Dávid Ibolyának, az MDF elnökének (politikai) színeváltozásait mi, erdélyiek is kezdtük megszokni, akárcsak a kalap- és kosztümcseréket, a két-három százalékra soványodó pártrészesedést is a magyarországi választók bizalmát illetően, mert ezt a politikai színeváltozások egyenes következményeként könyveltük el. Pártja sorsának alakulása, politikai szerepvállalása bennünket, határon kívülre szakadt magyarokat azért is érdekelt, mert a Magyar Demokrata Fórumot mint rendszerváltó, nagy súlyú és nagy tekintélyű pártot annyira tiszteltük, olyan példaképünknek tartottuk, hogy a ’89-es romániai fordulat első óráiban a nálunk alakuló magyar demokrata szövetség nevébe és belefoglaltuk a (Romániai Magyar) Demokrata Fórum szavakat. Erről aztán bukaresti (magyar) sugallatra lemondtunk.
Maradtak viszont továbbra is a személyi, baráti kötődések még az ántivilágból ismert MDF-alapító tagokkal.
Az Antall József politikai örökségét átvevő Dávid Ibolyára is úgy tekintettünk, mint a magyar nemzeti konzervativizmus következetes érvényesítőjére. Bizalmunkat erősítette erdélyi gyökereinek sokat hangoztatott vállalása, számunkra a csíksomlyói Mária-búcsún való részvételei is többet nyomtak a latban, mint a Balaton átúszására való alkalmassága.
Aztán következtek a kiábrándító csalódások. A politikai kommunikációban a jobbra jelzés és balra kanyarodás minden sorsdöntő társadalmi helyzetben, amelyek, rendszerint a választások idején kulmináltak, s az ellentábor győzelméhez vezettek. Eközben közvetlen környezetében — mint minden hasonló esetben — szóhoz, szavazathoz és szerephez jutottak — immár elnézést — a köpönyegforgatásra és ennek megideologizálására képes személyek. Kiábrándultságunk és egymástól való eltávolodásunk az MDF-en belüli, a kommunista diktatúrák legsötétebb időszakára emlékeztető kizárásosdival mértani haladványként nőtt. Arról van szó, amit egykori híve és meglehet, a következő opponense, Olajos Péter Európai Parlamenti képviselő, MDF-alelnök Guyanában így fogalmazott meg: ,,Mint a Magyar Demokrata Fórum alelnöke, ezúton szeretném felhívni az MDF-tagság és a jobbközép szavazótábor figyelmét, hogy az MDF életét beárnyékoló visszásságok és belső hatalmi harcok elérték azt a stádiumot, amely immár visszafordíthatatlan folyamatok kiindulópontjává válhat."
Katona Kálmán MDF-politikus, aki Budapest főpolgármesteri státusáért indulva segített Demszky Gábort ötödször is a polgármesteri székbe juttatni, első indulatában azt mondta: ,,valami megbomlott az elnök asszonyban". Ismerünk, sőt, baráti körünkhöz tartoznak vidéki MDF-politikusok, akik eddig sem rejtették véka alá egyet nem értésüket az MDF maradékából összehozott központi vezetéssel.
Most, úgy tűnik, hogy Bokros Lajos Európai Parlamenti képviselői jelölésével csakugyan betelt a pohár. A ,,Bokros-csomag", amely a hírhedett közgazdász orrához a Horn-kormány kolbászaként úgy hozzánőtt, hogy a korszakra emlékező választók körében leválaszthatatlannak tűnik, mert Magyarország gazdasági-erkölcsi romlása, a szegénység és a középrétegek megnyomorítása nem mese, hanem, sajnos, kegyetlen valóság.
Dávid Ibolya kitűnő úszó. Ezek után vajon merre úszik?
Ha pedig valóban a magyar gazdaságot óhajtják rendbe tétetni egy zsenivel, akkor miért nem tartják otthon, mondjuk, MDF-elnökként?
