– Kérjük, mutatkozzon be, mióta foglalkozik ön hegyimentéssel és hogyan lett hegyimentő?
– Szőcs Tibor vagyok, 37 éves, Szentegyházán élek. Büszke édesapja vagyok két csodálatos gyermeknek, és van egy nagyobb „családom” is: a hegyimentőcsapat, amelynek tagjai fontos helyet foglalnak el az életemben. Mindig is közel állt hozzám a katasztrófavédelem, az emberek és közösségek megsegítése. Ez az elköteleződés vezetett el a hegyimentéshez is, amely során a természetben jelentkező krízishelyzetekben nyújthatok gyors és szakszerű segítséget. 2011-ben, az első Mont Blanc-mászás során született meg bennem az elhatározás, hogy hegyimentéssel szeretnék foglalkozni. Láttam, ahogyan a hegyimentők egy bevetés során rendkívüli szakértelemmel és elhivatottsággal dolgoztak. Ez az élmény mély nyomot hagyott bennem, és rádöbbentett, hogy milyen szép és hasznos hivatás ez. 2012-ben egy barátom tanácsára csatlakoztam önkéntesként a csíki hegyimentőcsapathoz. Az önkéntesség évei alatt rengeteget tanultam a mentési technikákról, a csapatmunka fontosságáról és a természet tiszteletéről. Az évek során elvégeztem a nyári és téli hegyimentő-iskolákat, melyek során elméleti és gyakorlati tudást szereztem. 2016-ban megszereztem a hegyimentő szakmai bizonyítványt, amely lehetővé tette, hogy hivatalosan is ezen a területen dolgozhassam. 2017 decemberében csatlakoztam alkalmazottként Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatához, ahol jelenleg is hegyimentőként tevékenykedem. Munkám során számos nehéz helyzettel találkoztam, amelyek tovább erősítették szakmai és emberi képességeimet.

2018-ban elkezdtem búvárkodni Hargita megye víztározóiban és tavaiban. Szép lassan elvégeztem a kezdő és haladó búvárképzéseket, amelyek nemcsak technikai tudással gazdagítottak, hanem új perspektívát is nyitottak számomra a víz alatti világ felfedezésében és a mentési lehetőségekben. 2022-ben sikeresen megszereztem a rohammentős- (paramedic) képesítést, amely lehetővé tette számomra, hogy az életmentést még magasabb szinten végezhessem. Ez a képzés bővítette ismereteimet az orvosi sürgősségi helyzetek kezelésében. 2023-ban megszereztem a mentőbúvár-képesítést, amely különleges víz alatti mentésre tett alkalmassá. Ezen feladatok között kihívásokkal teli küldetésekben vettem részt, melyek során életmentő technikákat alkalmaztam víz alatt. 

2019 és 2022 között barlangászképzéseken vettem részt, melyek elméleti és gyakorlati szinten készítettek fel a föld alatti mentési feladatokra. Ennek eredményeként 2023-ban hivatalosan is barlangi mentővé váltam. A hegyi és barlangi környezetek iránti szenvedélyemnek köszönhetően túra- és barlangivezető-képesítést is szereztem, amely lehetővé teszi, hogy másoknak is megmutassam a természet szépségeit biztonságos és szakszerű körülmények között. A folyamatos tanulás és fejlődés mindig is alapvető része volt az életemnek. Legyen szó hegyi, víz alatti vagy barlangi mentésről, célom, hogy minden helyzetben a lehető legmagasabb színvonalú segítséget nyújtsam. Hegyimentőként nemcsak a természetet, hanem az embereket is szolgálom. Az a tudat, hogy munkám életeket menthet, minden nehézségen átsegít. Számomra a hegyimentés nem csak szakma, hanem hivatás, amelyben mindennap tanulok valami újat.

