Macron elnök azért is ment Washingtonba, mert odahaza, a francia politikában nem sok babér termett neki az utóbbi időben, így abban reménykedik, hogy a külpolitikában arathat inkább sikereket.

A Trumppal való négyszemközti találkozó előtt az Ovális irodában válaszoltak az amerikai és francia újságírók kérdéseire. (Az elnöki iroda azért lehet ovális, hogy az újságírók ne tudják sarokba szorítani az amerikai elnököt és vendégeit.)

Különben úgy néz ki, hogy az ukrán elnök, Zelenszkij aláírja az ukrán ritkaföldfémekről szóló megállapodást, amelyet Trump Ukrajna támogatásának feltételeként szabott. Aztán Trump szándékszik Putyin elnökkel is személyesen találkozni. (Sejteni lehet, hogy Trump azt fogja jobban támogatni, aki többet ígér neki a támogatás fejében.)

Arra a kérdésre, hogy Putyint is diktátornak nevezné-e, ahogy Zelenszkijjel tette, azt felelte Trump: „nem használom ezeket a szavakat könnyelműen, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok”. (Most akkor rövid időn belül leül egy diktátorral, Zelenszkijjel tárgyalni, és ha úgy adódik, a másik nem-diktátorral, Putyinnal is?) Szerinte különben az ukrajnai háború heteken belül véget érhet, mint mondta: „ha okosak vagyunk”. Esélyt lát egy nagyon jó egyezségre Ukrajna és Oroszország között. (Sajnos, mások nemigen látnak erre reményt.)

Arról is kérdezték, hogy Ukrajnának kell-e területeket feladnia a béketárgyalások során. Ez Trump szerint „nem egyszerű feladat”. (Mert ugyebár, ha igen, akkor miért is harcolt Ukrajna három évig, és áldozott fel egymillió katonát, hogy egyebekről ne is beszéljünk.)

Persze, ha békét kötnek, amit mindenki (másképp) akar, békefenntartókra is szükség lesz. De azok küldésétől az európai vezetők nagy része is ódzkodik. Így legjobb lesz nekik, ha nem lesz béke, mert akkor nem lesz szükség békefenntartókra sem.

Trumpnak némi vitái is voltak Macronnal, ugyanis egy adott pillanatban Trump azt mondta, hogy „Európa kölcsönzi a pénzt Ukrajnának”, és hogy visszakapják a pénzüket. Ekkor Macron megfogta Trump karját, és azt mondta: „Nem, az igazság az, hogy mi fizettünk. A teljes támogatás 60 százalékát mi fizettük.” Még jó, hogy a közbeszólás miatt Trump nem gorombult be, és szerinte egy csomó jó dolog történik a béke irányában, és Macron a kezdetektől központi szereplő ebben. És azt is mondta, hogy a béke biztosításának költségét és terhét Európának is viselnie kell, nem csak az Egyesült Államoknak. Végre ezzel Macron is egyetértett. (Aztán később Trump megint előrángatta az uniós termékek 25 százalékos vámmal való sújtását.)

Mivel béke lesz, a háború költségének terhét immár senkinek nem kell viselnie. Csak azt nem lehet tudni, hogy végül is mi kerül többe, a béke vagy a háború?

Az újságírók kikérték mindkettőjük véleményét Pu­tyinról. Macron szerint erőt kell mutatni vele szemben, és „elrettentő képességeket”. Trump azt hiszi, hogy Putyin meg akar egyezni. És ismét elmondta, hogy ha ő lett volna az elnök, akkor a háború el sem kezdődött volna.

No, de ha már elkezdődött, ő aztán, mint megígérte, be fogja fejeztetni. A mi elnökjelöltünk (mármint a koalícióé), Crin Antonescu is megszólalt békeügyben. És megmondta: Romániának nem kell „sem katonákat, sem békefenntartókat küldenie Ukrajnába”. Pont.

Ciolacu miniszterelnök is azt közölte: nem támogatják román békefenntartók küldését Ukrajnába. Ez jó, mert nem kell se háborúba, se békébe mennünk, mert még Kelemen Hunor is ezt mondta. (Nyugodtan ülhetünk itthon.) Románia – különben – mindig a mellé szokott állni, aki győz.

De hova állunk, ha mindenki veszít?

Macron és Trump a Fehér Házban. Fotó: elysee.fr