Sepsiszentgyörgyről a Székely Mikó Kollégium, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Plugor Sándor Művészeti Líceum, Barótról pedig a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum diákjai vettek részt a Tamási Áron Színház diákoknak szóló rendezvénysorozatának 2024-es eseményein.
 

Öt előadást elemeztek

Oláh-Badi Éva lapunknak elmondta, ezúttal is Prezsmer Boglárka drámapedagógus, dramaturg volt a foglalkozások, közös előadáselemzések irányítója, aki mellett a Tamási Áron Színház társulatának több színművésze is vállalt különböző színházpedagógiai tevékenységeket: Fekete Zsolt, Derzsi Dezső, Kónya-Ütő Bence, Nagy-Kopeczky Kristóf, Pálffy Tibor, Szalma Hajnalka, Varsányi Szabolcs és Vass Zsuzsanna. A foglalkozások a Hegymegi Máté által rendezett Gyévuska, az ugyancsak általa rendezett Kurázsi és gyerekei, a Szilvay Máté által rendezett Jégtorta, a Barabás Árpád által rendezett A Lourcine utcai gyilkosság története, valamint a Bodó Viktor által rendezett A vihar című színházi előadások mentén történtek.

Külön öröm a színház számára, hogy a baróti iskolába is eljutott ez a program, ahol nagy igény mutatkozott a színházi tevékenységek iránt, már az idei évben is több osztály jelezte részvételi szándékát – mondta Oláh-Badi Éva. Hozzátette: a közeljövőben más vidéki iskolákat is szeretnének bevonni a diákok színházi nevelését célzó kezdeményezésükbe.

Végezetül hangsúlyozta, hogy a Tamási Áron Színház iskolai tevékenységei évről évre a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) közreműködésével valósulnak meg, és rendkívül hálásak ezért a támogatásért.
 

Szakmáról, életről, viharról

Prezsmer Boglárka drámapedagógus lapunknak elmondta, hogy a színházi nevelési projekt – amit a sepsiszentgyörgyi drámaosztály vezetőjeként is egyik szívügyének tart –, a körülményekhez mérten többféle formában is zajlik, de ideális esetben „háromlépcsős” tevékenység: előadás előtt bevezető, rákészítő foglalkozásokat tartanak a diákoknak, második eseményként megtekintik az előadást, végül pedig elemzik a látottakat. Jó esetben a rákészülés és a látottak feldolgozása is színészek közreműködésével történik. Mint mesélte, az elmúlt év egyik legizgalmasabb színházpedagógiai foglalkozását A vihar című, Bodó Viktor által rendezett előadással kapcsolatosan tartották a művészeti líceum drámaosztályának Pálffy Tibor színművésszel, az előadás főszereplőjével. A színészi munkafolyamatot és azon belül Prospero szerepét elemezték a diákokkal, de olyan fontos kérdések is terítékre kerültek, hogy honnan indul a színész munkája, miben áll a színész szabadsága, mire jó a színház, hogyan alakult Pálffy szakmai életútja a rendező-színész viszonyának tükrében stb. A diákok a beszélgetés után egy Facebook-bejegyzésben is megosztották élményeiket, melyben többek közt az alábbi következtetéseket fogalmazták meg: a színház azért jó, mert elevenen tart, biztonságot ad, megmutatja az embernek a maga és mások életét, fejleszti a személyiséget, kiárasztja a kíváncsi énünket, másik világba vezet, új látásmódot ad, lehetőséget teremt az érzelmi kapcsolódásra, otthont teremt, elvarázsol, figyelmessé tesz... Azért érdekes, mert nincs biztos válasz arra, hogy miért érdekes – teszik hozzá. „Élmény volt találkozni és bensőségeset beszélgetni szakmáról, életről, Viharról, mi bennünk is dúl (…), viharról, mi a megbocsátáson át a megtisztuláshoz vezet” – vallották továbbá a bejegyzésben

Fontosak a visszajelzések

Vass Zsuzsanna színésznő Sepsiszentgyörgyön és Baróton is tartott foglalkozásokat, és bevallása szerint ezek a találkozások jó élményeket tartogattak számára. Szerinte a baróti diákok színházi nevelése azért rendkívül fontos, mert onnan nehezebben jutnak el a fiatalok színházba, általában a pedagógusok elhivatottságán múlik mindez. „Több olyan diákkal is találkoztam, akinek már az különleges élményt jelentett, hogy láthatott egy színházi előadást, arról nem is beszélve, hogy még személyesen találkozhatott is az abban játszó színészekkel” – fogalmazott. Mint mondta, az is érdekesnek tűnt egyes diákok számára, hogy mennyire átalakul egyik-másik színész a színpadon, mennyire más ott, mint civilben, az iskolában.

