De miben is reménykedhet ilyenkor a gombász? Hát, van egy-két márciusi délibáb, amely előtte lebeg. Környékünkön nagyon ritka csemegefaj például a tavaszi csigagomba (Hygrophorus marzuolus), „a tavasz szürke eminenciása”, ahogy Zsigmond Győző becézte. Ő meg is találta, nekem nem volt még szerencsém hozzá, de azért minden évben bizakodom. Miért is ne ajándékozna meg vele az éppen most bontakozó tavasz? Ígérem, ha megtalálom, termőhelyén hagyom, mert vörös listás, természetvédelmi értékkel bíró faj.

Mi, gombászok szerencsések vagyunk, mert a hobbink nagymértékben egészséges. S itt nem csak a begyűjtött gombák gyógyhatására gondolok, hanem inkább a vele járó mozgásra, erdőfürdőzésre. Utóbbi immunerősítő, stressz- és depressziókezelő hatását már tudományosan is bebizonyították.

Erdőn-mezőn, hogy ehető gombát találjunk, kevés az esély, ezért a márciusi kirándulásokat, sétákat mindenképp érdemes virágnézéssel összekapcsolni. Vadvirágban nagyon gazdag a vidékünk. Most kezd nyílni a hunyor, a hóvirág, a kakasmandikó, a salátaboglárka, a kónya vicsorgó, a csillagvirág, az odvas keltike, a kökörcsin, az ibolya, a tüdőfű vagy a kankalin. Ezek nagy részét benn, a városban is megcsodálhatjuk, Sepsiszentgyörgyön például az Erzsébet parkban vagy a Székely Nemzeti Múzeum udvarán. De nem csak itt, a tömbházak melletti kis zöldövezetekben is, ahová többnyire a lakók ültették. A betonrengetegben is nyitott szemmel járó természetbarát olyan, a közeli vadonból betelepített kincsekre bukkanhat, mint a berki szellőrózsa, az erdélyi májvirág vagy a télizöld meténg. Itt-ott még a szurdokerdőkből behurcolt ritka, védendő cserjébe, a farkasboroszlánba is belebotolhatunk. Ezt tömbház előtti kis kertecskében én két helyt is megtaláltam. Lilásrózsaszín, illatos virágai bármenyire is hívogatóak, vigyázzunk, mert halálosan mérgezőek!

Farkas János