Szőcs Tibor. Fotó: Facebook / Különleges mentőcsapat-Szentegyháza

– Hogyan működnek manapság a hegyimentő-szolgálatok? Kik a fenntartók, a működtetők?
– A hegyimentő-közszolgálatok helyi vagy megyei szinten működnek, és működésüket a törvényi szabályozások határozzák meg. A 2003/77-es kormányhatározat 4. cikkelye szerint azok a települések, amelyek turistaösvényekkel és/vagy sípályákkal rendelkeznek, jogosultak helyi hegyimentő-közszolgálat alapítására. A törvény előírja, hogy ahol sípálya működik, ott kötelező létrehozni hegyimentő-közszolgálatot. Ez biztosítja, hogy a sípályákon vagy a környékükön előforduló balesetek esetén gyors és szakszerű mentési szolgáltatást nyújtsanak. A hegyimentő-közszolgálatok fenntartói lehetnek a helyi önkormányzatok – a kisebb léptékű, adott településre vagy környező hegyvidéki területekre fókuszáló szolgálatok esetében – vagy a megyei önkormányzatok (a nagyobb, több települést vagy teljes megyéket lefedő szolgálatok teljesítésére). A hegyimentő-közszolgálatok működtetése két módon történhet: saját alkalmazott hegyimentőcsapattal, amikor az önkormányzat saját szakemberekből álló csapatot foglalkoztat, amely teljes munkaidőben végzi a mentési feladatokat, és rendelkezik a szükséges eszközökkel, járművekkel vagy együttműködés révén egy hegyimentő profilú egyesülettel. Ez esetben az önkormányzat szerződést köt egy tapasztalt hegyimentő-egyesülettel, amely biztosítja a szakmai tudást, a képzett személyzetet és a felszerelést, míg az önkormányzat a finanszírozásért és támogatásért felelős.

– Mik a fő okai a hegyi baleseteknek? A turisták hiányos vagy nem megfelelő öltözékben mennek a hegyre, vagy inkább a hiányos terepismeret (pl. eltévedés stb.), esetleg a viszontagságos időjárás vagy a figyelmetlenség áll a balesetek hátterében?
– A hegyi balesetek hátterében több tényező állhat, amelyek gyakran együttesen okoznak problémát. A leggyakoribb okok a következők:
• Nem megfelelő felszerelés és ruházat. A turisták gyakran alábecsülik a hegyi körülményeket, és nem visznek magukkal időjárásnak megfelelő ruházatot vagy speciális túrafelszerelést (túrabot, vízálló ruházat, megfelelő cipő, fejlámpa, egyéni elsősegélydoboz). Ez különösen veszélyes lehet a változékony időjárás miatt, amely hirtelen rosszra fordulhat.
• Időjárás alábecsülése. A hegyvidéki időjárás gyorsan és drasztikusan változhat. Gyakori, hogy a turisták nem készülnek fel hirtelen viharokra, lehűlésre vagy ködre, ami megnehezíti a tájékozódást és növeli a hipotermia kockázatát.
• Hiányos terepismeret és eltévedés. A túrázók gyakran nem rendelkeznek térképpel, GPS-szel, vagy nem követik a kijelölt túraútvonalakat. Az eltévedés különösen veszélyes lehet, ha sötétedés előtt nem találnak vissza egy biztonságos helyre.
• Figyelmetlenség és emberi hibák. A hegyekben egy pillanatnyi figyelmetlenség is balesethez vezethet, például csúszós sziklákon, meredek terepen vagy szűk ösvényeken. Emellett sokan túlbecsülik saját fizikai és mentális állóképességüket, ami kimerüléshez, rossz döntésekhez és balesethez vezethet.
• Természeti veszélyek. Ide tartozik a lavina, sziklaomlás, patakok megáradása vagy a vadállatokkal való találkozás. Ezekre a veszélyekre gyakran nem számítanak a túrázók.
A balesetek többsége nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem ezek kombinációjára. Például egy nem megfelelő öltözetben lévő turista, aki eltévedt, sokkal inkább ki van téve az időjárási viszontagságoknak, mint egy felkészült túrázó. Ezért kiemelten fontos a túrák alapos megtervezése, az időjárás figyelemmel követése, a megfelelő felszerelés használata, valamint a hegyi vezetővel való túrázás.