A színésznő szerint egyre nehezebb lekötni a fiatalok figyelmét, még egy olyan élő művészetnek is, mint a színház, ezért az iskolai tevékenységek sokat segítenek a Tamási Áron Színház előadásainak befogadásban, értelmezésben. Szerinte fontosak az előkészítő foglalkozások is, amikor megismertetik a diákokkal a történelmi hátteret, vagy olyan témákat vetnek fel, amelyekre utólag vissza tudnak csatolni, de sokkal izgalmasabbak szoktak lenni az utólagos beszélgetések, mert akkor már tudnak kérdezni a diákok, és meg tudják fogalmazni saját meglátásaikat az előadás kapcsán. „Nagyon izgalmas találkozni egy előadás közönségével, látni, ahogy egyes diákok vitatkoznak azon, hogy egy szereplő mit képvisel, jól döntött-e vagy sem egy bizonyos helyzetben stb. Néha rácsodálkozom arra, hogy milyen vélemények fogalmazódnak meg egy bizonyos témáról, hogy ezek mennyire különböznek az enyémtől” – mesélte Vass Zsuzsanna. Kiderült például, hogy a Kurázsi és gyerekei című előadás egyes jelenetei sokkolóan hatottak a fiatalokra.

Mint kifejtette, általában nem is elég egy tanóra az ilyenfajta beszélgetésekre, mert mire valóban feloldódnak a gátlások, és megnyílnak a diákok, kicsengetnek, ezért szünetben is folytatni szokták az eszmecserét. Valójában éppen az a legnehezebb része ezeknek a foglalkozásoknak, hogy feloldják a hangulatot és eljuttassák a diákokat az őszinte megnyilvánulásokig – vallotta a színésznő.
 

Tudatosabbá válnak a diákok

Csog Orsolya, a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum magyartanára lapunknak elmondta, diákjaik egy része, azok, akik „megtapasztalták, megízlelték a színház semmihez sem hasonlítható, semmivel össze nem téveszthető hangulatát”, kiemelt helyet szentelnek életükben ezeknek az intenzív művészi élményeknek és a színházpedagógiai foglalkozásoknak is. „Személyes világuk részévé tették a színházat, mert érzik és tudják, hogy többek, teljesebbek lesznek általa, hogy a színház segít élni, érzékenyebbnek lenni, tudatosabbá válni, önmagukat megtalálni vagy önmagukhoz visszatalálni. Olyan alapvető létkérdések, aktuális problémák, nézőpont-ütköztetések, párhuzamos igazságok, jellegzetesen újszerű, de mégis ismerős szituációk, összetett jellemek, erős gondolatok tárulnak így fel előttük, amelyek az önértelmezés szempontjából nélkülözhetetlen gondolkodási folyamatok elindítóivá válnak bennük” – fogalmazott a tanárnő. Mint kifejtette, a színházi előadások által elindított gondolatok elrendezéséhez, mélyebb beágyazódásához járulnak hozzá az előadásokat és a tanári magyarázatot követő színházpedagógiai tevékenységek. „A színészek iskolai jelenléte visszaidézi az elő­adás, a színészi alakítások hangulatát, élményszerűbbé, hatásosabbá és maradandóbbá teszi a visszacsatolást, rengeteg felmerülő kérdés megválaszolására biztosít szakszerű lehetőséget. Ismételten felhívja a figyelmet szellemi értékeinkre, miközben fejleszti az értelmezési és önértelmezési készségeket, feszegeti-tágítja a személyiség határait” – vélekedett a színházi nevelés fontosságáról Csog Orsolya.