Miniszterek sora tett kísérletet a változtatásra, de igazán gyökeres megújulást egyikük sem hozott, inkább csak toldozták-foldozták a kunyhócskát, melyet a tudás várának szeretnek nevezni.

E hatalmas fába belevágta fejszéjét Daniel David december végén kinevezett tanügyminiszter is. A kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem rektora nem vesztegette az időt, alig egy hónap alatt előrukkolt reformjavaslataival. Kiderült, a minisztériumi fiókok mélyén ott lapultak a tervek, csak éppen elődeinek nem volt bátorságuk előállni velük.

Amint várható volt, a minisztérium által javasolt, IX–XII. osztályosokat érintő, 2026 őszétől bevezetendő új kerettanterv hatalmas felháborodást váltott ki. Elsősorban a tanárok részéről. Nem fogadják el óráik számának csökkentését, mindenki tiltakozik valamiért, érvel saját szakterülete létjogosultsága mellett, szakértők sorjázzák, miért fontos latint tanítani, miért kell több matematika a humán szakokon is, magas szintű irodalom és nyelvtan a reálon. Képzett szakemberek magyarázzák, nem lehet a gyermekekre bízni, hogy szabadon válasszák meg, milyen tantárgyakat tanulnának, mert a kényelmesebb, könnyebb út mellett döntenek, nem a nehezebb, de hasznosabb ösvényen indulnak el. Érvek sokaságát sorakoztatják, hogy tulajdonképpen, miért nem szabad változtatni. Igaz, ők azt mondják, kellene valami más, csak nem ez.

Pedig az új kerettanterv kialakítása csak az első lépés, ezután következne a nem kevésbé fontos tartalom, hogy a megszabott óraszámban milyen tananyagot tanítsanak, és előre borítékolható, ennél sem lesz kevesebb vita, hisz egy-egy szakterület képviselői elképzelhetetlennek tartják, hogy a gyermekek az iskolában esetleg kevesebbet tanuljanak meg tárgyukból, s csak később, ha érdekli őket, mélyüljenek el a részletekben. Új, vonzóbb tankönyvekre, taneszközökre is szükség lesz, és gyökeresen meg kell változtatni a tanárok képzését, hisz nemcsak az idősebb, de a fiatalabb pedagógusok sokasága is komoly szemléletváltásra szorul.

Romániában 2025-ben vannak iskolák – és nem is kevés –, amelyekben a gyermekeket csak szükséges rossznak tekintik, vannak tanárok – nem is kevesen –, akik életüket nehezítő munkaeszközt látnak tanítványaikban, kiknek elméjét nem csiszolni, fejleszteni kell, érdeklődésüket nem felkelteni, hanem beléjük verni, olykor tettleges vagy verbális erőszakkal, némi tudást. Nem azért tanítják őket, hogy kinyíljon a szemük a világra, hogy pallérozódjanak, tudjanak eligazodni valamelyest gyorsan változó jelenünkben, hanem hogy felmutassanak valamilyen elfogadható, legalább az átlaghoz igazodó eredményt a vizsgákon, hogy ne legyenek számonkérhetőek.

Sikerül-e Daniel Davidnak végigvinnie reformját? Nagyon sok mindentől függ. De elengedhetetlen, hogy végre valaki gyökerestül felforgassa és alapjaiban megváltoztassa a jelenlegi begyöpösödött rendszert, mely nem jó a tanároknak, nagyon rossz a diákoknak, és katasztrofális Románia jövője szempontjából.

Fotó: Pixabay.com