Királykő-hegység: az egyik legszebb, de az egyik legveszélyesebb hegységünk is. Meredek sziklás gerince, keskeny ösvényei és gyakran a kiszámíthatatlan időjárás teszi különösen veszélyessé. Böjte Ferenc archív felvétele

– Mi volt a legkirívóbb eset, amellyel ön találkozott hegyimentés során?
– Az egyik legkiemelkedőbb eset a Vargyas-szorosban történt: egy gerincsérült, eszméletlen turistával kapcsolatos riasztást kaptunk. A bejelentést követően, rendkívül megfeszített tempóban, egy órán belül kiértünk a helyszínre, pedig a baleset a Tatárliknál történt. Hétköznap volt, és a csapatnak Szentegyházáról kellett indulnia, így a riasztás után gyorsan mozgósítottuk az embereket, majd terepjáróval és gyalog folytattuk az utat a helyszínre. Amikor megérkeztünk, a sérült már eszméleténél volt, ülő helyzetben. Fájdalmat jelzett a vállánál, azonnal gyanítottuk, hogy a szikláról zuhanhatott le és nagy valószínűséggel gerinctörést szenvedett. Azonnal stabilizáltuk, lapáthordágyra helyeztük, majd kézben vittük le a patak mellé, onnan pedig továbbszállítottuk a Vargyas-szoros alsó kijáratához, ahol a mentőegység átvette a sérültet. Ez egy rendkívül összetett mentés volt mind szervezési, mind fizikai szempontból. A meredek terep és a sérült állapota miatt a szállítás óriási koncentrációt és erőfeszítést igényelt a csapattól. Az idővel is versenyt futottunk, hiszen egy gerincsérült ellátásánál minden perc számít. Az eset azonban másnap újabb fordulatot vett. Kiderült, hogy a sérült külföldi állampolgár volt, és a hozzátartozói sorozatos telefonhívásokkal próbáltak nyomást gyakorolni ránk. Azt követelték, hivatalosan nyilatkozzuk azt, hogy a baleset nem sziklás területen, hanem egy túraútvonalon történt. Ezzel próbálták elkerülni a sérült speciális körülmények közötti hazaszállításának költségeit, ami egy gerincsérültnél elengedhetetlen. A vizsgálatok kimutatták, hogy a sérült gerince három helyen eltört, szerencsére azonban a gerincvelő nem sérült meg. Sikeresen elszállították Magyarországra, ahol megműtötték. A hozzátartozók egy héten keresztül próbálkoztak telefonon, hogy hamis nyilatkozatot csikarjanak ki belőlünk. Miután egyértelművé tettük, hogy nem vagyunk hajlandók erre, végül nem válaszoltunk többé a hívásaikra. Utólag kiderült, hogy a sérült hazaszállításának költsége nem is volt akkora, hogy ilyen mértékű nyomásgyakorlást indokoljon – mégis ezt a taktikát választották.

– A régi turistalapok még azt javasolták, hogy legyünk akár 200 méteren, akár 2000 méteren, másszunk mindig bakancsban. Önnek mi erről a véleménye? Valóban a bakancs a turista öltözékének legfontosabb kelléke?
– A bakancs valóban alapvető fontosságú része a túrázó felszerelésének, de nem minden esetben ez az egyetlen vagy legjobb választás. A választás függ a terepviszonyoktól, az időjárástól és az adott túra típusától. A bakancs megfelelő bokatartást nyújt, ami elengedhetetlen egyenetlen vagy sziklás terepen, illetve nehéz hátizsák cipelésekor. Védelmet nyújthat például kígyómarás ellen, valamint a vastagabb anyagok védik a lábat éles kövektől, gyökerektől és egyéb terepakadályoktól. A merevebb talp segít elkerülni, hogy a lábfej elfáradjon hosszabb, köves szakaszokon. Könnyű terepen és jó időben elegendő lehet egy strapabíró túracipő vagy terepfutócipő. Ezek könnyebbek és jobban szellőznek. Meleg időben a bakancs hólyagokat okozhat, ezért ilyenkor előnyösebb egy szellőzőbb, könnyebb lábbeli. A legfontosabb, hogy a lábbeli kényelmes, megfelelő méretű és az adott túrához illő legyen. A jó minőségű zokni kulcsszerepet játszik. Az olyan anyagok, mint a merinói gyapjú vagy speciális szintetikus anyagok, képesek elvezetni az izzadságot, gyorsan száradnak és csökkentik a kidörzsölődés kockázatát. Érdemes varrás nélküli vagy lapos varrású zoknit választani, hogy elkerüljük a kellemetlen nyomáspontokat. Hosszabb túrák előtt hasznos lehet a cipőt és a zoknit együtt tesztelni, hogy biztosak legyünk a kényelmükben. Egy pár tartalék zokni mindig jól jön, ha a láb beizzad vagy elázik.

