A kettős megnyitó Cseh Gusztáv életművének bemutatásával kezdődött, a kiállítás kurátora, Bordás Beáta művészettörténész a fiatalon, alkotóereje teljében elhunyt grafikus életútját ismertette a nagy számban összegyűlt közönséggel, kiemelve a csernátoni gyökerekkel rendelkező Cseh Gusztáv vonzódását Háromszékhez. A rendkívül termékeny grafikus rövid alkotói pályája alatt könyveket illusztrált, jelen volt grafikákkal, karikatúrákkal a kor szinte minden erdélyi magyar nyelvű folyóiratában, az alkalmazott grafika terén az ex librisek mutatják sokoldalú tehetségét. A művészettörténet Cseh Gusztáv fő művének a Hatvan főember rézkarcsorozatot tartja, ez tette nevét ismertté Románián kívül is. Nem kevésbé fontos a Jeles házak című, szintén hatvan darabból álló rézkarcsorozata sem, ebben Erdély legfontosabb műemlékeit örökítette meg, de míg az előző sorozatban az egyes személyiségek hűséges ábrázolására törekedett, utóbbiban szabadon engedte fantáziáját. Cseh Gusztávnak korábban három egyéni kiállítása is volt Sepsiszentgyörgyön, a pénteken megnyílott, április 30-ig látogatható tárlat erőssége – azon túl, hogy átfogó képet kínál a grafikus életművéből – az, hogy legtöbb munkáját sikerült újradatálni – ismertette Bordás Beáta.

Cseh Gusztáv művészetéről Lénárt Tamás művészettörténész beszélt, felelevenítve, Cseh Gusztáv is a szocreál stílusjegyei mentén kezdte pályafutását, de akkor alkotott művei „fellélegeznek az ideológiai szorításból”. Hamar rátalált egyedi formanyelvére, amivel újat hozott az erdélyi grafikában, a mágikus realizmus mozgásba hozta fantáziáját, a valóságot tudatán átszűrve oldja fel alkotásaiban az ellentmondásokat. Élete során hetvenöt könyvborítót tervezett, több mint háromszáz könyvet illusztrált, közel ezer folyóiratban közölt grafikákat, ezekkel is szerepet vállalva kora értékteremtésében, összegezett Lénárt Tamás.

A középnemzedékbe sorolt kolozsvári Juhos Sándor festészetét a szintén kolozsvári Bába István képzőművész, a kiállítás társkurátora méltatta, kiemelve: a csendéletekre szakosodott festő életművéből méltó helyen nyílik hihetetlen szép kiállítás. Mint mondta, a kiváló művészet magyarázat nélkül is működik, ezért csupán röviden idézett a kiállításhoz készült katalógus általa jegyzett előszavából, kiemelve: Juhos Sándor – miközben a kortárs művészetet a digitális kísérletek, multimédiás installációk, konceptuális művészeti formák uralják – tudatosan választotta a nehezebb utat, ragaszkodva a klasszikus festészeti technikához. A flamand hagyományokból kiindulva a végsőkig tökéletesítette a festés technikáját, egyéni szimbólumrendszert alakítva ki. „Számára a csendélet nem egyszerű műfaji vagy technikai kérdés: sokkal inkább egy önálló művészi állásfoglalás, amely a klasszikus kézműves alapokat is képes a kortárs valóságra reflektáló módon újragondolni” – zárta beszédét Bába István.