinte szégyenletes. Mintha sajnálnának honfitársai egy hitvány mandátumot attól az embertől, aki több dicsőségére szolgált Magyarországnak, mint talán a többiek mindnyájan. Beszédei, ha nem vitték is előbbre a szakkérdéseken vajúdó Házat, de nem voltak-e a hangulatcsinálás remekei? S vajon a hangulatcsinálás nem egyik fő alkatrésze-e a parlamentáris országokban a politikának? De tegyük fel, hogy egy beszédet se mondott volna, hát ebben az esetben is mivel volt rosszabb politikus száz másnál, akiknek senki sem hányta szemükre, hogy mit keresnek a Házban? Vagy csak azért voltak ezek kíméletre méltóbbak, mert nem írtak egyszersmind százkötetnyi halhatatlan művet a nemzetnek? Véges emberi ésszel megmagyarázhatatlan volt, miből, hogyan táplálkozott ez a sületlenség; még ha Jókai valami nagy szerepet akart volna játszani a parlamentben, s akkor verik vissza ilyen közhangulatot kifejező röpke szóval, de Jókai mindössze egy helyet foglalt el a négyszáztizenhárom közül a jelentéktelenség szürkeségébe húzódva, s mint ilyen, mintája egy ideális parlamenti tagnak, önzetlenül szolgálja pártját, nem lesipuskás, hidegen hagyják a vicinális vasutak, a gründolások és szinekúrák. Vagyonok tűnnek el és támadnak a fókusznál, szegény emberek lesznek gazdagokká, de Jókai csak egyre a maga kis pennájával szántja ki a garast és nem fut koncok után. Valóságos ritkaság ő ebben a korban, melyről azt mondják, hogy aranyesők hulltak a magasból. Soha nem vasalt ki a politikai helyzetekből egy rézgarast. Egész élete bizonyság önzetlensége mellett” – jegyzi meg képviselőházi pályájáról Mikszáth Kálmán.

Horovitz Lipót festménye Jókai Mórról – 1888. A PIM gyűjteményéből

1876 – Írótársai a Petőfi-Társaság elnökévé választják. Ő a Társaság első elnöke. A fiatal írók itt is, a szerkesztőségekben és ünnepi lakomákon is lelkesedéssel veszik körül. Pajtáskodó modoráért sokan megszólják.

1882 – A szerkesztésében megjelenő Hon egyesül Csernátony Lajos Ellenőrével. Az Üstökös tulajdonjogát elajándékozza egyik munkatársának, Szabó Endrének. Anyagi zavarai állandóan kínozzák, annak ellenére, hogy évi jövedelme a leg­rosszabb években is meghaladja a tizenkétezer forintot. Egy alkalommal I. Ferenc József király fizetteti ki adósságait a saját pénztárából. Később igazgatósági tagságokat juttatnak számára különféle vállalatoknál, így hoznak rendet háztartásába.

1885 – Rudolf trónörökös irányításával megindul Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben című nagyszabású díszmű, a magyar rész szerkesztésére őt kérik fel. Az uralkodócsalád bizalma boldoggá teszi. „A trónörökös – írja Mikszáth Kálmán – annyira megszerette, hogy sokszor bizalmas magándolgaiban is tanácsával élt s akárhányszor felsürgönyözte Laxenburgba vagy ahol tartózkodott. Mindez hízelgett a költőnek. Az udvar kegyei elkápráztatták. Élvezte a népszerűséget és dicsőséget minden formájában.” Amikor a trónörökös 1889-ben öngyilkos lesz, a váratlan katasztrófát a maga élete csapásának érzi.

1886 – Nejének elhunyta megbénítja lelkierejét. Csak lassan ocsúdik fel kétségbeeséséből. Fogadott leánya, Jókai Róza – később Feszty Árpádné – nagy szeretettel veszi körül; gondosan irányítja háztartását, gondoskodik szórakoztatásáról.

1894 – Ötvenéves írói jubileumának országos ünneplése. Rákosi Jenő felhívja a nemzetet az ügy támogatására, az ország minden reményt messze felülmúló módon ünnepli az írót. Az iskolák, hírlapok, színházak, egyesületek, hatóságok tisztelgése megtisztelő formákban nyilvánul meg; I. Ferenc József király jókívánatát az állam hivatalos lapja közli; a szerb király és a bolgár fejedelem üdvözlő sorokat intéz az ünnepelthez, a budapesti egyetem tiszteletbeli filozófiai doktorrá avatja, a városok díszpolgárukká választják (Sepsiszentgyörgy is – szerk. megj.), mindenfelől értékes ajándékokkal lepik meg. Az ünneplés legmaradandóbb emléke: szépirodalmi munkáinak egységes kiadása száz nagy kötetben. Ezért a kiadásért százezer forint nemzeti tiszteletdíjat kap.

1899 – Hetvennégy éves. Nőül veszi Grosz Bella színésznőt. A zsidóság büszke rá, hogy fiatal feleségét közülük választotta. Második neje, művészi nevén Nagy Bella, húszéves. A házasságot több nyilvános botrány kíséri. Az író kitagadja régi hozzátartozóit s teljesen visszavonul a Grosz család körébe.

1900 – Elmegy a párizsi világkiállításra, a francia írók és művészek melegen ünneplik. Itthon egyre több keserűség éri. A Pesti Hírlap nem újítja meg régi munkatársi szerződését, mert a hírlapi előfizetők már kedvetlenül olvassák a Jókai-regényeket. Az országgyűlés évdíjat akar adni részére, de a képviselőházban békebontó kijelentések hangzanak el, s a terv abbamarad. Negyvennyolcas kortársa, Madarász József függetlenségi képviselő ekkor jelenti ki a felháborodás vihara közepette: „Én a megnevezett Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek ismerem.”

1904 – Hetvenkilenc éves. Elhunyt Budapesten május 5-én. Nagy pompával temetik, a küldöttségek sokasága jelenik meg ravatalánál, I. Ferenc József király is képviselteti magát a temetésen. A búcsúztatóbeszédek közül különösen három ragadja meg a gyászoló közönséget: Baksay Sándoré, Berzeviczy Alberté és Beöthy Zsolté.