– A ruházattal kapcsolatosan mire figyeljen még oda a hegyekbe kirándulni induló turista?
– A hegyekbe induló turista számára a megfelelő öltözködés kulcsfontosságú, hiszen az időjárás gyorsan és kiszámíthatatlanul változhat. Érdemes rétegesen öltözködni, mert így könnyen alkalmazkodhatunk a hőmérséklet-ingadozásokhoz. Az alsó rétegnek olyan anyagból kell készülnie, amely elvezeti az izzadságot, például merinói gyapjú vagy technikai műszálas anyagok. A középső réteg biztosítja a hőszigetelést, ezért egy jó minőségű polár vagy pehelydzseki megfelelő választás lehet. A külső rétegnek szél- és vízállónak kell lennie, hogy megvédjen a csapadéktól és az erős széltől. Fontos, hogy a ruházat ne akadályozza a mozgást, ugyanakkor kellően védjen a szélsőséges időjárási viszonyokkal szemben. A túrabakancs kiválasztásánál figyelni kell arra, hogy jól tartsa a bokát, megfelelő tapadással rendelkezzen és vízálló legyen. A kiegészítők, mint a sapka, kesztyű és csősál, szintén elengedhetetlenek, hiszen a fej és a kezek különösen érzékenyek a hidegre. Nem szabad megfeledkezni a napszemüvegről és a napvédelemről sem, mert a magasabban fekvő területeken az UV-sugárzás erősebb lehet, különösen havas környezetben. Egy jól megválasztott öltözet nem csak a komfortérzetet növeli, hanem a biztonságot is, hiszen a megfelelő védelem hiánya könnyen kihűléshez vagy egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet.

Különösen fontos szabály: Soha ne túrázz egyedül! Böjte Ferenc archív felvétele

– Nálunk, Erdélyben vannak-e különlegesen veszélyes hegységek, ahol kiugró a balesetek száma?
– Erdélyben több hegység is veszélyesnek számít a nehéz terepviszonyok, az időjárási körülmények miatt. Bár a Déli-Kárpátokban történik a legtöbb hegyi baleset, télen szinte mindenhol a sípályák – különösen a brassópojánai – viszik a prímet a sérülések számánál. A Királykő-hegység is kiemelkedik a balesetek számát és azok súlyosságát tekintve. Meredek sziklás gerince, keskeny ösvényei és gyakran kiszámíthatatlan időjárása miatt különösen veszélyes. A turisták és hegymászók sokszor alábecsülik a terep nehézségét, és megfelelő felszerelés nélkül indulnak útnak, ami gyakran vezet tragédiához. Az őszi és téli hónapokban a jeges sziklák és a ködös időjárás tovább növeli a kockázatot.

– Milyen esetben lehet hegyimentők segítségét kérni a hegyekben és hogyan?
– Hegyimentők segítségét minden olyan esetben lehet kérni, amikor az ember testi épsége vagy élete veszélybe kerül a hegyekben, és saját erőből nem tudja megoldani a helyzetet. A hegyimentőket a 112-es segélyhívón és a Salvamont 0725 826 668-as számán érhetjük el, ahol pontosan el kell mondani, mi történt, hol tartózkodunk, milyen állapotban van a segítségre szoruló személy vagy személyek. A gyors helymeghatározás érdekében célszerű GPS-koordinátát megadni, vagy egyéb, könnyen beazonosítható tereptárgyakhoz viszonyítva elmagyarázni, hol vagyunk.

– Sok a medvetámadás és a pásztorkutya-támadás is. Ezek ellen hogyan lehet védekezni, mit tanácsos tenni?
– A medvetámadások és pásztorkutya-támadások elleni védekezés komoly figyelmet és elővigyázatosságot igényel. Mindig legyen nálad egy riasztóspray vagy zajkeltő eszköz (pl. petárda), melyet medvék és kutyák ellen is használhatsz. Csoportban túrázni mindig biztonságosabb, mint egyedül! Soha ne túrázz egyedül! Soha ne térj le a turistaútvonalról. Túrázás közben légy hangos, hogy az állatnak legyen ideje elkerülni téged. Ha medvével találkozol, maradj nyugodt, ne fordíts hátat és ne fuss el. Lassú, biztos léptekkel távolodj, visszafelé az úton. Ne próbáld megijeszteni a medvét – ezt provokációnak fogja venni. Ha a medve támadó jeleket mutat (morgás, lábra állás), próbálj még mindig nyugodt maradni, emelj fel egy botot vagy kabátot, hogy nagyobbnak tűnj. Ha a medve támad, feküdj hasra, védd a fejed és a nyakad, hogy nehéz célpont legyél. Ha a támadás folytatódik, és nincs más lehetőség, küzdj erőteljesen. Pásztorkutyák esetében elsősorban próbáld elkerülni a konfliktust: ha pásztorkutyákat veszel észre, ne közelíts a juhnyájhoz. A kutyák ösztönösen védik a területüket. Próbálj másik irányba menni, ha lehetséges. Ha közelednek, maradj nyugodt, ne mutass félelmet. A pásztorkutyák az agressziót vagy a félelmet provokációnak vehetik. Állj meg, és lassan fordulj feléjük, de ne nézz közvetlenül a szemükbe – ez kihívásként hathat. Ne fuss el! Ez üldözésre ösztönözheti őket. Támadás esetén használj botot vagy más tárgyat, hogy megvédd magad. A pásztorkutyák általában hallgatnak a pásztor szavára. Ha látod a pásztort, próbálj neki jelezni, hogy hívja vissza a kutyákat.

Figyelemfelhívó tábla: papucsban ne induljunk túrázni!

– A turisták inkább csoportosan vagy magányosan kirándulnak? Mi a jellemző? Tanácsos-e egyedül elindulni a hegyekbe?
– A turisták többsége inkább csoportosan kirándul, mivel ez biztonságosabb, közösségi élményt nyújt, és praktikusabb is, hiszen a felszerelést meg lehet osztani, valamint a csoporttagok segíthetnek egymásnak a nehezebb szakaszokon. A hegyi túrák különösen veszélyesek lehetnek egyedül, hiszen egy baleset, eltévedés vagy váratlan időjárás-változás esetén nincs, aki segítséget nyújtson. Bár tapasztalt túrázók megfelelő felkészüléssel és óvatossággal egyedül is útnak indulhatnak, általában nem tanácsos egyedül kirándulni a hegyekben, különösen ismeretlen vagy veszélyes terepen. Ha mégis egyedül vág neki valaki, fontos, hogy előzetesen értesítsen valakit az útvonaláról, megfelelő felszereléssel induljon, figyelje az időjárás-előrejelzést, és készüljön fel minden eshetőségre.

– Jellemző-e, hogy a turisták letérnek a jelzett turistaösvényekről? És milyen a turistajelzések állapota hegyeinkben?
– Általánosságban elmondható, hogy a turisták gyakran letérnek a jelzett turistaösvényekről, különösen, ha a jelzések állapota nem megfelelő, hiányos, vagy ha a kíváncsiság, kalandvágy, esetleg rövidebb útvonal keresése vezérli őket. Az ösvényről való letérés azonban nemcsak balesetveszélyt jelenthet, hanem a környezet károsodását is okozhatja, különösen védett területeken. Általánosságban elmondható, hogy hegyeinkben a turistajelzések állapota gyakran gyenge vagy hiányos. Az elején rengeteg hívást kaptunk turistáktól, akik nem találták a jelzéseket, vagy a hiányos jelzések miatt letértek az útvonalakról. Az­óta minden egyes utat újrafestettünk, kitakarítottunk, valamint oszlopokat és irányjelző táblákat helyeztünk el. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt években nem volt eltévedt turista a mi zónánkban.

(folytatjuk)

Böjte Ferenc